A dunaszerdahelyi Ferdics Béla képző- és iparművész, valamint a komáromi Szalai Dániel festő- és iparművész mutatkoznak be a Nyitott Műhely és a Rovás együttműködése révén megvalósult kiállításon. 

Az alkotók bemutatását kezdeném a neve miatt az abc-ben előbb lévő Ferdics Bélával.
1994-ben a pozsonyi képzőművészeti főiskola üvegszakán végzett, majd 1991–1992-ben Budapesten a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszékén volt vendéghallgató. Az egyetem előtt megismerkedett a kővel is, hiszen egy ideig kőrestaurátorként dolgozott Pozsonyban, és két évig Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeum restaurátora is volt. 2000-ig Dunaszerdahelyen élt, aztán 2007-ig Tatán, jelenleg ismét Dunaszerdahelyen találjuk. 2007-től óraadó tanárként dolgozik a gútai magán szakközépiskolában.

Grafikai kompozíciók (monotípiák, ceruza- és tusrajzok, akvarellek) mellett üveg-, kő-, faplasztikákat, installációkat készít. Magánmegrendelésre és közösségi megbízásra különféle üvegművészeti alkotásokat: falikarokat, mennyezeti és állólámpákat, térelválasztó díszüvegeket, ablakbetéteket, üvegkarnisokat és különféle térobjekteket készít. Műveinek jellemző vonása az anyagok, a kivitelezési technikák ötvözése. Üvegművészeti tevékenysége mellett illusztrátori munkásságot is kifejt, számos könyv illetve folyóirat jelent meg kísérőrajzaival.
Tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Gyakran állít ki testvérével, Ferdics Gáborral, aki kitűnő festő- és szobrászművész, akit szintén körünkben ödvözölhetünk.

Üvegkompozícióit az üvegbe rejtett színek, az üvegbe ágyazott formák, az üveg iránt érzett alázata, az üveg ezer arcának láttatása jellemzi. Az üvegművesség évszázados tudása összpontosul kezei között, de nála már a hagyományos üveg- és kehelyforma megbomlik, és különféle esztétikumokká, elnyújtott-elfolyatott üvegtestekké variálódik. A simaüvegből fény és színek játéka lesz.
De míg Ferdics Béla idáig elért, művészetének több fázisán kellett túljutnia, „kezdve az ún. egyperces rajzokkal, azon belül is a fekete-fehér komor képekkel, amelyek a „búba-borúba fordulás” jegyeit hordozzák magukon egy erősen hálózott, a valóság elől elbújtató vonalrács-kordonnal az előtérben. A lezuhanás képei ezek, amelyből aztán felépül és egy új, derűsebb valóságra kacsint a lélek” - Tallósi Béla, a felvidéki napilapban, az Új Szóban írta ezt Ferdics Béláról, nagyon megkapóan. Túljutott hát komor korszakán, és megmászta az üveghegyet, sőt azon is túljutott. Érdekes fejezete lett alkotói munkásságának a gravírozással térbe kiterjesztett, a mennyezetről lógó, többkockás üveg-függönyök sorozata. Aztán külön fejezetet képeznek a tiszta színekkel és szakrális formákkal építkező üvegképek, amelyek a múlt spiritualitását idézik, ihletettségük kapcsolható a gótikus templomi művészet, illetve ablakfestés klasszikus esztétikájhoz.
Ferdics Béla az üveget nemcsak önmagában munkálja meg, társítja más anyaggal is, dróttal és fával is. Újabb terület művészetében a ragasztással formázott, az üvegtáblák egymásra rétegeződése révén önszínező szobor-objektek. Színezett rajzai pedig mintha csak előtanulmányok lennének - és sok esetben valóban azok is - egy-egy később megvalósuló üvegkompozíciónak.

Az itt kiállított alkotások részben használati tárgyak, mint a különböző méretű üvegtálak, amelyek kemencében készültek hajlított, rogyasztott és festett technikával figurális és nonfigurális felületkialakítással. Vannak itt szabad képzőművészeti alkotások üvegből, amelyek többnyire kemencében égetett üvegfelületek, -struktúrák, illetve figurális témájúak, amelyek üvegkarcolatokat, feljegyzéseket ábrázolnak. Szintén szabad képzőművészeti alkotások a rajzok, grafikák, amelyek figurális témájú képek, kombinált technikával készítve.

Szalai Dániel a pozsonyi iparművészeti középiskola propagációs grafika szakának elvégzése után egy ideig a komáromi nyugat-szlovákiai nyomdavállalataban dolgozott, majd 1990-ben végezte el a Prágai Iparművészeti Főiskolát, ahol textil szakra járt. 1994-től a nyitrai Konstantin Egyetem rajz tanszékének adjunktusa. Grafikai tervezéssel és szabad művészettel foglalkozik. 

Alkotómunkásságának kezdetén Szalai Dániel a grafikát és a színezett rajzolást művelte. Prága után a textil-képzőművészet megismerésével új szakasz kezdődik alkotói tevékenységében. A korábban alakzati motívumok helyét az elvont geometriai képformák veszik át. A művészt elsősorban az elemi mértani formák és azok kombinációi érdeklik. Figyelme a kiegyensúlyozott kompozíciók megvalósítására irányul. Törekvéseinek eredményei azok a bio-alakzatokra emlékeztető szerkezetek, titokzatos jelképek, amelyek megfejtési lehetősége határtalan. Ilyen a Heber ABC vagy a Jelek ciklusa.  

Jelenleg ismét az alakzatiság megjelenését tapasztalhatjuk a művész munkásságában, de ez nem visszatérés a kezdetekhez. Az alakok ugyanis szétbontottak, névtelenek. Szalai egy nagyon sajátságos, de eredeti módszert talált ki: röntgenfelvételeket használ anyagként, amelyek a láthatatlan emberi szervek látható nyomait viselik magukon. A röntgenképekből pedig új, tagolt testet alkot belőlük, azzal, hogy a röntgenfelvételeket részekre bontja, majd ismét összerakja azokat. A fekete fehér foltokat megbontja, szétszedi, majd új képekké rakja össze, amelyek így új, spiritualitást hordozó művekké állnak össze. Az így létrehozott motívumoknak konceptuális értelme van. Van, hogy szövegekké rakja össze, vagy történelmi képekké.
Más anyagokat is felhasznál, vagyis újra hasznosít, amelyeket új formákba komponál, így a hulladék is művészetté válhat. Hiszen a gyógyászatban a röntgenfelvétel a megtekintés után már hulladék. Ugyanakkor fontos információk hordozója.

Itt bemutatott pasztell képei vonzzák a szemet, mégsem nyugtalanítóak, hanem éppenséggel mélyen megnyugtatóak és meditációra késztetnek. Árad belőlük a fény. A fény szükségeltetik Ferdics Béla üvegeihez is, hogy éljenek, Szalai Dániel képeiből pedig egyenesen árad a fény, ha rájuk nézünk, szinte beszűkül a pupillánk, mert úgy érezzük, fénybe nézünk. Különösen igaz ez a Heber ABC ciklusra, de látjuk a fényt a Sugaras ciklusban is. A röntgenes alkotásaihoz is elengedhetetlen a fény jelenléte.

Ismertetőmet azzal az örömteli felfedezéssel zárom, hogy megtaláltam a két művész közötti közös elemet, a fényt.