Zöld erdõben, zöld mezõben sétálgat egy páva... Ez jutott eszembe róla, amikor elõször találkoztunk. A természetben, a szabadban dolgozott, átérezve és belélegezve a tájat, káprázva a fényben.
|
Finom, zárkózott nõnek tûnt, aki ismeri a nagy titkokat. Távolságtartó és törékeny ember, akit nem lehet megismerni. Akit senki sem ismer, az sem, aki azt hiszi, hogy mégis... Három-négy napot alkottunk egymás közelében, mégis olyan messze egymástól. Igazán csak akkor beszélgettünk, amikor elköszönt. Katalógusokat cseréltünk, címeket és telefonszámokat írtunk fel és tettünk el ismeretlen helyre... Nem tudom, miért vágyódunk fényévekre felfedezni az ismeretlent, amikor idegen világokkal vagyunk körülvéve. Miért a világürességbe üzenjük azt, amit itt és most is kimondhatnánk: "Békések a szándékaink..." Ezt a néhány sort a készülõ, közös katalógusunkba hagyta:Harsányi Zsuzsanna Kecskeméten születtem és jelenleg is ott élek. A Tömörkény István Iparmûvészeti Szakközépiskola textil szakán érettségiztem, majd a Juhász Gyula tanárképzõ fõiskola Földrajz - rajz szaka következett. Mesterképzést a Budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán szereztem. Eleinte tanítottam, majd alkalmazott grafikával kezdtem foglalkozni, saját stúdiót is alapítottam. Egyik alapítója vagyok a Kecskeméti Képzõmûvészeti Szabadiskolának, amely a mai napig sikeresen mûködik. Plein-air stílusban, a szabadban dolgozom. Gyönyörûen kivitelezett, harmonikus szinezetû, realista tájképekkel foglalkozik. Romantikus mondanivalója van viszont minden képnek: a naplemente szomorkás hangulata, mezõ vadvirágokkal, derékig érõ fû, a háttérben a temetõ keresztjei... Magányos ladik partközelben... Romos, elhagyatott, ház - régi zajos vendégségeket idézõ, öreg tornáccal, tûzfal, melynek repedéseibe kapaszkodott a vadszõlõ - vöröslõ levelei az elmúlást idézik... |