Gombaszög 2008

Pedig megfogadtam már százszor, nem is, ezerszer, hogy nem írok a Csemadokról és az általa rendezett rendetlenségekrõl. Hogy nem minõsítem, mert minõsíthetetlen. De elöntött az epe, apa!

Megszervezték Gombaszögöt Rozsnyón.
Kérdem én, miért? Kilencmillát áldoztak fel tavaly a hely szellemének, a nagy AdokNemadoknak a gombaszögi völgyben, aztán az egészet átengedték az Enyészetnek.
Az Enyészet... Ez sem semmi szellem, õ a felvidéki magyarok aranybornyúja.
Hát nem szörnyû? Vigasztaljon az, hogy nagyobb projektek is meghiúsultak már miatta, és hogy másnak sem fenékig izé a zélete.
Valóban szörnyû. Amíg a párt káderelitje fogcsikorgatta az adógarast, addig a választmányok népe szépen elenyészett. Ahelyett, hogy tenyészne! Irgumburgum! Az iskolákban meg nincs elegendõ gyerek. Vagyishogy van, de az sem nem piros, sem nem zõd, fehérnek meg aztán pláne nem mondható.

Szóval megszervezték Gombaszögöt Ro¾òaván.
Szerintem viszont most temették.
Gyászbeszédet mondott néhány bennfentes, hullottak a könnyek, olvadt a zsír, a nagy hõségben. Kitüntetéseket osztogattak, épp csak azokról feledkeztek meg, akik negyven vagy ötven évet lehúztak a szervezetben, szabadidejüket, gyakran családi nyugalmukat áldozva fel az ügynek, amit szentnek gondolnak még most is. Kitüntetés és elismerõ szavak nélkül is. Fizetés és honoráriumok nélkül is. Szolgálati gépkocsi nélkül is.
Hol vannak a fiatalok, kérdem én, az egyetemet végzett, ambiciózus, több nyelvet beszélõ magyarok? Hol vannak a hozzáértõk? A szakemberek? A lelkesedés hol van?!
Megszervezték Gombaszögöt Rozsnyavalyában.
A szlovákiai magyar dolgozók és munkanélküliek, a hagyományõrzõk és az ápoló(i)k, a népiek és a népiesek, a kézmûvesek és a készmûvészek országos seregizéjét.
Szemléjét.
Amely Hrubík Béla szerint idén sikerült mindközül a legjobban. Éééés hazudik az, aki nem így látja. Mocskosszájú és rosszindulatú, akinek más a véleménye. Maroknyi magyarságunk leépítõje. És miegymás, de legfõképpen áruló. Hazzaáruló!

Még mielõtt más is megsértõdik, fontos megemlítenem az "akinekneminge nevegyemagára" kitételét Hamurappi törvénytárának. 
Megérett az idõ arra, hogy levonva a tanulságot, pár ember megtépje ingje gallérját és hamut szórjon a fejére.
Le kellene mondani.
Egy egész országos jellegû szervezet épült le ugyanis és jutottak ebek harmincadjára  alapszervezetek és területi választmányok.
Tudatosítani kellene végre, hogy ha egy intézmény az itt élõ magyarságot képviseli, akkor azt kizárólag a lehetõ legmagasabb fokon teheti és csakis professzionális szinten.

Országos rendezvény ilyen programokkal?! Felvidéki magyar kultúra - ilyen hozzáállással?! Erre vagyunk csak képesek?! Az egyik Szerdahelytõl a másik Szerdahelyig enyi az, ami minket jellemez?
Nemá!

Nem való már ez Önöknek, be kellene látni, képtelenek lépést tartani a kor követelményeivel és a változó értékekkel.

Egy ilyen országosnak hirdetett kulturális ünnepély alapján képet kaphatott rólunk mindenki, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Ennek a rendezvénynek minimum a Sziget-fesztivál színvonalával kellett vetekednie, különben nincs semmi értelme az egésznek. Anyagi támogatás bõségesen akadt, itt a képességekkel volt baj.
 
Még egy felvetés: nagyon érdekelne, így zárszóként, hogy vajon a Balázs Palival mit akartak mondani a szervezõk a felvidéki magyaroknak, és ki volt a célközönség valójában?

* Nem a fellépõ táncosokkal foglalkoztam fentebb, nem is a helyi alapszervezetekkel. Õk tették a dolgukat most is, ahogy a múltban is, és számtalanszor, ha megemlékezésekre kerül sor. A krémet szerettem volna megpiszkálni... Mert nem jött le nekem, hogy mi az... Nézzétek meg õket a http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=5686&Itemid=75 linkre kattintva és figyeljétek meg, hogy kell semlegesen a semleges semmirõl írni állásfoglalás nélkül. Mint harminc éve