A cseh származású amerikai szövegkönyvíró és rendezõ, Milo¹ Forman legújabb filmje úgy tûnhet, sikeres és nívós portréinak (Amadeus, Larry Flint, Ember a Holdon) következõ darabja - de egészen másról van szó.
|
Goya kísértetei A cseh származású amerikai szövegkönyvíró és rendezõ Milo¹ Forman legújabb filme úgy tûnhet, sikeres és nívós portréinak (Amadeus, Larry Flint, Ember a Holdon) következõ darabja, de egészen másról van szó. Ennek a kosztümös filmnek nincs igazán fõszereplõje, vagy ha van, hát az az õrült kor, amelyben játszódik. Bár Francisco José de Goya y Lucientesnek fordulatokban gazdag és hosszú élete volt (többször meg is filmesítették), Milo¹ Forman csak az 1792 és 1809 közti idõszakot ábrázolja, amikor a békeidõbeli inkvizíciós elnyomás után Napóleon, majd a „felszabadító“ angolok törtek Spanyolországra. Érdekes vállalkozás Formantól, hogy a film médiumával próbálja meg ugyanazt elmondani, amit Goya A „háború borzalmai“ címû rézkarcciklusa. Goya munkáit kiindulópontnak és motívumnak használja filmjében. A rézkarcokon látható erõs gesztusokat, a szinte már expresszív kifejezésmódot a filmbéli süket Goyához beszélõ, kínosan artikuláló szereplõk tükrözik. A hátborzongató abszurd is fellelhetõ, akár képekben (talán a zárójelenetre a legjellemzõbb) a történetvezetésben- visszatérõ motívumok, a történelem hozta szerepcserék, az elnyomás reinkarnációja. Goya személyének és munkáinak többértelmûsége (királyi udvari festõ, s emellett szentségtörõ grafikák) a filmben sem egyszerûsödik, megmarad ambivalens figurának, aki elõszor elutasítja bajba jutott múzsájának a segítséget, megfesti a legsötétebb figura, Lorenzo testvér portréját is. Lorenzo fontos figurája a filmnek: a kezdetben fanatikus konzervatív inkvizítor ugyanaz, aki pár évvel késõbb a felvilágosodás szemellenzõs katonája. A szerepek felcserélhetõek. A díszletek és háttérfigurák autentikusak, markánsak. Talán Natalie Portmanre sok a három szerep (a szépséges anya Inez, majd a tömlöcben megzavarodott és leépült Inez, s végül az ígézõ kurtizán lánya Alícia). A film a szó pozitív értelmében nyújt megrázó élményt. A Goya Kísérteteit látván egy egyfajta hálaérzet fogott el, amiért most élek. Szerzõ: Gyenes Gábor |