Henoch könyve

Henoch könyve nagy hatással volt rám. Elkezdtem feldolgozni az élményeimet, eredetileg leírni szerettem volna a benyomásaimat a könyv kapcsán, de végülis nem tetszett. Kár volt ide minden szó, minden puszta belemagyarázásnak tûnt.

Henóch áldása, amellyel az igazakat és a kiválasztottakat, akik a szükség napjaiban élni fognak, megáldja, amikor a gonoszok és istentelenek örökre el fognak távozni.

Henóch, az igaz ember, akinek szemét az Isten kinyitotta, hogy a szenteket, akiket az angyalok neki megmutattak, lássa, szólt így; mindezeket tõle hallottam és általa értettem meg mindazt, amit láttam, de nem a mai nemzedék számára, hanem azok számára, akik a messze jövõben elkövetkeznek.

Az ítélet.

A kiválasztottakhoz szóltam és nekik mondottam a következõ beszédet:
A Szent és Nagy Úr házából ki fog lépni és a Világ Ura a Sinai hegyére fog szállni.
A seregek közepében meg fog jelenni és égi erejének és hatalmának teljességéhen meg fog mutatkozni. És mindnyájan reszketni fognak és a Felvigyázók megrendülnek és nagy rémület és rettegés fogja õket megragadni az egész földön.
A magasbanyúló hegyek megrázkódnak, a halmok pedig a földdel egyenlõek lesznek és meg fognak olvadni, mint viasz a lángon. A föld pedig megnyílik és mindaz, ami a földön él, elpusztul és minden lény fölött ítéletet fog tartani. Az igazakat pedig békével jutalmazza, a kiválasztottakat megõrzi és karját föléjük kiterjeszti és mindnyájan Istenhez fognak tartozni: boldogok lesznek és áldottak és az Úr fénye lesz az õ világosságuk.

És íme eljött tízezer szentjeivel, hogy ítéletet tartson. Ítéletet tart és az istenteleneket el fogja pusztítani és minden húst meg fog fegyelmezni, hogy azt, amit a bûnösök és istentelenek ellene elkövettek, helyreígazítsa.

Nézzétek az ég dolgait, hogyan kelnek és hogyan nyugszanak, hogy a csillagok az égen pályájúkat nem változtatják, mindegyik a maga idejében kel és nyugszik, anélkül, hogy rendjébõl kilépne. Nézzétek meg a földet és lássátok meg a dolgokat, amelyek születésüktõl fogva halálukig annyira megváltoztathatatlanok, mint Isten egyetlen mûve sem.
Nézzétek a nyarat és a telet s hogy a földet mennyire megtölti a víz és a felhõ és a harmat és az esõ száll fölötte.
Nézzétek mind a fákat, melyen szárazaknak és kopaszaknak látszanak, tizennégy fát kivéve, amelyek lombjukat nem hullatják, hanem az öreg levelet megõrzik, amíg az új kinõ, két és három esztendeig is.
Nézzétek a nyár napjait, hogy a Nap nyár elején milyen magasan áll a föld fölött, ti pedig árnyékot és hûs helyet kerestek a tûzõ sugarak elõl, a föld izzik, hogy nem tudtok sem a földre, sem a kõre lépni.
Nézzétek, a fák hogyan borítják el magukat a levél zöldjével és hogyan teremnek gyümölcsöt és nézzetek meg mindent és figyeljetek mindenre, hogy mindez számotokra készült és örökké él. És az õ mûve minden esztendõben megismétlõdik, nem változik sohasem, hanem ahogy Isten meghatározta, minden úgy történik. Nézzétek, hogy a folyók és tengerek együtt végzik munkájukat.

Ti pedig nem tartottatok ki és nem teljesítették be az Úr parancsolatát, hanem áthágtátok azt kevély és dacos szavakkal, amelyeket tisztátalan szátokból mondtatok ki és az õ uralmát káromoltátok.

Nem fogjátok megismerni a békét, kevélyszívûek!

* A részletet Sir Lawrence Alma-Tadema angol akademista festõ alkotásaival illusztráltam. Talán a dekadens hangulata miatt. Elkészült a Paradicsom, totális a nyugalom. Unalom az élet... 

- Ismeritek a mûvészt?