Holdtölte Nisszán havában |
| szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-04-08 |
|
||
már a hold oly kerek beléharapnak bodor felhõk s nem hagyják aludni látótszinte várom így este tíz elõtt végre leguruljon az a fény tágulva széles úttá járjon velem ott rajta Ha Nocri csitítva hemicrániám mióta is már kétezerszer is több Nisszán múlt el s keserû füvek közt töretlen csontú bárány hogy mennyi elfogyott templomokban arannyá hamisították a vándort és meghíztak durván az angyalokMária nem öregszik Buanarotti fehér kõvé véste s félve lépve mész elébe morzsolva óhajod mint egy kívánságmûsoron  pedig ha kint jársz kopott kis falusi temetõn ott láthatod õt rossz rozsdás kereszteken néz az égre se nem sír se nem nevet húznak felette repülõk bodorulnak fellegek szél dob elé virágszirmot akác ad némi enyhe írt a naptól nem úgy a kereszten hol bor s ecet izsópon felnyújtott  keser ízét tudta mégodadva magát érted nekedszellõztesd ki a Tempranillót most Rómában aludni mennek míg a föld morog korog a bûn gyomra emésztõ fejfájásodhoz hozzányilal derekad beomlott katedrális néz a holdra fel kettétört angyal arcán a por énekel villogó fénnyel kutatnak élõk után  s nem nyughat sétálni megy Nisszán havában égre bámul sugarát dobó teliholdra Iván |
