I. Lipótról néhány sor

1682 nyarán egy üstökös felbukkanása jelezte az újabb veszedelmet. Kivont kardra emlékeztetõ fénycsóvája újabb háborút jósolt. A Török Birodalom vezetõi a német-római császár elleni hadjáratról határoztak.

1657. április 2-án kerül  I. Lipót a magyar trónra (bár 1655. június 27-én koronázták magyar királlyá).
Apja, III. Ferdinánd császár megõrizte a császári koronát a Habsburg dinasztia számára. Apja halála után német-római császárrá koronázták (1640-1705), politikájának meghatározó eleme volt a császársághoz tartozó országok erõsen katolikus, abszolutisztikus átszervezése.
Ez a magyar rendek határozott ellenállását váltotta ki a Wesselényi-összeesküvésben, Thököly Imre Habsburg-ellenes mozgalmában valamint a Rákóczi-szabadságharc kirobbanásában.

1687-ben sikerült elérnie, hogy a magyar rendi országgyûlés lemondjon a szabad királyválasztás elvérõl és elismerje a Habsburg-család örökös királyságát. Lipót uralkodása idején következett be a döntõ fordulat a török hatalom ellen vívott 150 éves háborúskodásban.

1682 nyarán egy üstökös felbukkanása jelezte az újabb veszedelmet. Kivont kardra emlékeztetõ fénycsóvája újabb háborút jósolt. A Török Birodalom vezetõi a német-római császár elleni hadjáratról határoztak. Egy összevont végsõ csapásról, amely mindenképpen sorsdöntõ kellett, hogy legyen: vagy összeomlik a keresztény világ, vagy a török feladni készül európai hódításait. Az Oszmán Török Birodalmon belüli feszültséget akarták feloldani, a lázongásokban feltorlódott energiát hódításokra használni, de az orosz-török háború befejezése (1681) után kihasználatlan katonai potenciállal sem tudtak nagyon mihez kezdeni.

A császár, I. Lipót tétovázó, félénk ember hírében állott, halkszavú és visszahúzódó volt, de haderejének meggyengülésérõl is szóltak különbözõ hírszerzési adatok. Thököly Imre gróf Habsburg-ellenes sikerei a Felvidéken és a francia diplomácia üzenete, miszerint XIV. Lajos (1643-1715) biztosította a szultánt, hogy nem nyújtana segítséget a Habsburg-háznak, ha a török haderõ megtámadná annak országait, hozzájárult a döntés meghozatalához. 150 év után a törökök elérkezettnek látták az idõt egy mindent eldöntõ, összevont támadásra. Bécs attól tartott, hogy egy újabb török háború esetén XIV. Lajos francia király elragadja a Habsburgoktól a megüresedett spanyol királyi trónt.
III. (Sobieski) János lengyel király (1674-1696), II. Miksa Emánuel bajor (1679-1726) és III. János György szász választófejedelem (1680-1691)  biztosították I. Lipótot egy török-ellenes koalíció létrehozásáról.

1683 tavaszán Kara Musztafa nagyvezír 150 ezer fõnyi hatalmas serege elérte az Ernst Rüdiger Starhemberg gróf tábornagy irányítása alatt védekezõ császárvárost. Közben jelentõs szövetséges haderõ gyûlt össze a város felmentésére. A döntõ ütközetre szeptember 12-én került sor a Bécstõl északra elterülõ Kahlenbergen, ahol a török nagyvezír megsemmisítõ vereséget szenvedett.

A hadszíntér hamarosan áthelyezõdött Magyarországra: a keresztények október 9-én Párkánynál arattak újabb gyõzelmet, majd rövid ostrom után, október 27-én visszavették Esztergomot.
1683 után európai összefogással megindult és fokozatosan végbement a Magyar Királyság területének felszabadítása.
Az 1699-ben megkötött karlócai békében a szultán lemondott Magyarországi hódításairól, a császár biztosította uralmát a visszavett területek felett, megteremtve ezzel a dunai Habsburg Monarchia alapjait.
1688-1690 folyamán Erdély rendjei is elismerték fennhatóságát, s õ a Diploma Leopoldinum-nak nevezett alkotmányban rögzítette a fejedelemség korábbi kiváltságai és fennálló vallási viszonyai elismerését.
Kísérlete a Habsburg-család spanyolországi uralmának fenntartására sikertelenül végzõdött, és az ún. spanyol örökösödési háborúhoz vezetett.

A Dunai Habsburg Monarchia terve, amelyben a Magyar Királyság csak területi meghatározásként szerepelt volna, az egységes, katolikus Habsburg Birodalom megteremtése a magyar nemesek ellenállása miatt újabb háborúsághoz vezetett. Rákóczi fegyvert fogott a magyar függetlenség kivívásáért és éppen kapóra jött neki a spanyol örökösödési háború. Közben, 1705-ben meghalt I. Lipót, utódja, I. József pedig már tárgyalni sem nagyon akart Rákóczival, hiába volt az angol és a holland békeközvetítés.

I. Lipót neve összefonódott számos kulturális törekvés támogatásával, egyetemalapításokkal, a barokk bécsi felvirágzásával. A történelem fintora, hogy a félénkségig szelíd, csendes uralkodó nevéhez fûzõdik a harmincéves háború lezárása, a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevõ magyar fõurak kivégeztetése és a török kiûzése.
Végülis haragudhatnánk rá, nem feltétlenül kellene vele foglalkoznunk. Mégis, sorsfordító idõszakot jelent uralkodása.