IDÕTLEN - Szabó Gábor írása

Vannak idõk, amikor elég egyetlenegy verset elmondani és az Olümposzi istenek is megszakítják békés sziesztájukat, s érdeklõdéssel fordulnak a tehetséges költõ felé.

Vannak idõk, amelyeket az ébenfeketére zománcozott agyag korsók mondanak el. De volt idõ, amit Hérakleitosz kiáltozása hat át.

Megáll egy pillanatra az idõ kereke, mintha csak lélegzetet venne, és tudatosítja, hogy ha egyáltalán nem is, de ezért az egy szent momentumért érdemes megállnia.

Ilyenkor, mondják a bölcsek, a földre ereszkedik az ég. Megszûnik a dualitás és egy abszolút monádba sûrûsödik a teremtés szövete. A megnyilvánult világ túllép a természete adta korlátain és meghaladva korát, kiszabadul az idõ rabigájából.

Az ember e jelenség leírására többnyire két kategóriát használ. Az egyik az örök, a másik pedig az idõtlen szava.

Ma a XXI. század kezdetén, amikor a látszatkonfliktusok és a kváziideológiák idegenítik el az embert a saját korától – talán értelmetlen a józan ész igaza mellett kiállni. Bár maga Lao-Ce is, így láthatta Kínát, korának  büszke birodalmát, amikor sztoikusan kivonult ökre hátán történelmébõl.

Azaz csak kivonult volna, ha meg nem akadályozzák benne, s egy egyszerû vámosnak köszönhetõen, és le nem diktálja a Tao te King higgadt sorait. Hogy mit tartalmaz, azt most se nem hivatalom, se nem rangom kifejteni, hisz arra még lesz tér – de az eset tanulságának értelmezésére jogot formálok.

A józan ész szava a sziklából is vizet fakaszt, amely, ha csak egy piciny ér, vagy netán patak – de túlmutat, meghaladja a szikla valóságát és a víz örök bölcsességérõl tesz tanúságot. S most nem a felvilágosodásbeli modus vivendi szülte kanti ratio-ról van szó, s még csak arról sem az utilitarista közfelfogásról, amely leigázta, és magába olvasztotta az ember lelkiismeretét, s még csak nem is a poszt- avagy premodern relativizmusról beszélek.

A józanság és az ésszerûség rokon értelmû szavak s a jelentésük azonos, hisz analóg fogalmakról van szó.
Mennyi mindent kellett ahhoz elfelejteni, hogy most magyarázkodjam.