| A szlovákiai magyar könyvillusztráció IX. biennáléja A kurátor - vagyis a mesebeli egyszeri ember - ezen belül pedig teszi a dolgát. Szervez. Levelet ír, megpróbál pontosan fogalmazni, aláhúz, kövérebbel szedi a fontosabb részeket, sõt, színnel is kifejezi a fontosságukat.
Beszerzi a címeket. Vagyis megpróbálja beszerezni. Telefonszámokat, e-maileket, keresgél a Google-on, hátha a név alapján beugrik egy-egy rejtõzködõ. Meglepõen sokan vannak, akiknek nincs szükségük se telefonra, se e-mail címre, se a régen megváltozott címük frissítésére, se kapcsolattartásra, se semmi. Olyan nagy mûvészek, hogy magával a Jóistennel bizniszelnek, abszolút nincs igényük holmi középszerû és fölöttébb provinciális nyilvánosságra. Az ember azt hinné, hogy jóval a koruk elõtt járnak és mint mûvészek megérzik a jövõ esztétikumát. Tisztán átlátják a mai kuszaságot, használják és felhasználják a jelen vívmányait és így érnek el korszakalkotó, új eredményeket. Aztán amikor a portfoliójukat keresendõ beüti a nevüket a Google-ba, sportolók, meg utazók, meg orvosok, meg állatvédõ zöldek, meg veszélyeztetett növényritkaságok jönnek ki, de õk nincsenek sehol.
Az ember azt hitte, szétküld egy logikusan felépített felhívást, pontokra bontja az elvárásokat, szinessel szedi a fontossági sorrendnek megfelelõen a tennivalókat és nyugodt szívvel várhatja a fokozatosan beérkezõ anyagot. Életrajzokat, reprodukciókat, adatokat, egy szóval: portfoliót.
És várt. És szétküldte postán és szétküldte még egyszer e-mailben is a felhívást, és sms-t is küldött, akinek lehetett, és üzent testvérrel és baráttal, és üzent ismerõssel...
Írt a kiadóknak, hogy az õ ügyük is, hivatkozott kisebbségi létre, maroknyira és szórványra, beolvadásra és megmaradásra - semmi.
Aztán végül csak kivárta: elkezdtek érkezni az elsõ portfoliók. Olyanok is, amelyek tökéletesen megfelelnek a kor elvárásainak. Rövidek voltak, lénygretörõk és adatokra szorítkozók. Minõségi fotoreprodukciókkal ellátva, feltüntetve minden szükséges részletet. Jöttek olyanok is, amelyek írógéppel voltak írva, meg olyanok is, amelyek kézzel. Gyöngybetûkkel. Olyanok is, ahol az életrajz egy fogalmazás volt, de minden fontosabb adatot mellõzött. Fénymásolt reprodukciók is jöttek. Szürke alapszinezetû szines reprodukciók is, villanó nélkül fotózva, háttérben az egész mûteremmel, elmosódott, homályos képek, használhatatlan dokumentációk.
Szlovákiai magyar illusztrátorok...
Azért akadt öt-hat európai színvonalú alkotó, de biztosak lehettek benne, hogy nem több.
Az egészben az a szomorú, hogy nem õk azok, akiket elhalmoznak a kiadók munkával. |
