képzőművészet

Õ az alkotó nyugtalanság festõje – örökösen útkeresõ mûvész. Nem ötleteket keres, azokból van neki elég, hanem sokkal inkább az ötletek mûvészi megjelenítésének legmeggyõzõbb módjait. Olyan képzõmûvész, aki a megjelenített objektum gondolatait, lényegét, értelmét keresi.

"Az idõ elhagyott üreg lett, és kormos falára ûzve vonul ki szemünkbõl lét és mágia" - olvashatjuk Fátyol Zoltán Barlangrajzolók címû versében. Fátyol utóbbi idõben készült mûvei azt a kérdést problematizálják, hogy átörökíthetõ-e valami az archaikus gondolkodásból, és ha igen, vajon miképp.

A Ferencvárosi Pincegalériában még látható barátunk, Katona György és Szabó László Zoltán közös kiállítása. Ezúton ajánljuk mindenki figyelmébe a két alkotót, valamint szerkesztõnk, Veress Zsuzsa megnyitó elmélkedését. A kiállítás március 27-ig tekinthetõ meg, viszont virtuális galériánk örömmel meghosszabbítja azt.

A 19. századra jellemzõ nagyszabású városi építkezés, mely fõként Pesten összpontosul, szintén idegen a magyar újjászületéstõl. Városaink nagy része, beleértve Pestet is, nyelvét tekintve német, szellemiségét figyelve pedig Bécs majmolója.

Az olasz reneszánsz magyarországi megjelenése Mátyás királyunk visegrádi udvarában ugyancsak elszigetelt jelenség. Olyan szûk térre és idõre korlátozódik csupán, hogy nem beszélhetünk magyar reneszánszról.

A magyar mûvészet kezdetei elvesztek a délorosz pusztákon. Õseink nyomát elfújta a szél, sírhalmaikat vándorló népek taposták le, kopjafáik elenyésztek. Eltûntek, mint erdõben a vadnyom. Mi pedig elpazaroltuk emlékeinket. Pedig számot kéne adnunk.

Alig néhányszor láttam.  Többnyire kiállításmegnyitókon köszöntünk egymásra. De tudtam, látszott rajta, hogy Valaki.
És volt/van egy világa. Ezt próbálom meg bemutatni.
Festett és rajzolt is (jól), de fõleg fura figuráiról, a bübükrõl volt híres. 

Környezettudatos gondolkodásra márpedig szükség van. Merthogy fejben dõlnek el a dolgok. Legalábbis elõször. Nem kell ehhez NASA-projekt bonyolultságú világmegváltásra gondolni, bár kétségkívül cél lehet ez is.

Karácsony visszatért, New York meghalt tavaly. Újév visszatért, nagyváros meghalt tavaly. Én is, te is. Nemsokára a mából tegnap lesz, jelenlétünkbõl múlt idõ. A holnapból ma, az elvárásainkból megvalósulás. Vagy csalódás. A tegnapból holnap...

Netán jogos lenne a kérdésfeltevés: hol van Isten? A templomban? A kápolnában? A szenteltvíz-tartóban és az ostyában? Vagy az életszagú dolgokban: az istállóban, a csûrben, a galambdúcban, a tisztaszobában?

Kezembe kapom az idei Design Hét programfüzetét.
Ismerõs ez a fekete-piros kombináció, jó néhányszor szembejött már velem a négyes-hatos villamos oldalán meg a metróaluljárókban.

"Ha le tudnám írni a gondolatokat, író lennék. De nem vagyok, tehát inkább megpróbálom magam képi formában kifejezni. Tudom, kicsit abszurd egy pillanat gondolatát lefesteni, de élvezem magát az alkotás folyamatát. Na ezért."

Pozsonyban állít ki a kortárs magyar fotómûvészet meghatározó alakja, Szilágyi Lenke. "Kétségtelen, hogy a fotó valóságban létezõ dolgokat ábrázol. Én csak kívülállóként vagyok jelen..."

Harmadszor voltam Katona Gyurival a Velencei Biennálén. Az elõzõ két alkalommal már-már azt hittem, hogy a festõk végképp leszoktak a festésrõl, ugyanis fõleg csúnya és szellemtelen videóinstallációkat, meg még náluk is pocsékabb és ötlettelenebb ready made-ket lehetett látni.

A Szlovák Képzõmûvészeti Unió galériájában Pozsonyban, az "Umelecká beseda" vagy egyszerûen csak "Umelka" épületében, a Kõ-teremben, 2009. szeptember 28-án, 17.00 órai kezdettel kerül sor Lukács Zsolt, Rácz Noémi és Szabó Ottó 5475 nap címû kiállításának megnyitójára.

Egyetemista voltam, amikor elõször találkoztam a képeivel. A végeredményeivel. A mûvészettörténész olyan átszellemülten és elvarázsolt arccal dadogott róla, mintha sikerült volna megfejtenie a marslakók kódolt üzenetét.

Munkáiban leginkább az emlékezéssel foglalkozik, de gyakran elõfordul, hogy egy újságillusztráció, fotó, filmrészlet, prospektus indítja be fantáziáját. Korábbi képei az elmúlt gyerekkor utáni révedezésrõl szólnak, a hóban játszásról, a madáretetõrõl. Késõbbiek inkább a véletlenül talált vizuális hatások továbbdolgozásai.

Ez a jelentése Zsobok nevének. És valóban: dombok között, nehezen megközelíthetõ helyen fekszik. Az egyetlen vegyesbolt csak a délelõtti órákban van nyitva, no meg esténként, de akkor átalakul kocsmává. Nincs a faluban se buszmegálló, se vasútállomás.

Mayer Éva nemsokárra egyéni kiállítással jelentkezik a Rovarton. Hogy ki õ? Amikor a Rovás táborok Gombaszögön Rajzszög néven futottak, tûnt fel a résztvevõk között. Már akkor felfigyeltünk tehetségére.

Katona György munkáinak erõsen spirituális avagy mitologikus jellege tagadhatatlan. De távol áll tõle minden vallásos vagy eszmei eszelõsség. Õ csak fest, egy deci Unicum után ontja magából a szójátékokat.

Büszkeséggel tölt el, hogy ismerhetem és a barátomnak mondhatom. Távoli barátomnak, akit ritkán látok, de ha találkozunk, felragyog. Aki rendszeresen megtisztel kiállításaival, akit földimnek tekinthetek. Aki személyesen ismerte Hamvas Bélát és aki Szepsibõl tört fel az istenek közé. Csáji Attila.

Szürrealizmusnak nevezik ezt a fajta képi megközelítést, amely mûvelõit tekintve hasonló stílust, látószöget, színvilágot, fény-árnyék játékot, figurális kompozíciót és formakincset feltételez.

Nem akarok az életrajzával foglalkozni, nézzétek meg valamelyik speciálisan erre a célra létrehozott weboldalon. Méltatása sem feladatom, nem dédelgetek ott legbelül mûtörténészi ambíciókat sem. Nagy hatással van rám, errõl szeretnék írni. Meg az örök élet boldogságáról.

1968-ban Brünnben született, az akkori Csehszlovákiában. 1980-ban emigrált Ausztriába, 88 és 93 között a bécsi képzõmûvészeti akadémián tanult. Bécsben él és alkot. Íme, egy újabb kortárs képzõmûvész.

Fura egy alak. Amikor a rajzait elõször láttam, nem tudtam határozottan állástfoglalni. Nyilvánosan különben sem szoktam, csak elvétve. Csak igazán ritkán. Ha kiborul a bili, ha kihoz a "sodronyból" valaki, vagy ha túl sokat ittam. No, ez utóbbi esetén aztán nem volt pardon.

Nietzschét sokan és sokféleképpen magyarázták már. Mindenkiben, aki csak tanulmányozta mûveit - így bennem is - kialakult egy szubjektív kép róla. Engem mindig az izgatott, hogy miért perelt annyit Istennel. Mert, ha nem hitt volna a létezésében, akkor nem is perelt volna vele. Aki nincs, azzal nem lehet vitatkozni. Hülyeségnek tartom, hogy nem hitt semmiben. Nihil obstati...

Az ember már rég a mindenhatóság és mindentudás eszményképét fejlesztette ki magában, melyet isteneiben testesített meg. Nekik tulajdonított mindent, ami elérhetetlennek tûnt, vagy tiltott volt. Azt mondhatjuk tehát, hogy ezek az istenek kultúrideálok voltak.

Karácsony. Kavicsok csikorognak a talpunk alatt, se hó, se jégcsapok az ereszek alatt. Jaj, pedig de szép is lehetne... Szikrázó napsütés, hidegen ragyogó hó, fázó orrunk majd lefagy. Forralt bor gõze melegíti arcunk, gyereknevetés száll csilingelve...

Gyerekkorom kedvenc képe. Minden részletét ismertem egykoron. A háttér legapróbb epizódjait, árnyalatait, felületeit... Színfoltjai alapján újabb részleteket képzeltem oda, ahol nem is voltak. Hatása nagy volt, lenyûgözött, csodáltam érte a festõt, akinek nevét nem tudtam elolvasni. "P"-betûre kezdõdött...

Elõször kb. 35 évvel ezelõtt találkoztam rajzaival. Karácsonyra egy csodaszép, illusztrált János Vitéz könyvet hozott a Télapó. Jézuska volt, én tudtam jól, de anyám figyelmeztetett, hogy ezekrõl a dolgokról beszélni csak otthon szabad, Jézuskának a nevét se említsem, mert abból baj lehet.

Igazi tehetséget, pályán induló grafikust szeretnék bemutatni. Dobó Bianka Szegeden tanult, ott él és alkot. Munkáiból egy kisebb keresztmetszetet mutatunk most be a Rovás Kulturális Galériában. Azzal, hogy számolunk vele...

A bõrözés, az üvegmozaik, a fotó, a filmes és a média szekciók osztatlan sikert arattak. A festészet, a figurális rajz, a grafika, a szobrászat, a képzõmûvészet, az art-deco nemkülönben. Volt tehát mibõl választani. Országos szinten egyedülálló minõséget garantált a Rovás nyári alkotótábora.

Idén is volt Hejcén mûvésztelep. Sorrendben immár a 18. Bár kis megszakításokkal végig esett az esõ, jó volt a hangulat. Akár az életkort nézzük, akár a mûvészi nyelvezetet, a tartalmat vagy a kifejezési formát - elmondható, hogy sokrétû és sokszínû volt az idei tábor.

Egy szubjektv elmélkedést ajánlok figyelmetekbe Rudnay Gyuláról, aki Gömörbõl indulva jutott a nemzetközi hírnévig, Pelsõcrõl a budapesti képzõmûvészeti tanári székéig. Olyan elmélkedés ez, mintha Szászi Zoli barátommal beszélgetnénk... Fõzés közben, szabadon, jókat derülve közben.

Szia.
Szeretnék mutatni valamit.
Egy "házat" Rómában, a San Pietro in Vincolit, amiben Michelangelo Mózese áll.
Nézd meg jól!

Összesen 120 formamûvész, köztük 28 fiatal magyar alkotó mutatkozott be május 13-án Pozsonyban a SZNF téri Nemzeti Mûvelõdési Központban a DESIGN MATCH 2008 CZE : SVK : HUN : AUT elnevezésû vándorkiállítás szlovákiai állomásán.

Május 3-án egy szakmai szimpózium keretében véget ért a IX. Illusztrált Könyv Biennálé idei rendezvénysorozata, amelynek otthont a dunaszerdahelyi Vermes-villa, vagyis a Kortárs Magyar Galéria adott. Három elõadás, rövid eszmecsere, taggyûlés, aztán tovarohant mindenki.

Idén áprilisban Dunaszerdahelyen került sor az IX. Illusztrált Könyv Biennálé megnyitójára a Kortárs Magyar Galériában. Mint a rendezvény kurátora, a lent közölt elmélkedést vitaindítónak szánom, melyet tovább boncolgathatunk a biennálé zárószimpóziumán, május 3-án...

Úgy hozta az élet, hogy idén áprilisban a Rovás szervezi, a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társasága pedig rendezi a IX. Illusztrált Könyv Biennálét, Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában.

Mit miért tesz az ember és mit miért nem tesz? Mettõl meddig van a határ? Vannak-e fennkölt erkölcsi korlátok és etikai belátások, vannak-e dolgok, amelyek semmi áron...? Vannak még értékek vagy mi magunk is tucattermékké váltunk? Eladó az egész világ?

Rozsnyó. A városnapok keretében nyitották meg a Gömöri Közmûvelõdési Központban Jozef Penia¹ko fotókiállítását. A mintegy ötven alkotás két téma köré csoportosul, az örök szépség, a nõ és az egyszerû fémcsövek alkotta konstrukció köré.

Nem mondhatom, hogy szeretem. Azt sem, hogy hidegen hagy. Nagyon erõs, szuggesztív hatással bír viszont, folyton megborzongok, ha egy-egy képét látom. Tiszteletet parancsol. Elborzaszt. Megrettent. Ribera...

Salvador Dalit többször elemezték már. Neves mûvészettörténészek és kevésbé nevesek, merész megközelítésben, újonnan felfedezve, tikokat keresve... Voltak, akik személyesen ismerték, voltak, akik általa akartak ismertté válni. Engem személy szerint is sokat foglalkoztatott.

Ha a modern magyar mûvészet tíz legnagyobb képviselõjét hagynák felsorolni, õ mindenképpen benne lenne. Szerintem, az én mércémmel, úgy kb. az ötödik helyen... Gyarmathy Tihamér festõmûvész és grafikus. Olaszországban, Franciaországban és Németországban tanult.

Egy szlovák barátommal ültünk a minap egy kávéházban és beszélgettünk errõl-arról. Egyetemi éveinkrõl, csajokról, mindenféle ügyes-bajos dolgainkról, családról, megélhetésrõl, mûvészetrõl. Szlovák-magyar viszonyról, barátságról, meg hogy se nekem, se neki nem számít, hogy mit ugatnak össze a politikusok.

Benvenuto Cellini keresztneve azt hiszem, jókívánságot jelent olaszul. Érdekes név, amolyan sorsformáló jel. Nomen est omen. Ha életrajzába tekintünk, mondhatnánk akár azt is, hogy nem hozott szerencsét neki. Mondhatjuk viszont azt is, hogy mégis szerencséje volt.

Nekem minduntalan Ady jut eszembe róla, ha a képeit nézem. Nem tehetek semmit, én már csak ilyen szentimentális vagyok. Sokáig könyvekbõl és reprodukciókból ismertem csak, döbbenetes hatású úgy is. Eredetiben látni viszont lenyûgözõ. Ady méginkább feldobogott bennem...

A szimbolizmus is, akár a szecesszió - ahogyan már azt elemeztük a XIX. század kapcsán - át van itatva romantikus érzelmekkel. A szecesszió újra az egységes formanyelvért és értékekért száll síkra és egy idõre valóban jellemzõvé válik Európa-szerte.

Szimbolizmus és szecesszió közé nehéz határvonalat húzni. Viszonylag könnyû felismerni a szecessziót akkor, ha a jellegzetesen bizáncias klisséit alkalmazza. Ha nem, akkor már nem egészen egyértelmû a helyzet.

Egy hozzászólás kapcsán írom ezt a pár sort. Lehet, hogy tök felesleges munka. Lehet viszont, hogy mégsem az. Ahogy olvastam a Képzõmûvészet rovatban a véleményeket, ráakadtam egy olyanra, amely miatt se köpni, se nyelni nem tudtam.

Az impresszionizmusból nõtt ki és fordult vele szembe ez az áramlat. Újra fontos lett a kompozíció valamint az intenzív színek használata, de domináns erejûvé vált a kontúrok és a vonalak szerepe. A dolgok mögött húzódó, alig érzékelhetõ lényegi világot kutatták...

Az impresszionisták a XIX. század utolsó harmadában jelentkeztek, új formakincset hozva a mûvészetbe. Kezdetben realistának tartották magukat. A természet után a szabadban dolgoztak, és a szubjektív benyomás volt számukra elsõdleges...

Aláfestés nélkül dolgozott eleinte, gyakran szénnel rajzolta fel a formákat, amelyeket transzparens színekkel töltött ki. A színek alól átütõ fehér és a sötét tónusok nagyon érdekes hatásúak, gyakorta nyomasztóak voltak. Kezdeti, kissé rezignált korszaka elsõ jellegzetes alkotása az Öreganyám.

Mindig szeretem Dürert. Még mindig. Nem helyesírási hiba az egy "t" - lelkemhez közel álló egyéniségrõl van szó. Azt hiszem, itt található az örök élet boldogsága. 536 év van közöttünk, és mégis jelen idõben beszélhetek róla.

Tóth József és Szabó Ottó alkotásaiból nyílt kiállítás Füleken, a Városi Galériában. Kétféle megközelítésben láthatóak ugyanazok a gondolatok. Kétféle iskola, kétféle hozzáállás, kétféle hitvallás, de ugyanazon világkép.

A realizmus gyökerei nagyon mélyre nyúlnak a mûvészettörténetben, bár általában, mint stílusmeghatározás a XIX. század mûvészetére illik rá igazán. Pontosabban a XIX. század közepe táján éri el lényege igazi letisztultságát.

...És teremté Isten az ötödik napon az ég madarait és a tenger halait. Az ember, aki pedig Isten képe, csak utánuk a hatodik napon következett. Övék az elsõbbség, de az istenképiség kiváltsága nem jutott nekik.

A XIX. század egyik meghatározó irányzata, az elnevezés regényességet jelent. Lényegében a klasszicizmus által letisztított barokk újjáéledése. Túlfûtütt drámaiság jellemzi, bonyolult utalások, a lényeg körülírása, a történetek eltúlzása.

Manet egyfajta átmenetet képez a realizmus és az impresszionizmus között.
A régi iskolára hivatkozott, Raffaellót, Giorgionét és Tizianót tartotta mesterének, de mégis a Baudelaire által egekig magasztalt "modernséget" tekintette a megfelelõ útnak.

Sok költõt megbabonáz Az ember tragédiája, Madách zseniális mûve. Engem Kass János fogott meg, aki illusztrációkat készített hozzá 1957-ben, bravúros és fiatalos hevülettel, valamint 1980-ban, megfontoltan és bölcsen. Mesteremnek tekintem õt, bár az élet nem hozott minket össze...

Klasszikus értékek, klasszikus zene. Klasszikus szabású farmernadrág. Klasszikus formatervezés... Klasszikus és klasszicista. Vajon mit takarnak a fogalmak. Mi mindenre lehet rásütni ezt a bélyeget? Vajon úgy használjuk ezeket a kifejezéseket, ahogyan az helyénvaló?

Találtam egy nagyon érdekes karácsonyi verset a jegyzeteim között. Már annak idején is azért írtam ki magamnak, mert annyira mainak tûnt. Akkor. És most is. Mintha én magam írtam volna. Vagy te... Ugyan már, ki írta vajon? Ki tudná megmondani?

A barokkot követõ stíluskorszakot fedi ez a megjelölés, amely hozzávetõlegesen a XVII. század közepétõl a XIX. század elejéig tart. A klasszicizmus Franciaországban született és fokozatosan meghódította egész Európát. A felvilágosodás korának is nevezzük ezt az idõszakot.

Pozsonyban mostanában zajlik a Mesiac fotografie - A fotó hónapja címû rendezvénysorozat, melynek keretein belül szinte az összes galéria, kiállítóterem, kulturális központ valamely hazai vagy külföldi, ismert fényképész munkáit kínálja bemutatásra az érdeklõdõknek.

A kassai Márai Kávéház ad otthont Gyenes Gábor elsõ önálló kiállításának, melynek megnyitójára 2006. november 16-án, este hét órakor került sor.

Íme, egy újabb megközelítése a barokk mûvészetnek. Sokak véleménye szerint, úgy, ahogy van, giccses az egész, amolyan szájbarágós, felfokozott, túllicitált és eltévelyedett. Eladta magát a katolikus egyháznak, alávetette magát a fõúri kényeskedésnek és csaholó ebe lett a hatalmi propagandának...

A XVII. század olasz mûvészete aztán igazán nevezhetõ a reneszánsz, jobban mondva a cinquecento folytatásának. Maguk a kortársak seicentonak, vagyis hatszáznak nevezték. Nem tûnt nekik úgy, hogy megváltozott volna a világfelfogás. Észrevétlen volt ugyanis az átmenet.

Délen a barokk mûvészet a katolikus egyház ellenreformációs céljait elégítette ki. Északon viszont hatalmas ûr keletkezett. A protestáns egyház nem látta el újabb megrendelésekkel a mûvészeket, így maga a mûvészet is új megnyilvánulási formát keresett.

Augusztus 31-én a nagymegyeri kultúrházban, 18:00 órakor, Gaál Ida komáromi mûvészettörténész Tóth Tímea kiállítását nyitotta meg. A fiatal képzõmûvész elsõ, igazán jelentõs, önálló  tárlatára került sor.

A reneszánsz egészét áthatotta a humanizmus, a barokk mûvészetre viszont az ellenreformácó nyomja rá bélyegét. Az ellenreformáció áll a gondolkodás középpontjában − vagy úgy, hogy fanatikusan vallják, vagy úgy, hogy fanatikusan lázadnak ellene.

Idén is volt Rovás-tábor.
Nem tudom, meddig fokozható mindez, de jobb volt az ez évi, mint a tavalyi, a tavalyi meg jobb volt, mint a tavalyelõtti. Az azelõtti meg jobb, mit az azt megelõzõ. Az azt megelõzõ meg...

Az érett reneszánsz idõszaka... Ebben az idõben, az 1500. év körül az olasz mûvészet fejlõdése olyan jelenségeket vet fel, amelyek feltûnõen eltérnek a quattrocento alkotásaitól, és a reneszánsz szellemtörténeti folyamatán belül egy új korszak kezdetét jelzik.

Lorenzo Ghiberti felfogása szerint, aki elsõként nevezte korát újjászületésnek, nem az antik mûvészet születik újjá, hanem maga a mûvészet. Megszületik ugyanis a szabad egyéniség fogalma, aki már nem termelõmunkát végez, és nem is pusztán a vallás világképét közvetíti...

A 12. században a Párizs környéki Il de France-nek is nevezett területen új stílus alakul ki, amely a román stílus félkörös boltozási rendszerét csúcsba hajló ívekkel keveri. Ezen a területen tiszta román stílusjegyekkel különben is alig találkozunk.

A római mûvészetnek nagy és fontos szerepe volt a keresztény mûvészet kifejlõdésében, amely átvette formakincsének jelentékeny részét. És ha a középkorban, fõleg a gótika századaiban feledésbe merülnek is az antik hagyományok, a reneszánsz újra feléleszti azokat.

Ha valaki erre a pályára lép, nagy tülekedésre számíthat, szerencse is kell az érvényesüléshez, hatalmas a harc, a könyöklés, ráadásul nem egy hálás hivatás ez, meggazdagodni semmiképp sem lehet belõle. Állítja Duncsák Attila, és iszom minden szavát...

Miután a görög kultúra kimerült, elfáradt és megöregedett, az Antik Szellem egy új népet keresett magának. Egy erõsebbet, kegyetlenebbet, büszkébbet és harciasabbat. Termékenyebbet. Rómát. Nem Róma választotta Õt, Õ választotta a latinokat.

A dórok – akik a hõs Heraklesz leszármazottainak vallották magukat – azt állították, hogy visszajöttek. Visszatértek atyáik földjére, ahonnan régen a iónok ûzték el õket. Pusztítva, rombolva érkeztek, akár a vihar.

A görög kultúrában a gyökereit véli felfedezni Európa. A tiszta forrást, amely a mûvészet történetét meghatározó erõvel befolyásolta évszázadokon át, és hatása napjainkig ott él valahol a szellem legmélyén.

"Minden egész eltörött". A lélek összetartó erejének eresztékei fellazultak. Vannak gondolkodók, akik szerint a múlt század utolsó évtizedeinek fõ tendenciáit a mûvészetben egy cél fogja össze: a konspiráció a lélek ellen.

Idõszámításunk elõtt a 4. évezredben jönnek létre a Kelet nagy rabszolgatartó társadalmai; általában folyók termékeny árterületein: Egyiptomban a Nílus két partja mentén, és Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz között.

Rodin alkotásait nézve, nekem Michelangelo jut eszembe. Az sem mellékes, hogy Michelangelót nézve antik szobrászok jutnak az eszembe. Praxitelész példának okáért, meg az õt utánzó ismeretlen római.

Akár már közhely is lehet, de sajnos igaz, nem ismerjük eléggé szûkebb pátriánk  múltban élt, figyelemreméltó mûvészeit, s amink van még a jelenben, azt is csak kevesen becsülik.

Próbáltátok már összehasonlítani az avantgárd néhány alkotását az altamirai barlangrajzokkal? Nagyon sok közös vonást lehetne felfedezi bennük. Van bennük valami nyugtalanító...

Kövön a betûk sora. Két szó csak: „élni kell“. Meg álmodni még.  Azt az õszi – téli tájat, oda Dúdor Pista, az angyalfestõ köré. Megfagytak már rég a krizantémok. Aludj, festõ, aludj!

E tanulmány elmélkedés csupán. Elmélkedés az emberi kultúrtörténet kiemelkedõ eseményeirõl, a mûvészettörténet általánosan meghatározott korszakairól, stílusirányzatairól, az alkotó emberrõl és alkotásairól.

"A gyõztesnek, aki mindvégig kitart szolgálatomban, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri õket... És neki adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg..."

Véget ért hát ez is! Pedig alig bírtuk kivárni, hogy elkezdõdjön. Olyan sokan jelezték részvételi szándékukat, hogy idén nem is volt szükség a tábor nyilvános meghirdetésére.

Idén is sor került a Rovás és a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány rendszeres nyári rendezvényére, a Rajzszög alkotótáborra, amely egyetlen ilyen jellegû rendezvény középiskolások számára, az egész országot beleértve.

Sodródva, hányattatva a mindennapokban gyakorta felébred bennem a kíváncsiság, hogy megtudjam, mihez viszonyít, aki összehasonlít? Mibõl gondolja, hogy õ az, aki elbírálhatja a létezõket? Miért hiszi magáról, hogy õ egy értékmeghatározó tényezõ?

Ján Kuchta retrospektív kiállítása nyílt májusban a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában, a festõmûvész hatvanadik születésnapja alkalmából. "Az értõl az óceánig" - mondhatnánk az alkotások sokrétûsége láttán

A Rovás nyolcadik kiállítására került sor az idén, a Tháliában és a Márai Stúdióban. Ezúttal Oleg ©uk kazah képzõmûvész alkotásai láthatók mindkét helyszínen 2005. április 28-tól június végéig. A mûvész képei a világ megismerési folyamatának leképezései.

Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek... - szinte jeremiádként jajdul Radnóti siráma át idõn és téren,  összekötve múltat és jelent.

Nagyszabású kiállítás keretében mutathatta be a Rovás és a Gombaszög Fejleszt. Alapítvány a Rajzszög  alkotótáborok ötéves anyagát, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XI. Országos Találkozója alkalmával, a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában.

Márciusban négy kiállítást is rendezett a Rovás. Kettõt Kassán - a Thália Színházzal együttmûködve, kettõt pedig Rozsnyón - a Bányászati Múzeummal kötött együttmûködési megállapodás keretében.

Kiss László képeirõl rögtön feltûnik ugyanazon mondanivaló sokféle és sokszínû megvilágítása. Nincs ebben semmi különös, sokan körbejárják a célt, óvatosan felmérve paramétereit, mielõtt megközelítenék és nem rohanják le azt - hangzott el a megnyitón...

Másfél óra sorban állás, két és fél óra mûélmény. Körülbelül erre kell számítania annak, aki egy napon elhatározza, hogy Budapesten, a Mûcsarnokban megtekinti a 400 év francia festészetét.

Térgrafika, térinstalláció. A losonci Nógrádi Galériában 2003. február 14-én "Tessék belépni!" címmel volt elõször bemutatva; ugyanezzel a címmel 2003. szeptember 1-én Salgótarjánban is bemutatásra került, mint a József Attila Mûvelõdési Központ és a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társaságának közös rendezvénye.  2004. március 5-én Komáromban, a Limes Galériában "Behálózva" címmel lett bemutatva...