képkeret

Scorsese egyik legjobb húzása, hogy a szemfülesebb és tapasztaltabb nézõket is  egész végig kételyekben próbálja tartani. Ha már van is szilárd elképzelése a nézõnek arról, mi lehet a történet végkifejlete, mindig egy olyan jelenettel találja szembe magát, ami kicsit megrendíti az elméleteit.

Hát kérem, volt ilyen. Eljutott a Kamasz Pozsonyba. A Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet nagytermében, az illusztrátor és társszerzõ — Urbanic címû kiállítása megnyitójának elõjátékaként Hizsnyai Zoltán mutatta be  a Kamaszt, a beszélgetést pedig Juhász Katalin vezette. Voltunk a végére már vagy hatvanan. Ez jó! Köszi, Krasztev Péternek!

Az Up in the Air karizmatikus George Clooneyja pont egy olyan embert játszik, akinek a megbízatása a reneszánszát éli az ilyen korszakokban, mint a mostani. Ryan Binghamre akkor van szüksége a cégeknek, amikor a fõnökeik túl kellemetlennek találják, hogy személyesen válljanak meg alkalmazottjaiktól, így erre "szakembereket" bérelnek fel, akik edzettek a friss munkanélküliek kezelésében.

Gondry attól zseniális, hogy gyermeki egyszerûséggel tud vizuálisan kifejezni olyan filozófiai vagy metafizikai problémákat, amikrõl még beszélni is nehéz.

Éppen errõl van szó: a látványvilág, technikai színvonal olyan magasan felülmúlja az Avatar történetét, dramaturgiáját, karaktereit, hogy külön vagyunk kénytelenek õket tárgyalni és értékelni.

Science fiction rajongóként, ha egyszer véletlenül elfelejtem, hogy miért is szeretem annyira a filmeket, mától eggyel több van azokból, amelyek rögtön eszembe juttatják, hogy miért is olyan könnyû szerelembe esni velük.

   Luc Tuymansnál talán az a legérdekesebb, hogy milyen formát talált a festészetnek egy túlvizualizált világban, és hogy milyen ügyesen tud egyszerre hatni az elmére és az intuícióra. A festményeit látva azonnal megérzünk valami nehezen megfogalmazhatót - ez az intuitív rész, majd megpróbáljuk azt megfogalmazni - ez pedig az értelmezõ.

Alábbi cikkemet régebben kezdtem el írni, annak idején, amikor még a Terminátor 4 aktuális volt. Annyira dühített ez a pocsék film, hogy most be is fejezem, amit elkezdtem.

Miért is más ez a horror, mint bármely más a mûfajból, mit mutathat még vagy már abból, amit már ezerszer körbejártnak, megrágottnak és kiköpöttnek vélünk? Azért, mert játszik velünk.

A Following egy példakép minden amatõr filmprojekt számára, hogy milyen sokra lehet vinni ötletességgel, tehetséggel és profizmussal kevés pénz ellenére is. Valószínûleg idõvel tankönyvi példa lesz Nolan életrajzának ismertetésekor (ha még nem az), mint az elõhangja a filmvászonra vetett zseniális, és reméljük, még sokat bõvülõ munkásságának.

Kíváncsi voltam nagyon, milyen ötlettel áll elõ Tarantino a Halálbiztos után. Marad a b-mozik megidézésénél, vagy visszatér a szószátyár gengsztertörténetekhez. Erre megjelent az elsõ látásra történelmi filmnek tûnõ Inglourious Basterds.

   Az egyre erõsödõ látványos rémálmok és borzalmak rendszerint morbid poénokká alakulnak, az öregasszony szájából katapultáló mûfogsortól kezdve egy nem kevésbé szerencsétlen házimacska sorsáig. Egyáltalán nem veszi magát komolyan a film, és ez az egyik legnagyobb elõnye az összes kortárs-horrorral szemben.

A Friss címû kiállítássorozat hatodik alkalommal is a végzõs képzõmûvész hallgatókat állítja fókuszba. A tavalyi év – a jubileumi apropó miatt – kivételnek számított, amikor az elmúlt négy év Friss-résztvevõinek legújabb munkáiból válogattunk.

Emléktábla Füleken Gyöngyösinek. Olyan, amelyet a Rovás állíttatott a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával együtt. Július végén a várban, sok érdeklõdõ szeme láttára. Hát van ilyen. Vagyis lett ilyen. Kissé szokatlan. De Gyöngyösi megérdemli. Az biztos.

Kopogtatnak a mennyország kapuján. Szent Péter kiszól:
  - Mi az?
Erre a kint álló:
  - Nem „mi az”, hanem ki az!
Mire Szent Péter lemondó elnézéssel a homlokára csap:
  - Nna, megint egy magyartanár!...

A veszprémi mûvésztelepen hozott össze a Mindenség Ura vele. Pontosabban Vele, a Mester örök múzsájával, aki majdcsak minden képén feltûnik a háttérbe burkolózva. Veress Zsuzsát ajánlom figyelmetekbe, Katona Gyuri harcostársát... Fogadjátok szeretettel.

Voltam Subi-Dubicsányban! Igen jó volt! Borsodi Mûvészeti Fesztivál! Találkozás Bächer Ivánnal és egy lánykával. Olyan szép az élet. Olyan szabadon kreatív. Kreatívan szabad. Vagy nem is tudom. Már félek írni. Sok hibát csinálok. Jaj nekem! (Ott volt Kácsor Zsolt is, igen jó író, megszerettem, de róla máskor, nemsokárra, mindjárt, odább egy rovattal). 

Tavaly, július elején jártam Balatonszemesen, a tengertõl hazafelé jövet. Tudtam, hogy ott nyugszik, tudtam, régóta várok már a találkozásra, hát megálltunk a szemesi temetõben. Nem volt nehéz megtalálni a helyet. Zúgtak a bogarak, élt a fény, õ meg ott lent, összetörve. 45 évesen ment el. Ennyi vagyok most. Latinovits.

Emlékeztek még a Chokito-reklámra? Azt mondta, hogy csúnya, de finom - vagy valami ilyesmi. Arról szeretnék itt értekezni, hogy mennyire béklyók között van az értékrend, meg micsoda dolog a trend. Már ha van olyan, meg mi is az?

Nem akarni lehet, hogy több, mint erõszakosan ragaszkodni a semmivé váló anyagihoz. Most azt nem tudom, van-e kiskocsim és fel tudok-e rá szállni, csináljam-e a nagybömböt vagy maradjak a nagykocsi mellett és keressem a kollektív megváltást. Lin-csi reggeli beszélgetéseit Sári László idézte Losoncon. Fordítsatok hátat. Vagy ne.

Trencsén. Május 21-én 16.00 órakor nyílik Jovián György Rög-eszme címû kiállítása a Trencséni vár Borbála-palotájában. Jovián a festészet új útjait kutató alkotó, aki a hagyományos technikák, a klasszikus festészet keretein belül maradva egyedi látványvilágot hozott létre. Alkotásai különös aurájú, sötét tónusú mûvek, amelyek egyre erõsödõ szakralitást sugároznak.

János a festõ éppen legjobb barátja feleségét készül lefesteni, amikor megjelenik körükben az Ördög, aki feltárja legtikosabb gondolataikat, azokat, amelyeket sosem mertek volna egymásnak bevallani.
A festõ hiába próbálja elnyomni érzelmeit, az Ördög figyel, kombinál és hódít.

Már nem kamasz, de még tele van álmokkal. Életútja eddig is kalandos volt: Rimaszombatról Pestre, onnan némi kitérõvel Kassára. Inkább énekes, mint színész, és ha szereprõl álmodik, az opera színpadán látja magát. Ennek ellenére énekes szerepek mellett prózaiakat is kap, mondhatni: felkapott ember most a Tháliában.

Thália - Fiatal tudós kísérletezik a padláson: távoli, titokzatos bolygók üzeneteit próbálja megfejteni.Hát hova máshova „pottyanna” néhány mesebeli szellem, több évszázados bolyongás után?

A Vidróczky manga nyája
Forog- morog a Mátrába ´
Azé forog a Mátrába,
Mer Vidróczkyt nem tanálja...

Hát ezt énekelte el három költõ meg a Fonó zenekar a nagy Budapesten...

A kortárs amerikai drámairodalom egyik legjelentõsebb alkotójának, Murray Schisgalnak a „Szerelem,ó”  címû  vígjátékát csütörtök este Szlovákiában elsõként mutatja be a kassai Thália Színház.  A darab világpremierjét 1965-ben,Londonban tartották. Ez a keserû vígjáték azóta állandóan jelen van a világ színpadain.

Jakoby Gyula. Kassa festõje. Szaszák György, Kassa képzõmûvészetének avatott ismerõje ad most közre egy elveszett kép kapcsán egy szomorúan szép történetet. Jakobyról, emberségrõl, kapcsolatokról.

2009 augusztusában mi is bekapcsolódunk az Art-Eko Társulás kifejezetten érdekesnek ígérkezõ programjába a mára már elhagyatott Királyi - Bánréve határállomáson. A projekt címe egy szójáték, "Hra!nica"

A mûvészek számára a Kassai Thália Színházban  már javában folyik az új évad. A nézõknek viszont még csak most kezdõdik Edmond Rostand - CYRANO DE BERGERAC címû színmûvének  bemutatásával, melynek próbafolyamatára mi is belestünk. A premier október második napján lesz.

A Budapest Dance tánc-performanszával kezdõdött a harmadik Moon Ride Kortás Mûvészetek Fesztiválja Kassán. A fesztivál egész héten át tart, számos figyelemre méltó koncert, színház, kiállítás várja az érdeklõdõket, a hajdani laktanyában létrehozott Kultúrparkban.

Az illetékes nemzetközi testület kedden döntött arról, hogy 2013-ban Kassa lesz Európa kulturális fõvárosa. A döntõben a kelet-szlovákiai városnak Nyitrával, Turócszentmártonnal és Eperjessel kellett megmérkõznie.

Tokaj 2008. Az idei programban a neten lévõ irodalomról külön szakcsoportban beszélgettek hozzáértõk. Miközben máshol másképpen, egymást marva, lebolsizva vagy leszélsõségesezve! Hát ezbiz szomorú. De a szakma, amit Vass Tibor összehozott, tudta mi a dolga.

Bach-etûdök hangzottak el egy nem szokványos hangszeren, a szaxofonon. Vázsonyi János különleges hangszerelési megoldásai túllépnek a bevett elõadási szokkásokon. Az elhangzott koncertje is igazi különlegesség volt a klasszikus zene területérõl.

Egy újabb lehetõség! Akit érdekel, jelentkezzen! Kassa Európa kulturális fõvárosa címre pályázik és a város ezen küzdelmébõl mi is kivehetjük a részünket. Ti is...
Együttmûködve a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével, a Vödcölöp Alapítvánnyal és a Csak Van 1 Polgári Társulással, a Rovás egy "streetart" kategóriájú projekt kivitelezeését vállalta. 

Figyelem, figyelem. Aki látja, adja tovább. Nagyszerû lehetõség szlovákiai magyar képzõmûvészek számára. A Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetsége új épületbe költözik, helyiségeinek és irodáinak falát itteni képzõmûvészek alkotásaival szándékozik díszíteni...

Sokoldalú egyéniség. Grafikus és festõmûvész, tanár, zománcmûvész, újságíró, de volt már díszlet- és jelmeztervezõ is. Vezéregyéniség. Egyszer Lacza Tihamérnak nyilatkozta 70. születésnapja apropóján, hogy még egy másik élet is kevés lenne ahhoz, hogy álmait megvalósítsa...

Íme, Rácz Noémi, a Rovás egyik alaptótagja, a szlovákiai magyar könyvillusztráció meghatározó képviselõje. Illusztrációi fejlett szakmai tudásról, igényességrõl, alázatról, kifinomult és letisztult esztétikai érzékrõl tesznek tanúbizonyságot. Bizony...

Folytatódik a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társasága könyvillusztrációval is foglalkozó tagjainak bemutatása. Balázsy Géza az egyik legtöbbet illusztráló képzõmûvész, akinek egész munkásságát kitölti a gyerekek világának kiszinezése.
Fogadjátok szeretettel.

Folytatódik a Szlovákiában élõ magyar mûvészeket bemutató sorozat. Portálunkon ezúttal Fodor Kata mutatkozik be. Rövid, lényegretörõ életrajzzal, minden elfogultság nélkül, ahogy az az õt megelõzõ alkotó esetében is bevált. Várjuk véleményeiteket...

Portálunkon bemutatkozik Esfekete Zoltán képzõmûvész, a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társaságának tagja. Meglepõnek tûnhet a leegyszerûsített, puszta adatokra szorítkozó szöveg - nem szándékozunk véleményt formálni alkotóról és alkotásokról. A Vélemények részben mindenki megteheti maga, az alkotó is...

Idén rendhagyó helyen mutatták be a szemesztrális munkáikat a Kassai Képzõmûvészetin Új Médiát tanuló diákok. A szóban forgó helyszínt nemrégiben még katonák használták kaszárnyának illetve fegyverraktárnak, melyet a város szeretne a kortárs mûvészetek központjává, Kultúrparkká áttranszformálni.

A hétvégén zajlott a pozsonyi képzõmûvészeti egyetem „prieskuma“, vagyis a téli szemeszter alatt készített mûtermi diákalkotások kipakolása. A temérdek munkából a festészet és képgrafika szakon készítettekbõl mutatnék be párat.

Zenérõl beszélni nehéz, majdnem lehetetlen. Kevés olyan írás van, amely érzékletesen át tudja adni annak hangulatát. Agócs Gergely barátom minden népzenész mekkájáról, Kalotaszegrõl értekezik igen élvezetesen, itt alább.

Ma már lehet, sokan unalmasnak találják a klasszicizmust, másat vágynak látni, másképpen látnak. A jó látáshoz azonban elengedhetetlen, hogy tudjuk, mi volt korábban. Ferenczy István honi szobrászmûvészünkrõl néhány sort ajánlok. Képeket hozzá, mesterpéldának!

Az evõknek-ivóknak kétféle típusa ismeretes. Röviden leírom mindkettõt‚ ki-ki sorolja be magát‚ ha tudja és meri. Az egyik típus jelmondata a következõ lehetne: „Nem azért élünk‚ hogy együnk‚ hanem azért eszünk‚ hogy éljünk.” A másik típus ennek épp az ellenkezõjét vallja: „Nem azért eszünk‚ hogy éljünk‚ hanem azért élünk‚ hogy együnk.”

Idén nyáron ismerkedtem meg vele. Késve érkezett és elég szórakozott ember benyomását keltette. Olyan emberét, aki rengeteg dolgot felvállal, aztán kész rejtély, hogy miért pont azokat valósítja meg, amelyeket megvalósít.

Sokat gondolkodtam, mit írjak bevezetõül e cikk elé. Valahogy cserben hagyni látszottak a gondolatok, amikor hirtelen egy idézet jutott eszembe: "Nem lehet, nem lehet, értsétek meg, nem lehet! Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!" Jobbal felvezetni a szöveget nem is lehetne talán.

Akár a „viharos század“ krónikásának is lehetne nevezni Szalay Lajost. Zseniális grafikus, aki hol teljesen könnyed, hol monumentálisnak is mondható rajzokkal közvetíti, visítja a világba mondanivalóját.

Zöld erdõben, zöld mezõben sétálgat egy páva... Ez jutott eszembe róla, amikor elõször találkoztunk. A természetben, a szabadban dolgozott, átérezve és belélegezve a tájat, káprázva a fényben.

A hejcei alkotótáborban ismerkedtem meg vele, érdekes egyéniségnek tûnt. Megnyugodott már - mondták, akik régebbtõl ismerik - megfontoltabb lett. Hát igen, egy infarktus után már nem égeti mindkét oldalán a gyertyát az ember. Alkotásaiban azonban izzik, feszül, majd szétveti az energia.

Francois Villon balladáiból Faludy György sajátosan érdekes átköltéseket készített. Szabadon fordítva le a balladákat, át is írta azokat sokszor. Ezek a mûvek akár parafrázisnak is mondhatók. Nagyon szeretem õket. Különösen ezt.

Csontos Róbert színész-rendezõ álma valósult meg Gútán, a Nemzetközi Mûvészeti Fesztivál által, amelyre mi, a Rovás is meghívást nyertünk. A fesztivál valójában a színházak nemzetközi megmérettetése, de nem a versenyrõl szól.

Szerencsétlennek lenni még sosem volt ennyire „cool” mint manapság. Az elmúlt pár hónapban egyre komolyabb jelenséggé vált nálunk is egy olyan stílus, melyrõl gyakorlatilag lehetetlenség pontosan megmondani, micsoda.

Startvonalon egy fiatal poéta. Zatroch Zsuzsa, kicsit miénk, a Rovás csoportjáé is. Pálya elején nehéz még bármit is mondani. Az ígéret létezik. Szaván fogja-e az idõ? Nem tudom. A versek most már saját életüket kezdik élni. Hosszú futást nekik, miként a szerzõnek is.

Az, hogy egy kisváros szobrot emel egy régiójában született és ott tragikusan elhunyt festõnek, nem túl gyakori. Festõ se nagyon születik minden héten, szobrot se állítanak csak úgy. Annak felelõssége van, aki állít. Tornalja megpróbálkozik.  

Egy kicsit más, így a politika után, ezen a rovaton-rovarton! Szép is, finom is, aprólékos is. Jobban szeretem a politikánál. Így kifestve is, meg fogyasztható állapotában is. A tojások Szomolay Tibor alkotómûhelyében készültek, Rimaszombatban. Jó rájuk nézni!

"Ezt nem hagyom meghúzni, egyetlen szót sem. Ha így nem mehet le, akkor inkább le se hozzátok.  De akkor igenis pártcenzúra van. Szóval ha nem mehet így, akkor egy betûvel, szóval se rövidebben." - erre kért Buchlovics Péter. Bár eddig úgy tûnik pártpolitikáról szól, mégsem egészen. Egy jelenség megfogalmazása ez.

Sucho¾a Józsi rimaszombati site specific art kiállításáról szerintem, egy mûvészettörténésznek is becsületére válna, ha átfogó képet tudna nyújtani. Tömény, sokatmondó, árnyalt  és mûvelt vizuálizáció az övé.

Kondor Béla egy külön fejezete a magyar képzõmûvészetnek. A vonalak szerelmese, vérbeli grafikus, igazi mûvész, akinél nem jelenthet kötöttséget a formanyelv vagy a képzõmûvészeti technikák és eljárások tabuizált alkalmazása.

Imádkozni megtanulni lehet, egy egész életen át nem sikerül. Aquióni Szent Tamást, mint az ima mesterét tartja számon az egyháztörténet. Érdemes odafigyelni Tamásra, január 28-án ünnepli az egyház ezt a modernnek mondható szentet.

Január 22-e a Magyar Kultúra Napja. A Himnusz születése napja. Bár még csak 1903-tól himnusz a Himnusz! Néhány információ a magyarok nemzeti énekérõl.

"...A'hugy megyünk, eliétanuá a' csüõz minket, iés kiérgyi, nem luáttunk e a' harasztba bojnyikokat tyüzeünyi. Eükaczagom magam erre, de mongya nekem: Haugass, mer megszagounak bennünköt. Felelek: hisz meszetiégetüõk azok..."

Álommal kereskedni? Igen! Ezt tudta Talamon Alfonz! Tíz éve nincs e világi létben, most Diószegen szobrot kapott szülõvárosától. Szabad elhatározásból, az irodalom iránti tiszteletbõl született a szoborállítás gondolata. Mag Gyula a bronz formálója, Hizsnyai Zoltán, barátunk pedig avatója volt ennek az alkotásnak. Alább az avatóbeszéd olvasható.

Békesség most tinéktek, emberek. Övendezzél, derék világ, hangozzatok, jámbor legendák, zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni minden karácsony-éjszakán...

Az elsõ rajtaütés megtörtént. A Rovás kultúrkommandó beszivárgott az intézménybe, és három órára stratégiailag elfoglalta a Márai Sándor Gimnáziumot.

"Eszközök - talán ez a kulcsszó. Azt hiszem, ez az, ahogy én a mûvészetet szemlélem: mint eszközt, felszerelést az élet élvezéséhez, jobb megértéséhez. Ezzel a meghatározással próbálom megközelíteni írói gondolatomat.

A Megyesi kiállítással egyidõben nyílt meg a tárlat Vladimír Boudník grafikáiból, melynek a Löffler Béla Múzeum adott helyet Kassán.

Ha azt mondom: táj, akkor általában nyugalmat, békét, a háborítatlan idillt sejtetõ képet, hangulatot keresünk a fogalom mögött.

Katona Lajos tudatosan nem vallja magát szobrászmûvésznek, szobrait formakísérleteknek nevezi. Mégis alkotásai jóval többek egyszerû kísérleteknél. Lélek van bennük és szeretet.

A minap Kassán volt látható a vásári bábjáték utólsó igazi csodája, Kemény Henrik. Gyõzött az igazság! A palacsintasütõs hõs, VITÉZ LÁJSZLÓ ismét ronggyá csépelte a suvikszos képû Cuclifert. Aki látta, tudja milyen fegyvert kell fogni a gonosz ellen. Éljen a nevetés! 

Én, Don Quijote de la Mancha. Tiszta öntudattal, elmebeli képességeim birtokában. Rátok hagyom, amint itt következik:

Véleményem szerint igazi mûvészetet csinálni azt jelenti: értelmet alkotni. Vagyis mindegyre jelentésstruktúrákkal van dolgunk, és ez megint csak összefügg az alkotás folyamatával, abban az értelemben, hogy nem objektíven látjuk a világot.

 "A festés ma nehezebb dolog, mert régebben a festõknek kettõs szerep jutott. Azt hiszem, úgy érezték, hogy tényeket rögzítenek, valójában aztán sokkal többet tettek ennél. Most viszont az a véleményem, a technikai rögzítés tökéletes eszközeit figyelembe véve, festõként valami alapvetõbbet, lényegibbet kell csinálni, s azonnal."

Május elején Szepsi egy kicsit megpezsdül, megmozdul, és nemcsak azért, mert a tavasz jótékony hatása ily módon mutatkozik meg e városka lakóin, hanem más okból. Mégpedig kulturálisból.

Egymástól látszólag elütõ, falon függõ kis külön világok sorozata a látvány, ami az által válik egységgé, hogy a kiállítók ismerik és értik egymást.

 "Amit igazán szeretünk, ami létezésünk gyökérzetét teszi, többnyire azt nem vesszük igazán figyelembe. Ahol az egyetértés mély, a kapcsolat biztos, a nézésnek és a tudatnak nem kell beavatkoznia."

"Legyen nekem a mûvészet a politi-eroti-misztika mûvészete, ne múzeumokban tûrtõztesse a seggét. Legyen nekem a mûvészet serdülõkor, mely nem tudja, hogy mûvészet lesz, és indulhatott a nulláról."

A helyszín a Focus Galéria, egy helyi egyetemnek egy kis alapterületû (mellék)helyisége Pozsony belvárosában. Az április 27-ig látható tárlat (melybõl, ha úgy alakulna, egy   vándorkiállítás is összejöhetne) az Abszurd kiállítás nevet kapta.

Igyekszem szem elõtt tartani Margit Neumann Thomsen tanítását, aki a képekrõl ezt mondja: „Ha valaki olyan képet néz, amelyet egy krízisben levõ ember festett, akkor ezzel a krízissel azonosul.

A múlt üzenetét, értékeit mai életünkbe, alkotásainkba fordítva népmûvészetünk továbbra is élõ marad. A Csontváry Tivadar Tanmûhely a miskolci Mandorla egyesület jóvoltából indult azzal a gondolattal, hogy folytatása lesz az erdélyi Kõrösi Csoma Sándor tanmûhelynek.

Egyszer egy kisfiú iskolába ment. Egy egészen kisfiú. Egy egészen nagy iskolába. De amikor a kisfiú látta, hogy szépen be tud sétálni az ajtón egyenesen a tanterembe, nagyon örült.
És az iskola már nem is látszott olyan nagynak.

A szepsi gimnáziumot nem veszik komolyan. Bármilyen eredményt tesz le az asztalra, bármennyire  magas is az egyetemekre felkerültek száma, elpártolt tõle a szerencse. Elképzelhetõ az is, hogy õ saját magát nem becsüli. Pedig igazán tehetséges diákjai vannak...

A 19. század elsõ felének Kassáján látványos változások mentek végbe, melyek elsõsorban az építeszetben tapasztalhatók. A klasszicizmus szellemében nõttek ki a Fõ utca máig legismertebb épületei: a Dessewffy palota, a Forgách palota és az evangélikus templom.

Úgy látszik egy régi ûr betöltésére van lehetõség a szlovákiai magyar középiskolai oktatásban. 2006. szeptember elsejétõl  gimnáziumi mûvészeti osztály nyílik a kassai Márai Sándor Gimnáziumban.

A posztmodernnel jelzett kor stíluspluralizmusában, mûvészeti gondolkodásmódjában jól elfér egymás mellett a ciber technológia és az õsmítosz.

Egy húszéves kassai fiatal képi látásának eredményei díszítik most a Márai Stúdió irodalmi kávéházának falait. A fotók önmagukért beszélnek! Valójában nincs is szükség hozzájuk a mondatokba foglalt mankókra.

Létrejött egy új, ígéretesen induló szlovákiai magyar diáklap. Elsõ száma önerõbõl jelent meg. A következõknek már közös munkával kéne születniük.

Ránk telepszik a „kor”, a teljes szabadság látszatát keltve, s közben elvágja a gondolkodás köldökzsinórját. Ha az ember nem tanul meg alkotni, nem tanul meg gondolkodni sem. Ha nem tud gondolkodni, alkotni sem tud.

A XX. században élõ ember hatalmas társadalmi átalakulások tanúja lehetett, s a változásokat akár tudatosan, akár spontán módon érzékelõ ember a mûvészet gyors fejlõdését is figyelemmel kísérhette.

    "Túl minden jelzõn és rendeltetésen meglapul a dolgok lelke, a kérlelhetetlen, bronzsötét egyetlen lényeg s valami igazság hömpölyög a folyók fenekén."

Dsida Jenõ: Túl a formán

Ösvény. Ez a címe annak a kiállításnak, amelyen tíz fiatal képzõmûvész mutatkozik be a kassai közönség elõtt alkotásaikkal. A kiállított fotók, hagyományos és sokszorosított grafikák, elektrografikák, kerámiák, festmények egyaránt tanúskodnak a barátságról, az egymás iránti tiszteletrõl, a képzõmûvészet szeretetérõl és a tehetségrõl.