papírsárkány

"A királyi sátor elõtt leterített medvebõrön fekszem, és a felhõket bámulom. Mindenem hasogat. Nem beteg vagyok, hanem öreg. Derekamat csúz nyúzza, lábamat meg köszvény, de leginkább a szívem sajog: meg akarok halni, s kezdek rájönni, hogy ez sajnos nem is olyan egyszerû. S nem megy olyan gyorsan, ahogy szeretném. Azon töröm a fejem, hogy mi haszna volt az életemnek..." Folytatása Kácsor Zsolt zseniális írásának alább, a 2. rész!

Egyszer véget ér... Na nem a lázas ifjúság, hanem úgy az egész, aztán hazavágnak. Na ezt kéne megpróbálni humorral venni, feléemelkedni. Egy kis nyelvi hacacáré, ne legyen a szám a másé, csak amit elmondani akarok. Hangsúlyozom: nem akarok megsérteni senkit. Ez csak egy szöveg, ez csak egy szöveg... Kis idõre, kis idõre...

Néhány napja véget ért Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózmondó Verseny. Egy kis barátom (vagy nem is olyan kicsi egy 13 éves kamaszgyerek?) néhány hete erre készült. Nem volt verse. Apja kérte, találjak neki. Hát találtam. Igyekeztem. Mert végül is a barátom. Apa is, fia is.

A magyar költészet napja volt. Igaz és tény: haldoklik a költõ 98 éves özvegye, a Pozsonyi útra vágyik haza, régi holmijai közé, ahonnan mintha csak tegnap ment volna el Miklós. S míg õ már e világból elfelé tekintget, a múzsák egy része vadászik, mint Artemisz, s még vannak lebegõ Máriák és Ilonák szellemei Desiré sírja felett a Kerepesiben. S ki nem gyöngy ajakú, mint J.A. korai Mártája, azzal mi lehet? Más is belehalt már...
költészet napja volt...

Nem szoktam minden világrezdülésre reagálni. De a mai lengyel tragédia és gyász akkor ért el hozzám, amikor éppen a kiváló költõ, Bohdan Zadura verskötetét forgattam, fél szemmel a tévét nézve. Véletlen? Nem tudom. Gyászol a lengyel nemzet. Nekem ez itt...

Felütésnek Végel Lászlótól: Magányom határát anyanyelvem határa jelöli ki. Pesten régi bará­tokkal találkozom és valamit magyarázunk egymásnak. De mégis úgy érzem magam, mint Wittgenstein szövõje, aki azt his­zi, hogy szövetet szõ, annak ellenére, hogy szövõszéke üres, pusztán azért mert olyan mozdulatokat tesz, mintha szõne. Csak ez a közös bennünk, a hiábavalónak tûnõ mozdulatok. 1992

Ha egy kissé másképpen közelíti meg valaki a történelmet, annak jeles személyiségeit, felkapja a fejét az olvasó. Velem is ez történt. Kácsor Zsolt iróniában, humorban, keserû tényfeltárásban gazdag írásának egy részletét szeretném az olvasónak felkínálni. Elsõ rész alább, bevezetõvel.

Elköltöznek a harangok Rómába. Nagyhéten így szokott lenni, legalábbis így mondták az öregek régen. Kereplõvel hívták ilyenkor a népet a gyásszal borított templomokba. Mégis, mégis tavasz van. Valami titok akar fellebbeni az égbe. Karinthyval szóljon a Nagypéntek. 2010-ben, csendesen, gondolkodva.

Az ártatlanság vélelme. Olyan jogi és etikai kérdés, amely mindenkiben mást és mást indukál. Van, aki szerint fölösleges egy ilyen hozzáállás, van aki szerint igenis fontos. A kérdés egyik lehetséges irodalmi megközelítésére Handó Péter, kiváló író, költõ és esszéista vállalkozott. Járat indul!

Hizsnyai András vagyok. Szüleim Ildikó és Zoltán. Szlovákiai magyar vagyok. Kaukázusi típusú fehér ember. Hím. Felsoroltam egy csomó tényt, de semmivel sem kerültem közelebb önmagamhoz, családomhoz, fajomhoz vagy ezeknek az univerzumban betöltött szerepéhez. Azért nem, mert minden mondatom végére pontot tettem – és nem kérdõjelet!

Hát most mit lehet tenni? Március 7-én este szakad a hó. Tavaszvárás, tavaszváró, télüldözõ, hajajaj... Szakad. Benne van már ez a tavaszvárás minden félrecsúszott kamionban, minden hókoszorús rügyben. Elég csak kinézni, elég csak nézni a havat, március. Csak elolvad... Csak elolvad...

Nem becsült épségrõl, meg nem tartható egészségrõl, szeméremrõl, élethelyzetrõl, fájdalomról és méltóságról kevesen tudnak olyan átütõ tisztasággal írni, mint Kupcsulik Ágnes. Egy, a Palócföld könyvek sorozatban kiadott kötetébõl, a Fénycsapda címû kötetbõl merítettem. Vigyázat! Egyszerre simogat és üt! Élet?!

Hát, néha kell. Valami fûszer a levesbe, egy kis bor, egy kis szerelem vagy mi. Néha egy kis pikáns novella vagy novellaszerû is kell. Olvasnivalónak. Egy régi barátom, Zimankó Ányos postázott egy küldeményt a napokban. Gondoltam, ha már ez a nagy Bálint-napos mizéria lecsengett, legyen egy kis ilyen is itt. Olvasnivalónak. Szép képekkel. Az internetrõl. Elfér...

Nem nyafognék, de most már két sört! Ugyanis, mindig arra kell rájönnöm, valami nincs sehol. Mindig elveszik valami, valaki, mindig múlik az idõ, hullnak ki az arcok belõlem, mindig és folyamatosan. Jánossy Lajos: Apa kabátja címû írása talált meg, talált el a múltkoriban. Olyan érzése van tõle az embernek, hogy na, na, hát ez meg, persze, ismerõs ez nekem. Mintha én...

Cinkos és vétkes hallgatással nem oldok meg semmit. Látom, nagyon határozott vonalak választják el ma a gondolkodásmódokat. Nem baj! Majd csak tisztul. 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitzban a haláltábor. Hát akkor tessék emlékezni, emlékezni, emlékezni.

Ezer kedvem van Mikszáthról írni. Csak az a baj, ha ekkora nagyságú íróóriást laudálok, bizony, elbizonytalanodom. Kicsi vagyok én... Kell-e nagyobb palóc Mikszáthnál, lehet-e nagyobb palóc nála? Hányattatott sorsú volt pedig, azokban az idõkben próbálták meg magyarnak, gondolkodónak nevelni, amikor ez egyáltalán nem volt sem könnyû, sem egészen biztonságos.

Egy talált tárgy a jó életbõl! Egy jó palack lõporszáraz pezsgõ, egy kis nosztalgia, rálátással a fonákra és a tenyeresre egyaránt. Jánossy Lajos kiváló kortárs magyar író, nálunk alig vagy szinte alig ismerik. Írásait a Literán is megtalálni. Egy tavalyi történetével indul a 2010-es esztendõ papírsárkánya, az Irodalom rovatban.

Egyszer arra gondoltam, tényleg így lehetett. Aztán egyszer azt mondta nekem valaki, így is volt. Az a valaki még csak most lesz kilenc éves. Sokkal többet tud nálam... Sokkal többet! Fontosabb és értelmesebb dolgokat, mint én. Köszönöm a kérdéseit! A válaszokat keresem még. De õk együtt voltak! Egy felhõn!

Nem is akarok senkit se traktálni már én ezekkel a jubileumokkal. Mindjárt vége, úgyis vége. Csak annyit szeretnék elmondani, nincs esély arra, hogy tisztán láthassak, láthassunk. 65 évvel ezelõtt és most sem. Különösen akkor, abban az esetben, amikor Radnótit meghurcolják. Ma is.

Elkezdõdött. Napokkal elõtte már bombázták vele az agyam, minden érzékszervem, figyeljek, várjam, mert jön a nagy, marketinges várakozás. Hurrá, mondtam magamnak, itt az ádvent. Keserves józanodásként írtam, amit írtam. Mai állapotokról, itt és ekképpen...

Úgy vagyok már, hogy messzire is tudok látni, akár csukott szemmel is. Úgy vagyok már, hogy bárkit tudni tudhatok magam mellett, ha nincs, ha van még ebben a világban ténylegesen. Erre van a vers. Fodor Katának, egy isten veled!

Mi is az a könyvégetés? A könyvek megsemmisítését jelenti, amelyet általában különbözõ okokból szoktak megvalósítani. A könyvek elpusztítása történhet mondjuk vallási vagy különféle, a történelemben már igencsak jól ismert politikai okokból. A könyvégetés általában szertartásos, mondhatni ünnepélyes  keretek között zajlik, ahol olyan könyveket semmisítenek meg, amelyeket károsnak és veszélyesnek tekintenek vagy a vallás, vagy a politikai rendszer szempontjából.

Gérecz Attila 1956. november 7-én halt meg. Sok év fegyház után a szabadságért adta életét Budapesten. Mára majdnem elfelejtették. Poéta volt. Nem is akármilyen. Az elsõkötetes költõket díjazzák ma Gérecz Attila díjjal. Mementóként, rá emlékezve, legyen itt egy vers tõle. Elõtte Zsukov marsall jelentése a helyzetrõl.

1956 kapcsán már sok mindent megtapasztaltam. Tankelkötést és vízágyúkat, koszorúzást és duhajkodó szemétégetést belvárosban, hozzá csatát és könnygázt, gumilövedéket és hajcihõt, tévéostromot és szégyent, méltóságot és szép ünneplést. Faludy György cenzúrázását még nem. Emiatt borongok...

A friss Nobel-díjas Herta Müllertõl magyarul csak egyetlen regény olvasható. Talán nem is a legjelentõsebb. Valószínûleg nem ezért kapta a díjat. A városban, ahol élek, ebbõl a regénybõl csak egyetlen példány található a két könyvtár egyikében.

Megkésett adósságot törlesztek. Annál nagyobb szeretettel és tisztelettel. Róla van szó, Szigeti Laciról. Idén egész évben 60 éves. Ahogy Hizsnyai Zoli írja róla: "Aki ugyanis az elmúlt negyven évben akár csak egyszer is reflektorfénybe került a szlovákiai magyar kulturális porondon, az óhatatlanul kapcsolatba került Szigeti Lacival."

Madách, az õszi író... Már így, október elején, a korai fagyok elsõ csókja után, még a napra forduló õszikék pillendõ kékjét nézve, mindig az a varjúszárny-bajszú, kopaszkás, magas homlokú, mélyen ülõ szemû íróféle ember jut eszembe. Egymûvesként tarjta számon a köz. Pedig dehogy ennyi ám...

Pokémon és egyéb alsógatyájukat felsõruhaként hordó szuperhõsök helyett ajánlatosabb lenne olyan mesét olvasni, amely nem deformálja a gyermeki lelket. Van bõven mibõl válogatni, a magyar mesekincs nem csak szerintem, de a mesekutatók túlnyomó része szerint is a világ leggazdagabb mesekincsei közé tartozik. Miért is nem sáfárkodunk vele értékének megfelelõen? Nem tudhatom.

Ave Nõ!
Te, aki immár látod, a világ fájdalmakkal teli, mégis tudsz dicsérni, lám, jó ez így. Egy induló alkotói pályának a figyelõjeként boldog türelmetlenséggel várom, mire lesz még képes Hangácsi Zsuzsa. Az az út, amelyen jár, nem könnyû. Esendõ alkotóként kéri a figyelést, a szépség koldusaként gyûjt, hogy szétszórhassa kincseit.

Fotómaraton Pozsonyban. Fényírók irodalmi tevékenysége. Az új struktúra bevezetése szerint mostantól minden belefér. Itt az elhunyófélben lévõ Irodalom Rovatban nem csak irodalom lesz. Szerintem sok más is belefér! Tehát, 2009. szeptember 19. Pozsony, futkározó fotósok. Fotómaraton. Infók Juhász Katalintól alább!

Benyomások ma József Attila: A Dunánál címû versét böngészve. Néha úgy minden pontosabb ok nélkül megkeseredik az ember szájában az íz. Aztán ez marad hosszabb-rövidebb idõre. Most éppen hosszabb ideje tart. Jobb lenne ha sörtõl lenne keserû a szám. Nem a napi szemétségek hírétõl. Benyomások J. A. versének olvasása közben 2009 szeptemberében.  
 

Aki galambokkal száll el, az vagy angyal, vagy író. Egy ilyet ismertem. Hrabalnak hívták, az Arany Tigris törzsasztalánál hiányzik a helye most és mindörökké. Tisztelgésként Pepin bácsival elmentünk a múltkor egy sörre. Bohu¹unkra emlékezve! Ez lett belõle...

Van egy nõ, aki olyasféle (vers)nyelven beszél, amit Nemes Nagy Ágnes óta nemigen érintett senki a magyar irodalomban. Persze, õ nem egy Nemes Nagy-epigon. Õ Tóth Krisztina. Évek óta megbûvölten figyelem, miket mûvel ez a nõ költészet-ügyben – épp úgy, mint korábban Nemes Nagyot figyeltem. Közvetett istenbizonyíték mindkettõ.

Egy faun délutánja. Nem, nem a híres zenemûrõl kívánok itt értekezni, de egy kis klasszikus veretet utánzó kis verssel hódolok a nyár, a szerelem, az ifjúság, a természet, a klasszikusok elõtt. Talán néhány meleg húrt megpendít a lélekben, egy-két olvasóban. Íme hát, egy faun délutánjáról, itt a világhálón egy vers.

Évek óta folyik a harcom vele. Sokszor csak egyetlen mondatát olvasom, de azt napokig. Vagy részemmé válik vagy sem. Nehéz megismerési út az, amelyet Hamvas Béla mutat. Máskor meg szinte röpke óra alatt végigízlelem a Bor filozófiáját, majd utána eszem valamit és inni kívánok. Mert annyira minden egyszerû.

Einari Vuorela. Na, kinek mond valamit a neve?! Nagyon keveset találtam róla a világhálón. De az viszont nagyon szép. Messze észak nyugalma, az északi géniusz szellõje. Mély és könnyû, sekély és nehéz. Megfoghatatlan. Nekem tetszik.

Akkor, abban a pillanatban, amikor döntöttem, hogy felteszem ezt az írást, az járt az eszemben, kapni fogok érte. A kedves olvasótól, mert mi ez egyáltalán. Hát kérem, debüt! Gu¾ák Klaudiáé, aki tehetséges lány. Még nyírni kell a rózsabokorból, de ha hagyja magát, szép lesz. Így tessék fogadni. Amúgy meg, nem rossz kis írás ez... Tessék elolvasni.

Nem is akarok senkit se traktálni már én ezekkel a jubileumokkal. Csak annyit szeretnék elmondani, nincs esély arra, hogy tisztán láthassak. Különösen akkor, abban az esetben, amikor Radnótit meghurcolják ma is. 2009-ben. Gömörben. Na szépen állunk...

Szolíd kis hír, hogy május 5-én délelõtt a kegyelet virágai a Fiumei út egyik sírján egy centenáriumra emlékeztetnek. A névtábla egykori lakásán máig ugyanaz, mint amikor elment a lágerba. A tárgyai, könyvei, fényképei, a Dunánál talált kavics mind ott van. Csak õ nincs már, nagyon régen... Már csak Fannija tipeg emlékkel telve a tárgyak közt.

Áprilisi hangulat. Az alábbi verset találtam. Nem tudni hol íródott. Azt se, mikor. Olyan tavaszias. Mintha valakinek útra lenne kedve, talán kicsit olyan. Tessék fogyasztani. Ízlés szerint. Cukorral vagy sóval. Keserûn vagy savanyún.

Margarita nekem Máriára hasonlít. A Mester maga pedig akár Õ is lehetne. Mindenképpen Isten embere. Nisszán havának holdtöltéje idején, így a pászka ünnepe elõtt a töretlen csontúra gondolok sokat. Nem tudom, legurítja-e hozzám a holdfénybõl font utat, hogy elsétálgathassunk beszélgetve és vitatkozva...Sok most az aktuális, nem alszom jól és fáj a fejem...

Április bolondja, felmászott a toronyba, megnézte, hogy hány óra. Fél tizenkettõ, bolond mind a kettõ meg az is aki költõvé akar lenni s nem csak Magyarországon. Mecénás nélkül.. Na ugyan haggyá má... Mecénással? Na ugyan haggyá má...

(egy kis ziroda lom záporos április elsejére)

Az idõvel mindig... Bajban vagyok. Mert elmúlnak 7-köznapok meg Ünnep nagyok... Baráti kézrázás meg miegyebek ím itt alább, azoknak kik éppen két széken ülnek. Lakoma a koma jussa így most egy vers Szabó Ottó két széken ülésének napján köszönt-Õ-nek!

Babus - akinek nevét majd akkor árulom el a nagyközönségnek, ha õ is megengedi, már régóta várakozik az irodalom rovat elõszobájában. Hát itt az idõ, legyen itt fent egy bensõséges hangulatú, nagyon személyes írás. Tessék belépni! Blog? Nem blog? Nemtom... Tessék eldönteni... Az biztos: érték!

Mint azt már ígértem, folytatom Zatroch Zsuzsa munkáinak bemutatását. Mert kérték itt korábban sokak. Hát tessék, íme, itt van, ott van, ahová kívánkozott az a pár vers. Most még a nevét sem felejtettem el a szerzõnek. A verseket nem kommentálom, arra ott az olvasó... Illusztrációként Tóth Tímea grafikái kerültek fel. Jó páros ez így, asszem...

Mea culpa, nekem teccik! Mármint az, hogy egy alig 20 éves leányzó, akit Zatroch Zsuzsának hívnak, verset ír! Igaz, lehet javítgatni, mert persze másképpen is meg lehetne írni, meg nem mindenkinek kell elfogadni akkora lelkesedéssel, mint nekem. Mindenesetre érdekesek ezek a versek, állapothatározói egy magát keresõ, az elsõ nagy szerelem végét megélõ fiatal nõnek, aki tegnap még kislány volt... Vagy tegnapelõtt, na...

Gyászol az irodalom. Az amerikai regény nagy mesterét, John Updike-ot gyászolja. 76 évesen ment el, tüdõrák végzett vele. Gyanús ez a piros Pall Mall... Kurt papát is módosította. (Néha én is rápöffenek, hajaj...) Nyúl azonban mostantól fogva megváltozathatatlan és örök. Miként Updike is!

Nem mindig és minden tragédia vagy komédia. Madáchnál sem. S a hétköznapjai? Az asszonyok, a nõk, akiket szeretett, akik szerették, akikbõl Éva alakja született meg? Hol vannak õk? Madách életében sok nõ neve szerepel. Sok viharos érzésé. Íme egy költõ élete. S benne a nõk. Amit tudni lehet... Amit sejteni lehet... Sok érdekes adat itt alább Madách Imre létérõl, szerelmeirõl.

Kilenc évtizeddel ezelõtt a poéta itthagyta az árnyékvilágot. Alig múlt 42 éves, de az életmûve mégsem torzó. Mennyire törékeny is a lét, mennyire nem tudjuk, mikortól nincs tovább. Õ tudta, s elköszönt. Üdvözlet a gyõzõnek!

Trisztánt csak tisztán iszom. Mostan pedig olyan úri kedv vezérli a billentyûzetet, amely monomán, vagyis éppen Kozsár Zsuzsa írásait veszi fókuszba. Régi tartozást rovásolva le ezzel a közléssel íme alább a Tûz címû írás, melynek szerzõje Kozsár Zsuzsa.

Íme egy elbeszélés az idei Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat gyõztesétõl: Veres Istvántól. Nagyon jó kezdés ez a díj, újabb névvel bõvült a hazai irodalom képviselõinek névsora.

Alkotó ember sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy vagy írásjelek nélkül vagy csak azok tömkelegével érzi lehetségesnek leírni mondanivalóját. Ardamica Zorán "hazakeresõ" versei most elõször jelennek meg. Még sokszor megfogalmazandó témaként...

Úgy, de oly nagyon úgy eltsúsztam mindenben, hogy szíves elnézést kérek a Tsúszó versek rajongóitól.Mea culpa! Ám most itt a pótlás, a további és igen érdekes világot mutató Tsúszó versek egy újabb keresztmetszete. Bátran fogyasztható. Cyber, mint a zsír!

Tsúszó Sándor a honi magyar irodalom méltatlanul mellõzött hallhatatlan alakja!!! Hogy ismét halllótávolságba kerüljön, elébb megpróbáljuk olvasóközelségbe hozni. Képzavar támadásoktól mit sem félve kívánók jó étvágyat a kiborgiához méltó szómágikus Z. Németh István verseivel Tsúszó felfedezéséhez.

Úgy mondják, a jó a korral csak érik s nemesebb egyre nemesebb. Tõzsér Árpád Kossuth díjas költõt köszöntöm, s kissé szokatlan verseit ehhez szíves hozzájárulásával közreadva. Mert a költõ a humorban nem ismer tréfát!

Tessék figyelni! Ismételten meghirdeti a Szlovákiai Magyar Írók Társasága az Év Irodalmi Alkotása Pályázatot. Határidõ október 29. A díjak alább, de fontos, hogy Szabó Ottó Pathmos címû képét is elviszi a gyõztes.

Este hétkor. Találka idõpontja. Színházi kezdés ideje. Impressziók a Magyar Dráma Napján. Ha festeni tudnék... Próbálom szavakkal. Soha meg nem írt napló részletével. Megközelítés és álom határán.

Van egy könyv, amivel már jóval azelõtt kalandba bonyolódtam, ill. kalandba bonyolódott velem, hogy megjelent volna.
A történet úgy kezdõdött, hogy úgy egy másfél évvel ezelõtt Szászi Zoli elküldte pár versét nekem, a „ Krónikás Könyve“ címmel.

Mindig úton vagyunk. Vagy testben vagy lélekben. Soha nincs megállás. A pálya indul. Nyitva. Hangácsi Zsuzsa két írását adjuk közre, aki pályát kezdi és utakat keres. Igaz és tiszta utakat. Érdemes rá figyelni! Keresni is ajánlatos. Itt s alább:

Megverte már az ég, mikor dzsússzal koccintunk Hizsnyai Zoli, Csanda Gabi meg én! Megverte, de alaposan. Szóval semmi se a régi, vagy csak mi változtunk totálba? Krausz Tivadar barátunk meg most elõvette a nindzsakardot, de úgy rendesen. Oszt ad neki! Olvassátok mit is gondol a mester a 25 éves Iródiáról!

Közkívánatra ismét néhány vers Németh Zoli állati gyûjteményébõl. Hatásuk ezeknek is frenetikus. Most egy másik, kissé cinikusabb szempontból vállogatott metszet...

Elsõ olvasásuk után percekig nem nagyon kaptam levegõt. Aztán egy pár évvel ezelõtti nyári táborban maga szerzõ, Németh Zoli olvasta fel õket, na akkor is frenetikus röhögés kísérte. Állati versek- bõl egy kis ízelítõ. Állati!!!

Amikor elindult a Rovart, olyan célunk is volt, hogy kultúrákat közvetítsünk. Az elsõ irodalmi fordítás, mint hídcölöp Adam Michalèin verseit hozza most a magyar olvasók elé, azzal az érdekességgel, hogya szlovák verzióba is elhelyezzük.

A 3. kérdés: Milyen lehet az irodalomkritikus szerepének megítélése az alkotó és olvasó szempontjából? Ajánlott kulcsszavak, melyek használata érdekesebbé tehetik a választ a következõk: enyeleg,  káprázat,  morzsa, otromba, szegkovács, zûrzavar.

Talán egy hét késés egy 60. születésnapját ünneplõ író esetében nem végzetes bûn. Kedves barátot, a magyar irodalom jelesét, Grendel Lajost szeretnénk megtisztelni egy laudációval, kívánva neki további kedvet az íráshoz.

Mint mindig. J.A full. Meg kérdések, kell-e még ma vers. Hát tudom én? Hát tudod te? Impressziók múzsákról, versrõl J.A és M. S mesterekrõl. Mint mindig. Április 11-e táján.

A mostani kérdés: Ön szerint a politikai rendszerváltozás után és az azóta eltelt majdnem húsz év alatt sor került-e az irodalmi kánonokban is rendszerváltozásra? Ezúttal a a: betegellátás, fõtisztelendõ, özönvíz elõtti, csillárkapcsoló, villamosszék, megecetesedés és a pizzavágó szavak voltak az ajánlottak. , Kiderült ki is rejtõzik az ifj. Vojtina Mátyás poétikus álnév alatt! Zorán folytatja!

Hú! Bizsereg. Mármint a tavasz. Aztán meg jól megfázunk. Esetleg. Sok komoly irodalmi vita után szöveg. Versszerû. A vita tíz nap múlva folytatódik. Most vers. Véleményezni lehet. Sõt...Jó lenne ha...

A kérdés adva volt. Van irodalom, van-e iránya tehát? Schengen után az ún. szlovákiai magyar irodalomnak. Aki kérdez: a ROVART. Aki válaszol: Ardamica Zorán és H. Nagy Péter irodalmárok után Beke Zsolt mint FRISS játékos. Játék és válaszok röviden - immár bõvítve egy-két olvasói reflexióval FIGYELEM!!!Nos???

Százéves a Nyugat. Százéves a Nyugat? Százéves a Nyugat! Kései utód üdvözlõ szavai a korai nagy elõdökrõl és elõdöknek, nagy tisztelettel a mának és talán a jövõnek is. Százéves a Nyugat. Százéves a Nyugat? Százéves a Nyugat!

Barabás Zoltán Nagyváradon élõ költõ. Évek óta dolgozik egy most már megjelenés elõtt álló versesköteten, amelynek ihletõje Friedrich Nietzsche és az õ szomorú, világtól szakított, elborult sorsa. Íme íz a készülõ kötetbõl:

A nagy petárdadurrogtatás közben így az év végén, s az újnak várásakor a legismertebb magyar költõ Petõfi Sándor, Az apostol címû mûvébõl idéznék. Emlékezve a költõre születése napján, kívánva minden olvasónak élményt és újrafelfedezéshez kedvet, Petõfivel!

Két lány írásait adjuk közzé e rovatban. Õk ketten nem ismerik egymást. Viszont érezhetõ a lelki rokonság köztük. Kettõjük kora együtt sem üti meg a 36-ot. Startvonalon Hangácsi Zsuzsa és Benyicky Réka. Jó futást! Sokáig tartót! Ez a kezdet és ez a biztatás!

Ó, már majdnem sikerült felejteni! Már megint december eleje, megint köd és rozsdás sínpár fején pergõ idõ. Vér és rozsda színe mennyire hasonló! Hetven, hetven éve már, hogy megcsikordultak a csillagok, hetven éve már, hogy József Attila halott!

Sokat, sokféleképpen írtak róla. 1877 november 22-én, Érmindszenten született. Megítélni egy életmûvet, Ady életmûvét? Kérdés lehet-e, kell-e még? Inkább olvasni kéne... Néha olyat, mint  a Két kuruc beszélget címû versek változatai, már csak azért is mert ezt mondta el Latinovits a vele készült utolsó rádiófelvételen. Két kuruc beszélget...

Csokonai Vitéz Mihály. Ki is gyalogosan végigjárta ama egykori szép ország sok szegletét, Nagyváradtól Zala megyéig. Vidámsága, kesersége, olthatatlan szerelemvágya, magyar fülnek kedves hangja ma is élmény. Születése napja november 17. Szólt A reményhez...

Ifjú titán, kit barátomnak nevezhetek, mert engedi, egyelõre, kit Száz Pálnak hívnak, múltkoriban egy érdekes hangulatú írást postázott. Megosztanám a kedves olvasóval, meg én, mert élmény, mert jó, mert megint valami friss, új, életerõs.

Assisi Szent Ferenc, született 1182 körül – meghalt 1226. október 4-én. A ferences rend megalapítója, Itália, az állatok, a kereskedõk és a természeti környezet védõszentje. Költõ, híres Naphimnuszát ajánlom olvasásra, mely a szeretet, az alázat, az élet himnusza. A múló idõben olyan kapaszkodó ez a szöveg, mely erõt adhat.

Október hatodika Tõzsér Árpád születésnapja. Nem éppen valami kerek, de születésnap. A 72-ik. Õ az a költõ, aki gömöriként tudott európai lenni, aki ennek  a maroknyi népnek az egyik Kossuth díjasa. Odafigyel. Szülõföldjére, a világra, a történésekre. Egy versét ajánlom és köszöntöm véle a költõt!

Böngésztem Kosztolányit. Így õsszel olyan csuda megnyugtató, búsan szép és szépen bús. Barna álmokat láttam s egy imáját, litániáját ennek a csoda-szóló poétának most itt szeretném újraolvasásra ajánlani. Mert olyan lassan bomló õsz van...

Dunakanyar. Babits. Nyárvég. Utolsó szép napok, aztán vissza a város karámába. Bele a sûrûnek hitt életbe, a rohanásba. Hát akkor legyen szép búcsú. Egy olyan verssel, mely már régóta meglegyintett s most újra felfedeztem...( a képek Hizsnyai Zoli barátunk nyárilakában készültek Kovácspatakon, Dunakanyarban)

Szabó Tündével (ha jól tudom kassai leány) írtunk néhány haikut az aboskõszegi táborban. Ha így folytatja ez a lány, jobb lesz minden mesterénél. Biztatásul ím itt teret kap a Rovart irodalom rovatában, mert ami tábori haiku, annak itt a helye. Kéretik megmondani, melyik a Tündéé és melyik az enyém, (mesternek nem tartom magam) aztán majd díjazzuk. Könyvet kap, ki megmondja... Postán!

Bizony, nagyon teli van néha a fiataloknak is a dobozzal a.... nem is tudom mijük. Ami jogos. Mármint, hogy teli legyen. Egy legény, Hizsnyai András, akinél a vér nem válott vízzé, debütál. Kritikus hangvételû írással...

Mindig örülök az újnak, mindig magával ringat ami szép és fiatal életbõl fakad. Dobos Bogi és Finta Márk verspárosát ajánlom. Tiszta, szép, meleghangú költészet. Indulás. Az indulóknak pedig utat kell hagyni...

Csehy Zoltán barátom még régebben postázott néhány verset. Jó néha keresgélni. Aztán meg találtam néhány Gyenes Gábor által rajzolt kalligráfiát. Jó néha keresgélni. Átadni is jó, ha találsz valamit. Tegyétek!

Radnóti Miklós születésnapjára. Nagyon nagy hatással van rám mindig, tisztelem, szeretem. A magyar nyelv páratlan szófordulataival, gyönyörû kifejezéseivel, választékos szókincsével kápráztatja el az olvasót, engem mindig büszkeséggel tölt el, hogy...

Egy csodálatos, filozofikus - irodalmi szöveget juttatott el hozzám Krúzs Judit, állítólag G.G. Marquez tollából. Közreadásra. Akkor is elgondolkodtató, ha nem Marquez írta. Csak merengve, csak lassan, csak ember módon kell olvasni. Ahogyan élni is illene!

Ha valami századik, akkor azt nagyon. Ha mondjuk százkettedik, akkor már nem annyira. De miért? Hiszen ugyanaz a poéta, ugyanaz a poézis... József Attila 102 éve került le ide földi létbe és idõbe. Ma már mindenen túl, örökkévaló!

Elébb a lándzsát fogta még. Aztán a homokvihar, a villámlás bekergette a laktanyába. Akkor már tudta, ki volt az, akinek keresztje alatt tanúja lehetett egy egész világ megváltásának.

Hát akkor ünnepeljünk! Ha lehet méltósággal! Egymás megbecsülésével. Lehetõleg méltósággal! Az igazságnak senki nem kizárólagos birtokosa. Csak az Isten! Egy sokaknak ismeretlen vers Petõfirõl. Az ünnepre.

Elõre figyelmeztetek mindenkit: ez csak egy hosszúra sikeredett jegyzet. De ha egyszer majd lesz sok idõm, akkor kezdek vele valamit, amitõl valószínûleg még sokkal terjedelmesebbé válik. Addig viszont...

Tavaly a Duna Televízió tartott egy Wass Albert napot azért, hogy emlékezzenek az évtizedekig méltánytalanul mellõzött íróra, és hogy megismerhessük. Kiemelték az egyik mûvét, amelyet talán a legjobb alkotásaként tartja számon az irodalomtörténet. Ez pedig a Funtineli boszorkány címû trilógia.

Betekintés egy életmûbe. Tessék csak nézni, mennyi az ismerõs cím: A tót atyafiak, A jó palócok, Nemzetes uraimék, Beszterce ostroma, A két koldusdiák, A beszélõ köntös, Szelistyei asszonyok, Akli Miklós, Szent Péter esernyõje, Új Zrínyiász, Gavallérok...,

,,Petõfi nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ legjelentékenyebb költõi közé tartozik. " - írta Arany János. Nem tévedett. ,,Az a lekicsinyelt ifjú ember, az a Petõfi Sándor, az a zenebonás népköltõ tízmillió embernél tisztábban látott, jobban látott." - írta Ady a Petõfi nem alkuszik címû mûvében. Nem tévedett. Petõfinek születésnapja van.

Ha ünnep, hát legyen. Legyen hozzá vers is. Néhány ritkábban olvasott, de a karácsonyi hangulatot másképpen láttató versnek itt a helye nagyjaink tollából. Csak az ünnep kedvéért. Meg a magunk épülésére.

Játék. Mit tudom én? Vérkomoly? Á, dehogy? És ha mégis? Talán el kéne olvasni, mi is bújik meg Bettes István makulátlan mívelt verse mögött. Íme az opusz alább:

Egy antológia milyensége mindig a válogatóján múlik. Ez tény. Recenziója is egyedi. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának 2006-ban kiadott Szép Versek antológiájáról a Szõrös Kõ fõszerkesztõje, H. Nagy Péter, irodalomtudós, kritikus írását ajánlom. 23 + 1 mondat. Kemény, koppanó, mérvadó véleménysor.

Ady városában, Nagyváradon jártunk alig tíz napja. A Partiumi Keresztyén Egyetem meghívásának téve eleget, hogy 2007-tõl a Rovás legyen ott az egyetem életében. Ady városát végigsietve egy régi írással, a három napos elzárást hozó Egy kis séta címûvel tisztelgünk a lázadó költõ elõtt.

Ha nem is kerek, ha nem is túlzajongott, ha nem is lihegõsen, államilag kirendelten megemlékezésre szolgáló alkalom, de alkalom. Arany János 1882. október 22-én hagyta itt ezt a világot. Nem árt néha felfrissíteni egy ismert versét, az Epilogust. Tessék!

Miért is alkudozna a költõ?! Arcát bronzba öntve láthatod Rimaszombatban, aláírása mellé buta kéz buta ocsmányságot írt. Semmi a világ. A költészet örök? Írva mindez akkor, mikor befirkálják egy poéta arcát.

Ma sem volna rossz olyan uralkodó, mint néhai Mathias Rex Hungarorum. Egy kis kapáltatás ráférne néhány kiskirályra mostanság is. A szép legendát, Mátyás királyunk gömöri kapáltatását bocsájtom olvasásra és okulásra.

A sci-fi, mint mûfaj sokak számára idegen. Egy könyvet szeretnénk ajánlani, valami olyat, ami egyszerre tudományos fantasztikus és filozofikus.

Mi a remény? Milyen az élet nélküle? Ki szeret engem? Ki látott engem? Örök költõi kérdések. József Attila után és vele együtt szabadon e kérdésekrõl írt verset Juhász Katalin. Ez a téma örök. Legyen hát most is tere!

1910 - 2006. Szép hosszú ív! Szép élet! Pokolbéli víg napoktól kezdve, békés és szerelmes napokig minden belefért. A végén még a halál is. Csak úgy csendesen, éjjel, ahogy kell. Polgár módra. Elment Faludy György. Béke vele!

Szöveg és ember. Olvasó és szerzõ. Kapcsolatok. Mizser Attila írásában a mai magyar líra és filozófia nálunk talán nem eléggé ismert alakját, Géczi Jánost próbálja meg olvasóközelbe hozni egy recenzióban.

Ha fel kell nõni önmagunkhoz, mindig nagyobb a terhelés az átlagosnál. Fel lehet nõni! Teher alatt állítólag jobban nõ a pálma. Egy pár szóval még a Rovás Tábor hangulatát idézném. Oly szívesen!

A magyar irodalom két felejthetetlen alakjának, Kosztolányi Dezsõnek - Desirének és Karinthy Frigyesnek - Fricinek emléke elõtt kívánunk játékosan tisztelegni azzal a nyelvi játékkal, amelyet õk játszottak a legtöbbet. Mi is eszperentéztünk a 2006-os Rovás-táborban. A feladványokra a megfejtéseket a lent megadott címre várjuk.

Ludas Matyi másképpen. De hogyan? Mizser Attila Füleken élõ költõ megpróbálkozott a kérdés részleges és sajátságos megoldásával. Íme az eredmény, egy szokatlan hangvételû, de nevetésre ingerlõ szonettekbõl épült ciklus.

Amikor azon a tájon jársz, nem tudod miért, de mintha Van Gogh szemével kezdenél látni. Jó szem az, jó színeket lát. Egy kis impresszió versben arról, milyen az Ipoly menti táj.

egy tündér, aki itt él közöttünk, aki csodálatos lényén kívül csodálatos írásokkal is megajándékozott minket. Az Õ polgári neve Kovács Magda.  Üzenem neki, hogy szeretem! De ami alább következik, az nem köszöntõ lesz, hanem a Topolya úr csodálatos átváltozása címû könyvének dicsérete.

Tompa Mihály ma már kultusz, sírján sosem hervad a virág, s halála centenáriumán, 1968-ban, végakaratának megfelelõen fel is nyitották sírját, keresve benne az üzenetet. Végrendeletében ugyanis megírta, üzenetet hagy a jövõ nemzedékre...

Amikor Grendel Lajos elsõ mûvei megjelentek, világossá vált, hogy rendkívül egyéni hangvételû, markáns nyelvi világgal rendelkezõ, senki mással össze nem téveszthetõ szerzõ lépett a színre. A kritikusok rögtön elkezdték keresni az õsöket, az elõdöket, a hazai és a világirodalmi példákat.

Éli, éli lama szabaktáni. Én uram, én uram miért hagytál el engemet? Kiáltás, majd halál és megrepedõ templomkárpit, hitet tevõ százados, vihar az Örök Város felett. Kiszabadulnak a szellemek. Bolyongó árnyak, kilobbanó szikrák. Átérezhetetlen...

„E kertelõ, vádoló, gyilkoló világban az író õrizze meg pártatlanságát;  ne kerteljen; ne vádoljon; s ha feléje sújt tõrével az orgyilkos, fedje el arcát kezével, néma mozdulattal. A lázadó idõvel szemben nincs más fegyverünk többé, csak a magatartás.  Aki megsértõdik, beleegyezett egy harcmodorba.”      (Napló 1943-1944)

Ó, repülés,
hadd álmodjalak tovább, s hadd álmodjam tovább,
kedvesem, magunkat,
amint nézzük az érkezõ-induló gép-galambokat,
s összekoccintjuk poharunkat. 

"A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom" - írta egyik kötetének ajánlásában. Életmûve, ez a non-stop performance, abból csinál nagy költészetet, amibõl nem lehet. Aligha van az elmúlt harminc év magyar irodalmának nagyobb hatású alakja, mint Tandori Dezsõ

Hozzávalók négy személyre: négy evõkanálnyi opitimizmus, egy csipet pozitív életszemlélet, tizenöt deka komoly életcél, másfél adagnyi fiatalos lendület, egzotikus környezet, a fõhõs tiszta lelkivilaga...

The riverbank was thorny, with its relentless harvest of spiky sunshine and shivery fog and light; it lay whispering at my feet, a deadweight of froth and foam, a sack shouldered off, and I even failed to notice

Fejfájós reggelre keltünk. Unottan és viszolyogva. Sárga színe volt, mit a megromlott tükörtojásnak, ami selejt napként lebegett a fejünk fölött. Az üresjárat miatt közhelyeket mondtunk egymásnak, csupa jól begyakorolt, hibátlan mondatot.

Utálom Micimackót és a rózsaszín dolgokat. Utálom azt a szót, hogy édi-bédi. A muszáj-szerelmeskedést Bálint napon és a muszáj-bulizást szilveszterkor. A mássalhangzókat és a piros ruháidat. A romantikus kapcsolatokat. A kigyúrt testû srácokat.

Karácsony visszatért, New York meghalt tavaly. Új Év visszatért, Nagy Város meghalt tavaly. Nagy kõlábain halott, könnytelen lámpáival.

Egy könyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Kukorelly Endre (tudjátok, a Bandi) könyvét, aki miközben írta, azt játszotta, hogy gyerek, hogy õ a saját hat és háromnegyed éves kislánya. Rögtön az elsõ (azaz az 5-ik) oldalon leleplezõdik.

Amikor az állatok nagy írója és filmforgatókönyv szerzõje, az oroszlán, rövid, súlyos betegség után itthagyta ezt az árnyékvilágot, hirtelen nagy csend borult a szavannára.

Kisváros pályaudvarán õszi légy zúgása a tempó. Régen hány vonat is járt? - kérdi egymástól két néni s aztán kicihelõdnek szatyraikkal a peronra megnézni, bent áll-e már a helyközi, ami olyan jó óra múlva indul.

Irodalmi kertészkedés – avagy hol nyílik a diófa?
A természetbõl vett példa irodalmi mûben való használatát már egykori magyartanárom is díjazta.

"Minden ember annyit ér, ahány ember lelkében él" - mondta ki a szentenciát szinte egy életút tanulságát összegezve az öreg Móricz Zsigmond, s remélem, hogy a Kossuth-díjas író-költõ, Gyurkovics Tibor megbocsájtja...

Levélféle a szlovákiai magyar és egyetemes magyar költészet Escorialját felépítõ költõ-fenegyerek Cselényi Lászlónak...
Kedves Mester!

A Sajó laposától fel Beretke felé visz a lábam. Régi nyár van. A rommá lõtt templomtól a Péskõ barlangja felé fordulok, majd a fürge, hömpölygõ Murányka cikk-cakkos partján elérek a Rosszgyárig. Itt találkozik gyerekkorunk.

Leggyõzhetetlenebb és leghatalmasabb urának III. Lászlónak, Magyarország nagydicsõ királyának,
hû papja Kézai Simon mester kívánja,
hogy ahhoz áhítozzék, kinek dicsõségét a nap és hold csudálja...

Empoli mellett van egy kis falucska. Fönt az olasz csizma szárának  felsõ részén, a Ligur tenger felé esõ részen. Pompás táj lehet. Csak térképrõl ismerem ugyan, de ott ugyancsak annak tûnik. 

Szakmai gyakorlaton valahol Nógrádban - jegyzetsorok Mizser Attila verseirõl...

A spirálfûzésû füzetlapon, mintaszerû kézírással írt, szarkasztikus hieroglifáknak is megfelelõ betûkkel rótt versek sarkába ceruzával írt megjegyzés: késõbb érkezett a pályázatra.

Kicsit kackiás bajuszt hagytak Neked erre a nagy útra. Nem vártad meg a szeptemberi születésnapi tortát, amit már beigért a szomszédasszony. 70 gyertyát gyújtottunk volna rajta.

Hallgatni kellene. Végül is semmi értelme nincs a beszédnek se, írásnak se. Minden a múlandóságé. De ha mégis megkérnek rá? Beszélj hát vagy írj. Egyetlen szó sem legyen fölösleges.

Hajnalodott. Martin lassan lépkedett nehogy elessen ebben a szürkeségben. Szemei elõtt csak egy cél lebegett. Végre elérni a töltést. Ez nem volt egyszerû feladat, mert a vidéknek ezen a részén elég magasan helyezkedett el a sínpár, melyet el akart érni.

Mûveiben életének fontos állomásai kísérhetõk végig: debreceni éveit a Légy jó mindhaláligban (1922), sárospataki korszakát a Kamaszokban, kisújszállási diákéletét a Forr a borban és a Bálban örökítette meg.

Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: õ teremtett bennem harmóniát.
E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd.

A székely mese-beszéd címû kiadvány folytatásaként és második részeként jelent meg a közelmúltban a palóc népmeséket tartalmazó könyv és a hozzá tartozó CD. Ezt a könyvet gyerekek alkották  gyerekeknek.

„Az emberi lélek születése elõtt megválasztja sorsának helyét és a helyet a géniuszról ismeri fel.” – írja Hamvas  Az öt géniusz címû mûvében.
Miért is történt volna ez másképp Madách Imrével? Délnyugat; Nyugat; Észak; Alföld;  Erdély géniusza közül a harmadikat, az északit választotta õrangyalául.

Az Újszövetséggel együtt – állítólag, mindig magával hordta Arany János verseinek egy zsebkiadását, melybõl a magyar nyelv gazdag képi eszköztárának minden kincse elõvarázsolható.  (Bettes István elmélkedik Radnótiról)

Ketten születtek egyazon napon. Máshol és másmikor - csak öt év idõtáv, semmiség. Bölcsõtõl a koporsóig külön úton jártak. Talán sejtették egymás betûinek sorsát. A magyar irodalom örök csokrába került viruló mûvészetük.

A Bódva völgyében úgy szólították, Tanár Úr, esetleg Költõ Úr, de leggyakrabban Pali bácsi. Én úgy, Édesapa. Pedig több volt - õ volt gyerekkorom misztériuma, s erre csak most jöttem rá.

"Manapság – írta Kosztolányi 1928-ban – a szavak jobbára arra szolgálnak, hogy gondolatainkat közöljük társainkkal. Nyelvünk az értelem eszközévé vált. Elemei közhasználati cikkek, akár a váltópénz."