anziksz

Eljött a következõ írásom közlésének az ideje. Kissé soká tartott, ugyanis eltûntek a vancouveri képeim. De mert megígértem õket, nem volt más választásom, mint gyorsan kiutazni és fotózni egy párat. ;-) Nem volt könnyû mindezt úgy véghezvinni, hogy a végeredmény nyári hangulatú képek sorozata legyen, lombos fákkal stb., csak hogy illeszkedjenek az elõzõ cikkemhez. Szerencsére, volt egy fecském, ami most az egyszer képes volt nyarat csinálni…

Korábban írtam egy képes beszámolót Vancouverrõl. A város nem kíván magyarázatot, mindenki ismeri, hallott felõle, ugyanis ott zajlik a téli olimpia. Elkapott a nosztalgia, hát átböngésztem a képeimet, és rengeteget találtam, mely ízelítõt ad a város hangulatából, az emberek hétköznapi életérõl.

Egy olyan világot próbálok bemutatni néhány fotó segítségével, amit talán még kevesen láttunk, még fotón sem. Sok hajó úszik szerte a világ vizein, kisebbek-nagyobbak, s talán eszünkbe sem jut, hogy bizony ezek is csak egy masinák, amelyek idõnként javításra szorulnak. De vajon hogyan is történik ez például egy 138 000 tonnás óriás esetében?

Nyakunkon az ünnepek. Mindenki lázban ég, a világ minden pontján. Volt szerencsém lencsevégre kapni egy kis karácsonyi hangulatot a világ különbözõ tájain. Hát akkor nézzük, hogyan is néz ki...

A minap kezembe került egy földgömb. Jót lehet vele játszani. Megforgattam, majd bökdöstem az ujjammal, Hová megyek legközelebb? Hol voltam már? Gyönyörûen mutatkoznak a hatalmas távolságok, melyek csak ujjnyi távolságra vannak néha. ;-) Egyszer sikerült Kanadára bökni, így jött az ötlet, hogy írok róla pár sort, fotókkal megtûzdelve.

Egy újabb cikk, viszont változatlan a téma. Még mindig Mexikóban vagyunk. Említettem már, hogy egyik kedvenc helyem, ahol eddig jártam ;-). Egyetlen röpke nap történéseit osztanám meg veletek.

Japán minden kétséget kizárva a legegyedibb kultúrával rendelkezõ országok közé tartozik. Én a történelmérõl nem sokat tudok, és azt egyébként is el tudjátok olvasni máshol. De megkockáztatom, hogy talán még egyikõtök sem olvasott arról, hogyan néz ki a huszonegyedik századi Tokió egy tizenhét éves szlovákiai magyar cserediáklány szemével.

Utazni jó! Hát persze. Utazni szabad akaratodból, általad megválasztott kirándulóhelyre, az nagyon jó! Kényelmesen, bármikor megállva, harapva, hörpintve valamit, ami éppen jólesik. Utazni valahová, oda, a pokol kapujába? Vállalni kell. Utazás. Északra, ragyogó fényben. S ha hazatérsz? Majd megtudod, mit érezhetsz...

A napokban böngészgettem a fotóim között. Sok szép élményt idézett fel a képek áradata, mert bizony, van belõlük jó sok ;-) Arra gondoltam, hogy kevesenként morzsáznák belõlük. Kezdjük egyik kedvenc helyemmel, Mexikóval.

Dúl a nyár, az emberek többsége lázban ég, hogy hová is menjen ez alkalommal. Gondoltam, beszállok egy kis étvágygerjesztõvel. A helyszín Bath, egy Karib-tengeri szigetecske, mely kitûnik a többi közül érdekes tengerpartjaival.

Eme képes beszámolóm egy reneszánsz fesztiválról szól. A helyszín Tampa, Florida, USA. Nagyon érdekes volt látni a sok lelkes résztvevõt. Ahová csak néztem, korabeli kosztümökbe bújt emberek vettek körül, így nem volt nehéz elképzelni, hogy egy idõutazás részese vagyok...

Szeretem az elsõ alkalmakat. Izgalmasak. Február óta több különféle elsõ alkalmam is volt, de az abszolút gyõztes a repülés lett.  Rászokásos, konstatáltam.  Az uticél Catania volt, Szicília második legnagyobb városa.

Néha ki kell kapcsolni! El kell otthonról menni, néhány napra, aztán valami olyat kell csinálni, amit ritkán szokott az ember. Mondjuk fürdõzni termálvízben. Mondjuk a világ egyik legérdekesebb ilyen termálfürdõjében, Miskolctapolcán. Idõsebb, középkorú, teljesen ifjú és gyerek, mind-mind igen jól tudja magát itt érezni. Még tán én is...

Kedves kisváros Nógrád északi peremén, a Gömörhöz közeli megyehatárnál. Egy kráter, ahová egy város települt. Egy város, ahová a vár Bebek tornyába a Nibelungok költöztek. Meg a Rovás. De most a városról néhány szó...

Magyarpolány. Falu a Bakonyban, Veszprém megyében. Sváb falu. Volt. A II. világháború után rengeteg német nemzetiségût telepítettek ki innen. Családomat, amely Bejében lakott ebben az idõben ide akarták kitelepíteni. Mi lett volna, ha itt növök fel?! Hülyeség ezen gondolkodni?! Magyarpolány.

Nyi HAj - valahogy így köszönnek jó napot a kínaiak. Suzhou Kína egyik legõsibb városa. 
Shanghaitol kb. 200 km-re nyugatra található. Többezer éves  múltja ma is érezhetõ és látható mindenütt a varosban.

Kedveseim. Pityke elment valahová az Isten háta mögé és onnan küldött képeket. Köszöni szépen, jól van. Engem a sárga irígység fojtogat (hoppá, majdnem elipszilonnal írtam...) valahányszor visszatérvén elmeséli, hogy mit látott. Szinte már mindent, amit én is szeretnék...

Elmentünk Dunazebrafejre! (Ahogy a komám mondaná...) Vagy mit beszélek Dunaszerdahelyre. A Vámbéry Kávéházba. Jozef Leikert barátunk könyvbemutatójára. Még jó hogy elmentünk... Túlerõ, túlerõ, majdnem túlerõ lett volna...

Kicsit a mi könyvünk Jozef Leikert Pominuteµnos» címû könyve. Már ha másért nem, akkor azért, mert Szabó Ottó illusztrálta, ifj. Szaszák György munkája a tipgráfia és jómagam írtam az elõszavát. Bemutatójára invitáljuk a kedves érdeklõdõket!

Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében kedd délután 5 órakor nyílik Dréher János – Osztott terek címû kiállítása. A budapesti alkotó különleges idõutazásra invitálja a nézõt, és aktív közremûködésünkre, képzelõerõnkre, fantáziánkra is számít.

Illene írnunk a somorjai botrányról, ha már a Rovarton is látható volt a nevezetes One fest reklámja, amely talán a rendezvény egyetlen profeszzionálisan megoldott részlete.

Üdvözöl mindenkit egy túlélõ: Adri, aki egy képeslapot küldött a Szigetrõl. Inkább csak lapot, a képek nem sikerültek valami fényesen, hiszen a fényviszonyok és az ugrabugrálás... Ugye? Nem gond, a lap viszont mindent megér. Olvassátok! Maiden! Maiden! Maiden!

Las Vegasi látogatásom alatt alkalmam volt egy kis túrázásra, mely a kirándulás csúcspontjává alakult. A célpont a nyugatra fekvõ hegység volt, mely Red Rock Canyon néven ismert. Csupán félóra vezetésbe tellett, és már ott is voltunk. Ez a látvány, ami igazán megdobogtatja a szívemet. Lásd az elsõ képet.

Legújabb állomás, a világ egyik leglátogatottab városa, Las Vegas. Egy sivatag közepén fekvõ város, mely rengeteg turistát és szerencsejátékost csábít ide. Frissen házasodók körében is igencsak közkedvelt hely. Én is ezügyben kerültem ide, de nem võlegényként! :-)

Hosszú szünet után újból jelentkezem. Ritkán vagyok otthon fellelhetõ, mindig csavargok valahol :-). Most éppen Floridában vagyok, Port Orange-ban, Daytona-hoz közel.

Denver Észak-Amerika egyik legfontosabb mûvészeti központja. A számos színház, galéria és múzeum nagy mértékben meghatározza a város arcultát. Építészeti szempontból a város legjelentõsebb épületegyüttese a Denver  Art Museum.

"Magam vagyok. Nagyon. Kicsordúl a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, faricskálok lomhán egy dalon, vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén." (Tóth Árpád: Meddõ órán)
Harmadik részéhez ért Vaskó Gábor képes utibeszámolója, az El Camino.

Mintha egy valósággá dermedt mesevilágban járnánk, valamiféle természetfeletti vagy túlvilági lények sorsára hagyott romvárosában. A fenomenális sziklaívek olyan hatalmasak és olyan harmonikusan illeszkednek egymásba, hogy aligha találnánk templomépítõt, aki tökéletesebbet tudna alkotni.

"...A zarándoklás nemcsak a hivõ ember útja a szent hely felé, hanem a Biblia által megmutatott hit alapvetõ jellegzetessége az úton levés. A szentírás alapján mindnyájan beláthatjuk és megérthetjük életünk zarándok jellegét. Nincs itt maradandó lakásunk (2Kor 5,1k); idegenek vagyunk itt a földön..." (Dolhai Lajos)

Vaskó Gábor barátom részt vett az "El Camino"-nak nevezett zarándoklaton, Szent Jakab sírjához, Santiago de Compostelába. 800 kilométert tett meg és rengeteget fotózott közben. Többrészes fotóriportot válogatott össze számunkra, amelyet fokozatosan közlünk.

John Wesley Powell 1869-ben elsõként vezetett expedíciót a Grand Kanyonon keresztül a Colorado-folyó völgyében hogy ezt a vadregényes és mesébe illõ vidéket feltérképezze. Elsõként kutatta és elemezte a Colorado-fennsík földrajzi adottságait.

Szabó Pál barátunk az Egyesült Államokban járt. Az ottani fizikusok társasága hívta meg egy elõadásra, kutatási eredményei kapcsán. Nagyszerû felvételeibõl egy kisebb válogatást készített nekünk. Kár, hogy nincs ideje feldolgozni a többit. Fogadjátok szeretettel.

Kicsit megkésve, de itt a beígért folytatás, remélem, a képek suggallta nyugalom majd enyhíti a mulasztásom okozta traumát ;-).

Mostani utunk egyik kedvenc helyemre vezet, Skagway, Alaszka. Rengeteg kellemes emlék fûz ehhez a helyhez. A sok hegymászás, vonatozás, kutyaszánozás, helikopter-túra stb. Itt történt a medvekalandom is, ha emlékeztek rá, egy korábbi cikkemben írtam róla.

Maradjunk még egy kicsit Ketchikan városban. Ezek a képek egy vad motoros délutanon készültek. ‘Ízi rájder’ öcsém… Ráakadtunk egy totem parkra, ott kicsit elidõztem, hát ez lett a vége.

Már régen leléceltem Alaszkából, de maradnék még az Anziksz rovat által. Van sok minden a tarsolyomban a világ e gyönyörû pontjáról. Elõzõ cikkemben bemutattam Ketchikan várost, most vessünk egy pillantást közelebbrõl az egyik nagy attrakcióra: a Nagy Alaszkai Favágó-showra.

Ilyenkor a kora tavaszi napokban a mûkedvelõ közönség ismételten megejtheti kulturális zarándoklatát a múltkoriban már ezen a fórumon bemutatott Danubiana Meulensten Art Museumba, Dunacsúnyba.

Ebben a cikkemben egy alaszkai városba invitálom a kedves olvasót. Ketchikan az ötödik legnagyobb város Alaszkában és egyben a legdélebbre fekvõ is. Az itt lakók fõleg a turizmusból és halászatból élnek. A világ lazac-fõvárosának is nevezik.

Mostani megállónk Kanada, British Columbia provincia, Vancouver. Ez a nyugati parton fekvõ város hamar a szívembe férkõzött. Fekvése, éghajlata, a város nyújtotta lehetõségek, hegyi kerékpározás, síelés, túrázás a közeli hegyekben, lubickolás a helyi tengerparton... csak hogy egy párat említsek. 

Egy kis utazásra invitálok mindenkit egy egészen közeli városba, amelyben az épületek nem szégyellik a korukat, de nem félnek megújulni sem, kortárs hozzá- és újjáépítések által.

Ezek a felvételek Victorián készültek, ami egy gyönyörû szigetecske Kanada nyugati partjainál. Beszéljenek inkább a képek...

Elérkezett az alszkai nyár vége, így útnak indultunk dél felé. Bevallom, szomorúság tölt el, ha arra gondolok, hogy nem lesz több hegymászás, gleccser és egyéb gyönyörû látnivaló.

A következõ képeket Barbadosról küldte barátunk, Oszi. A szigetállam egyike a Föld legkisebb államainak, fõvárosa Bridgetown. A Kis-Antillákon található, a Brit Nemzetközösség tagja, kb. 250 ezer lakosa van. Fõleg az idegenforgalomból prosperál.

Tessék, itt egy a medvekaland... Egyszerû bicajtúrából medvetalálka lett! Micsoda élmény, fõleg azért, mert eléggé közel voltak ;-)

...beigértem a folytatást, és sehol semmi. Már talán azt gondoltátok, Alaszkában lévén jégtömbbe fagytam.:-) Az igazat megvallva, van itt abból elég sok, fõleg a gleccserek közelében. Bocsi a hosszú hallgatásért, remélem ezzel most megtörik a jég.

A kerékpározás egészséges, s a legolcsóbb közlekedési eszköz. Jól tudják ezt a bécsiek. Az osztrák fõvárosban található Európa leghosszabb kerékpárút hálózata, amely közel 1000 kilométer. A környezetszennyezés ellen küzdõ fõvárosi önkormányzat 2010-re tervezi a bûvös 1 000-es határ átlépését.

Idén két madridi kiállítás is foglalkozott az avantgárddal. Az egyik a XX. század szobrászata az El Retiro parkban, a másik az orosz avantgárd a Thyssen-Bornemissza múzeumban.

Museo Thyssen-Bornemissza − ebben a múzeumban található Madrid második számú képzõmûvészeti gyûjteménye. A 90-es évek elején a Thyssen-Bornemissza család felbecsülhetetlen értékû gyûjteménye „kinõtte” a család kastélyait...

Egy álmom valóra válása van kialakulóban. Már nagyon közel vagyok a célhoz, csak éppen kisebb buktatók kerültek az utamba. Ha érdekel, olvass tovább...

A madridi El Prado a világ egyik legnagyobb képzõmûvészeti gyûjteménye. A múzeumban kiállított mûalkotások alapját a királyi gyûjtemények alkotják.

Új rovatot indítunk, amely távoli vidékekre kalauzol el, egy-egy barátunk utazása által. Szabó Pál barátunk, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, a Rovás oszlopos tagja küldi ezt a képeslapot Madridból, hogy megossza velünk élményeit.