arch

A pavilonépítészet még talán sosem volt olyan közkedvelt, mint mostanában. Még talán a romantikus 19. században sem. És talán még soha nem volt akkora hatása az építészet további alakulására, mint manapság.

Az építészetben az egyes építõi stádiumok termékei csak a kivitelezés folyamán állnak össze épületté. A tervek elkészítése is egy nagyon fontos állomás. Hatást akkor is gyakorol az architektúra, ha még nem épült meg, persze ilyenkor leszûkül a befogadóközönség.

Több virtuális építészeti koncepció és átmeneti épületforma után az elsõ állandó objektum, amelyet sikerült realizálniuk, ez az „Üvegkocka”. A Leonardo cég székhelye ez az épület. Kreatív módon tükrözi a cég filozófiáját a vendégek és a személyzet számára egyaránt.

A 3DeLuxe német stúdió egy önmagát transzdiszciplinárisnak valló csoport, amely mintegy negyven embert tömörít, s a vizuális mûvészetek különbözõ ágazataiban angazsálja magát: építészetben, lakberendezésben, grafikai tervezésben, mediális dizájnban és terméktervezésben.

Vivát, vivát, vivát! 2009. október 7-én átadták a Szlovák Építészkamara presztízsértékû díját, a CE.ZA.AR-t (Cena za architektúru = Építészetért Díj). Megint megláthattuk a szlovák építészet színe javát, példamutató és (köz)ízlésformáló terveket.

Maga az épület formai koncepciója a graffitibõl indult ki, s annak egyik legtipikusabb elemébõl, a kalligráfiából, betûkombinációkból. Az épületben elõforduló fontosabb funkciók kezdõbetûi egymás mellé helyezve gyakorlatilag az egyes funkciók térbeli elhelyezését is meghatározzák. Az így kigenerált alakzatot térbe emelve alakult ki az épület teste.

2009. szeptember 8-án, 83 éves korában elhunyt ©tefan Svetko elismert szlovák építész. Bár neve sokak számára nem túlságosan ismert, munkái részei mindennapi életünknek, nemcsak "háttérszereplõként", hanem Pozsony ikonikus épületeiként, tájékozódási pontjaiként is.

A Bevk Peroviæ stúdió munkái nem törekednek intellektuális magasságokba és nem igyekeznek érzelmi reakciókat kiváltani, pusztán csak esztétikusak.

A Pritzker-díj a legrangosabb kitüntetés, amit építészek kaphatnak, s amelynek renoméját a Nobel-díjéhoz szokták hasonlítani. 1979-ben alapította Jay A. Pritzker, azóta minden évben odaítélik egy építésznek, aki – a díj alapszabálya alapján – tehetségével, innovativitásával hozzájárul az emberiség és az épített környezet értékeihez az építészet mûvészetén keresztül.

A technológiailag nagyon igényes high-tech irányvonal azonban nem múlt el nyomtalanul Renzo Piano munkásságából, annak ellenére sem, hogy visszatért az elegánsabb vonalvezetésû, kezdetben szabályos-szögletes formákhoz, amelyeket késõbb továbbképzett és elindult az expresszívebb formaképzés felé.

Úgy fogalmaznék, hogy az, amit csinál „redukált realizmus“.  Reálisan megfestett fragmentumok keverednek absztrakt felületekkel. A realista motívum definiálja a gesztikus struktúrát, másutt az absztrakt háttér által válik a kép egyetemessé.

Az olmützi Fõegyházmegyei Múzeum épületét és rekonstrukciós koncepcióját azért választottam, hogy lássuk az egyik lehetséges példáját annak, hogyan lehet mûemlékeinket beilleszteni modernnek nevezett életünkbe.

Az X-Men Origins: Wolverine után egy dolog vált egyértelmûvé: vissza kell kerülnie végre a sorozatnak szülõatyja rendezési keze alá, különben a valamikori fényének örökre búcsút mondhat. Ugyanis ezzel és a harmadik résszel -- képregény-filmek lenézettségének sztereotípiája ide vagy oda --, saját kategóriáján belül is banálissá vált az egykor mûfajújító sorozat. 

Hét év után újabb Star Trek landol a mozikban. Ezennel búcsút inthetünk Patrick Stewart legénységének és a szédítõen mû gumimaszkoknak, mert az Enterprise gyökereihez tért vissza, tiszta lappal kezdve, megreformált látványvilággal. 

Ki gondolta volna nyolc évvel ezelõtt, hogy az átlag kelet-európai népek egyszer egy Youtube nevû videómegosztón keresztül pazarul fognak szórakozni, ha az Amerikai Egyesült Államok negyvenharmadik elnökének a nevét írja be a keresõbe, mondjuk a Benny Hill Show vagy a Monty Python mellett.

Mindegy mivel kezdem az írást, azzal fogom folytatni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy tévésorozat következõ epizódjára úgy várjunk, mint a Dallasra. Meg kell tudjuk, Pamela csak álmodta, hogy Bobby már nem él, és jé, ott tusizik Southfork luxusfürdõszobájában, hogy teljes legyen a spektrum a Ewing birtokon.

Jánosunkat a nagyanyja nevelte. Az asszony zsíros, pörsenéses tokája, húgyszagú szoknyája még ma is János orra elõtt lebeg, nem kell hozzá a nyugati szél, sem a keleti, (amelyik Mao Ce Tung szerint erõsebben fúj), sem olyan mint amelyik a gonosz varázslónak, Kolumbusznak a hajóit tologatta.

... az elidegenedés fogalma hétköznapi értelemben, teljes mértékben használható Kubrick filmjeirõl alkotott általános benyomásáról, ha valamiképpen azt akarjuk kifejezni, hogy az ember valamilyen módon elvesztette a kapcsolatot környezetével.

A filmkészítésére jellemzõ maximalizmusával és a filmjeire reagáló közönség és média vélemények jellemzõen kétpólusú megosztottságával legendás figurává nõtte magát, ami enigmatikusnak tartott személyének bizonyítékául szolgál.

Itt van, hamisítatlanul és valóságosan. Hiszen még csak most ment el, még csak most csuktuk be mögötte lelkünk ajtaját megkönnyebbült sóhajtással. Igazából nem is hittük, hogy annyi sopánkodás, annyi erõltetett mosoly után idén is helyet, idõt, energiát kér túlhajszolt mindennapjainkból.

Amíg a New York Central Park Zoo vadállatai belakták Afrika kontinensét, addig a Madagaszkár forgatókönyvíró csapata azon törte a fejét, hogy hogyan is maradhatna a ’Riszálom, úgyis-úgyis’ a felhõtlen jókedv szlogenje közvetlenül a ’Don’t worry, be happy!’ után. Ha nem szeretnénk a szórakozásunkat a véletlenre bízni, nincs mese (de animáció van), akkor erre be kell ülni a moziba.

 Van néhány helyszín, amely végtelen inspirációval szolgál a filmkészítõk számára, amíg film létezik. Ezek a helyszínek általában a három õselemhez, illetve ezek találkozásához köthetõek.

Ha a film címét és Jason Statham nevét olvassuk el egymás után egy filmajánlón, akkor valahol sejthetjük, hogy nem a fehérgalléros, hûvösen kedves bankárok angol humorán fogunk szórakozni az ötórai teájuknál.

Az Esemény nem más, mint egy biológiai reakció. Eredetét és célját csak valószínûsíteni lehet, és annyi vehetõ biztosra, hogy az Ember ellen irányul.

Elõször is természetesen a kiállításról illene szólani. Miként nyithatnék meg azonban egy olyan kiállítást, amelynek még a helyszíne sincs felavatva?!

Peter Augustoviè a szlovákiai képzõmûvészeti élet kimagasló egyénisége. Fõiskolai tanulmányait Albín Brunovský mûtermében végezte grafika és könyvillusztráció szakon. Munkássága sokrétû, a struktúrális festészettõl a klasszikus figuratív és  nonfiguratív, jelszerû grafikai megnyilvánulásokig.

A változatosság kedvéért igazán feltételezni lehetne, hogy a kritizáló nem okvetlenül azért írt be, mert meg akarja emberileg is alázni-dícsérni az alanyt. Egyszerûen csak van egy véleménye.

Az illusztrációs biennálé zárórendezvényén merült fel a kérdés, hogy vajon van- e helye a számítógépes grafikának az illusztrációk készítésénél. Ott a „nincs“ volt a közvélemény, ennek ellenkezõjét hirdetni próbálva gyûjtöttem össze ezeket a képeket.

Ha az angol dicsõ múlt méltóságának növekedését kellene párhuzamba állítani Cate Blanchett színészi teljesítményével, azt hiszem, az utóbbi fölényesen gyõzedelmeskedne.

A hip-hop egy sajátos stílus és hosszú utat járt be a bronxi gettóktól kezdve, amíg a maga sajátos, hibrid formájában meghonosodott Magyarországon.

Vámos Miklósnak lenni jó dolog. Õtvennyolc éves vagyok, megjelent huszonnyolc könyvem (ezekben van egyébként öt nagyon rossz, és érdekes módon ezeket nem érte negatív kritika), további kiadatlan hat.

Tarr Béla legújabb filmjét, A londoni férfit, már a hosszadalmas elõkészületek ideje alatt titokzatosság övezte, s ez nevezetesen az egyik producer öngyilkosságában csúcsosodott ki. Bárhogy legyen is, a film már 2007 májusában, Cannes-ban  bemutatásra került, s bár díjat nem vitt el, mérget vehetünk rá, hogy Tarr Béla újból egy remekmûvet tett le az asztalra.

Jan Kaplicky, a Csehországból Angliába elszármazott építész terve nyerte meg még a tavalyi év folyamán a Cseh Nemzeti Könyvtár (Prága) új épületére kiírt versenypályázatot. Versenyterve egy óriási, futurisztikus, zöld polip volt.

Amikor megláttam a Törés plakátját a moziajtón, tudtam, hogy látnom kell. Végül megtörtem. Csalódtam. Fõleg azért, mert akár jó is lehetett volna, és bár nem csoda – de annál inkább kiábrándító – hogy mindannyiunk Anthony Hopkinsát könnyelmûen Hannibal Lecter szerepének olcsó folytatására kényszerítik.

Nyakunkon az olimpia. 2008. augusztus 3-a és 24-e között, immár a 29. alkalommal, ismét megrendezésre kerülnek a nyári olimpiai játékok... A grandiózus terv ikonikus épülete a Pekingi Nemzeti Stadion, amelyet formájából kifolyólag Madárfészeknek is neveznek. Ez a sportlétesítmény szolgál majd az olimpiai játékok nyitó- és záróceremóniája és az atlétikai versenyszámok helyszínéül.

Kiállítást ajánlok figyelmetekbe: a pozsonyi Mirbach palotában nem régen nyitották meg a „20. század szlovák grafikája“ címût... A két emeletet foglaló gyûjtemény változatos tematikájú, szellemiségû és technikájú nyomatot tartalmaz.

Bátran kimondhatjuk, hogy eredeti alkotó, aki új utakat keres. Munkáiból egyik tanár, vagy más képzõmûvész sem integet vissza.

Az õsi hangzás nem merült feledésbe, a kilencvenes évek elején az ihlethiányban szenvedõ elektronikus hangmágusok ehhez a hanghoz nyúltak vissza, hogy egy kis színt vigyenek a zenébe és a dallamokba.

Egy bizonyos idõ eltelte után minden egyes fesztiválnak megvan a maga íze, bukéja. Arról az egyedi atmoszféráról próbálok meg rövid jelentést adni, ami a harmadik BuSho fesztivált egységes filmfolyamként jellemezte, ami a nézõi agyban kohéziót teremtett a tarka felhozatalban.

A Grafikai mûvészetek mesterei - 9. Nemzetközi Rajz-és Grafikai Biennálé Gyõr címen fut szeptember 15-tõl november 18-ig egy összefoglaló kiállítás kortárs grafikai alkotásokból, bemutatva mûveket különbözõ országokból, különbözõ koncepcióval, a klasszikus technikáktól kezdve az installáción keresztül, egészen a számítógépes feldolgozásig.

A cseh származású amerikai szövegkönyvíró és rendezõ, Milo¹ Forman legújabb filmje úgy tûnhet, sikeres és nívós portréinak (Amadeus, Larry Flint, Ember a Holdon) következõ darabja - de egészen másról van szó.

Egy kis ízelítõt állítottunk össze elsõ könyvünkbõl, a Mátyás királyságából. A meséket Václav Kinga válogatta, jómagam illusztráltam.

Egy zenekar manapság két módon lehet igazán sikeres – ha kitalál egy saját, csak magára jellemzõ zenei stílust, vagy ha ötletesen, néhol az elõdökre is visszatekintve lemásol egy régit.

Nemrégiben töltöttünk fel egy meglehetõsen kritikus cikket a budapesti nemzetirõl. Áprilisban nyílt meg a  szlovák Nemzeti Színház "új" épülete Pozsonyban, egy városközponttól távol esõ Dunaparti teleken. Az idézõjellel azt a tényt kívántam jelezni, hogy a szóban forgó színház építkezési munkálatai nem kevesebb, mint huszonegy évig tartottak. A téma tehát adott.

Úgy tûnik a Mások élete c. film sokakat megmozgat.  Nézzük meg Samuelis Laci szemszögébõl is....

Juraj Janèina és Igor Mazúch Hajójáról lesz szó. A mellékelt képeket figyelve nyomban világossá válik, miért is kapta a köznyelvtõl ezt az elnevezést. Egyébként a Kis Piac (Malý Trh) irodaépület néven szerepel Janèina portfoliójában és hivatalos néven.

Tudom, tudom, kicsit hosszú ez a szöveg egy internetes portálra, de higyjétek el, érdemes elolvasni. Gyakori vitatéma a történelemmel való viszonyunk, s a kérdés, mennyire vagyunk részesei, következményei a múltnak, tartozunk-e valakinek, nekünk tartoznak-e... Amikor ezt a novellát olvastam, úgy éreztem, hogy jót tesz a rovartnak, ha feltesszük.

A régió mûvészet-,ill. kultúrtörténete egészen az õskorba nyúlik vissza, amirõl a Domica-barlangban és a Kiéte határában talált gazdag leletanyag tanúskodik, amely az emberiség történetébe a „kiétei kultúra” kifejezés alatt vonult be.

Közel volt a pop art urbánus neongiccs világához, a tekintélyes londoni Royal College of Art hallgatójaként ott fülelt Richard Haliltonnak, a brit pop-art fõkolomposának az óráin, a szünetekben R. B. Kitajjal, a nála kissé idõsebb pop-artistával haverkodott, s még kézhez sem kapta diplomáját, máris felfigyelt rá Lawrence Alloway, akink egyébként az irányzat elnevezését is köszönhetjük.

Szerelem kontra gazdagság. Tisztesség kontra siker. Egy kellemes, nézõbarát rendezésben. A budapesti Radnóti Színház színpadán. A 20. század eleji születésû dráma rendületlenül õrzi aktualitását. Sikere is biztosítottnak látszik.

A Patyomkin-város, amelyrõl itt beszélni szeretnék, nem más, mint szeretett Bécsünk. Súlyos vád, melynek bizonyítása nem lesz könnyû feladat. Merthogy ehhez érzékeny ítéletû hallgatókra lenne szükség, melyekbõl sajnos meglehetõsen kevés akad városunkban.

Az építészet termékenység istennõje, díva, matróna, õsanya, mindezek a jelzõk Zaha Hadidot illeték, az elsõ olyan nõt, akinek sikerült az építészvilág élvonalába kerülnie, sõt annak meghatározó jelenségévé válnia.

A múltkoriban felmerült a kérdés a Nemzeti Színház kapcsán, melynek problematikája kicsit kapcsolódik a posztmodern építészet által felvetett kérdésekre, lévén, hogy tervezõje, Siklósi Mária is felhasználja a posztmodern formanyelv szabadságát, s talán kicsit túlzásokba is esik vele. Mondjuk úgy, hogy negatív példa?

A modern építészet halála Charles Jenks a Posztmodern építészet nyelvezete c. könyve szerint 1972. június 15-én, 15 óra 32 perckor következett be,  Pruitt Igoe (St. Louis, USA) épülettömb felrobbantásával.

Le Corbusier (eredeti nevén Charles-Eduard Jeanneret) svájci származású építész, aki Franciaországban élt, alkotott. Alkotott nagyot. Jelentõs szerepe volt abban, hogy az építészet végre levetkõzte az évszázados béklyóit és képes volt megújulni. Így lehetõséget kapott arra, hogy aktív részese, kifejezõeszköze és talán alakítója legyen korának.

A Laokoon szoborcsoport alkotói szobrásztechnikai zsenialitásról, történetmesélõ tehetségrõl, jóslatról, talán csodáról tettek tanúbizonyságot.

Valóságépítészet. A cím láttán nem kell azonnal a piros vagy a kék kapszulára gondolni. Illetve már késõ. Az, hogy most melyik „programban” futsz, már eldöntötték helyetted:

Makovecz Imre talán a legismertebb magyar építész. Nehéz õt bármilyen stílusba kategorizálni. Vagy épenséggel könnyû?

A mai galériák és múzeumok szerepe változóban van. Turistalátványosággá alakulnak át, amelynek attraktivitását meghatározza a reklám, a menedzsment, egyediségük (csak egy ilyen van az egész világon-effektus), amelyhez jelentõs mértékben hozzájárul az is, milyen az építészeti megformálásuk.

    Tulajdonképpen egy nyári workshopnak az eredményét láthatjuk. Ez a workshop nemzetközi terjedelmû volt. A célja pedig a lengyel, cseh, osztrák és szlovákiai fatemplomok feltérképezése, megmentése és felújítása volt.

Ebben az esetben azonban sokkal összetettebb a helyzet, mivel az ilyen eljárás a lengyel nép tudatos tiltakozását és dacát fejezi ki az ellene irányuló pusztítás ellen, így is jelezve, hogy nem hagyja magát.

Kerekes Péterrel és maréknyi stábjával szemben most elnézõek leszünk, hogy nem úszónaciban megyünk ki velük a legendás kassai strandra, hanem nyitott szemmel, elsõsorban.

 Stílusbravúr. A film olyannyira hû a rajzokhoz, hogy a képregény storyboardként szerepelt készítésénél. Mi ez, ha nem pop-art filmben?

Általában a rendezõnek és a színészeknek jegyezzük meg a nevét. Charlie Kaufman szövegkönyvíróként vált híressé. Méltán. Miben rejlik egyedisége?

Erik van Egeraat egyik értekezésében építészetét a „modern barokk“ jelzõvel illette. Lényege a jelenleg az építészet színterén uralkodó rend és szimetria felbontásában rejlik, és ezen értékek helyett az asszimetria, diszharmónia és a szabad, kötetlen formakomponálást helyezi elõtérbe.

      Jellegzetes és egyáltalán nem meglepõ jelenség, hogy kevesebb figyelmet szentelnek ennek az épületnek, mint amennyi igazándiból kijárna neki. Valahogy a méretei nem eléggé monumentálisak vagy csak nem eléggé hivalkodó.

Egy pillanatra szorongás lesz úrrá az emberen: aprónak, elveszettnek érzi magát a véletlenszerûen összeverõdött kis csapatban. Szinte senki nem beszél.

Nemes egyszerûség. Egy kicsit talán már elcsépelt szókapcsolat, más azonban nem fejezi ki kellõképpen építészetét. Épületei formáit annyira letisztította, mégis anyagiságukban annyira kifejezõk, hogy nem lehet észrevétlenül hagyni ezt a hatást. Tiszteli a természet elementaritását  és hozzátesz magából is.

        Fura érzésem van, amikor nézegetem a képeit. Mintha Motherwell a kritikusok és a mûvészettörténészek ínyencfalatja lenne. Nem közelít az átlagos szemlélõ felé, mégis elvárja annak figyelmét. Sokat kell tudni róla, tõle ahhoz, hogy értsd.
Talán ebben van az õ többlettartalma? Talán másban?

...Az erõszak a valós életben sem a reakció-ellenreakció törvényei szerint mûködik, mitöbb, az erõszak és a nemiség az emberi létnek a legfelderítetlenebb területe, tehát gyors és egyértelmû ítéleteket erõszakos emberek felett nem lehet hozni...

        Egyedi vonása az architektúrának a többi mûvészettel szemben továbbá az a tény, hogy a befogadó akaratától függetlenül is konfrontálva van vele. Ha nem akarom, nem megyek galériába, kikapcsolom a zenét, kimegyek a moziból, becsukom a könyvet, viszont az épületet nem tudom ilyen egyszerûen kizárni, találkozom vele, körbevesz, lakom, használom.

Egy kis recept a kíváncsiskodóknak -  Szükséges anyagok: 2-3g kristályos jód, 15 cm3 tömény ammóniaoldat (drogériában kapható). Eszközök: 50 cm3 fõzõpohár, üvegbot, vegyszereskanál, vasállvány, gyújtópálca, szûrõpapír.

Az egyik leginkább elterjedt félreértés a jelnyelv egységességét illeti. Sokan, tévesen úgy gondolják, hogy a nagyothallók közt mindenütt a világban egy, mindenütt azonos jelnyelv létezik.

Mára klasszikussá vált a Forrest Gump címû film. Azt hiszem, sokan vagyunk azon a véleményen, hogy szerencsére. A bugyuta emberke meglátásai mellett egy remekbe szabott tablót is kapunk a korabeli Amerika hiányosságairól, amelyek mitológiai szörnyek módjára próbálták szirthez csapni az amerikai állam hajóját. Sokaknak a második világháború utáni idõszak nyitotta fel a szemét, s ezzel véget ért az amerikai álom.

Ha az ember Izrael környékére utazik, tele van félelemmel. A médiából áradó információk jórészt csak arról szólnak, hogy azon a tájon folyton háború dúl, az arabok idegenekkel való viszonya pattanásig feszül.

Emlékeztek még a régi estékre, amikor moziba ültünk? A kényszerszünetekre, várni, míg gyorsan megjavítják a vetítõgépet. És a mellettünk ülõ harsányan hahotázó szomszédra? És emlékeztek még...mondjuk...Széchenyi Istvánra?

Az a fontos, hogy kapcsolat jöjjön létre a járókelõk és a munkám között. Az utóbbi idõben többet csináltam public artot, mint múzeumi munkát, mert úgy gondolom, hogy a mondanivalómat nem csak a múzemba járó szûk rétegnek szánom, hanem mindenkinek. Ilyen szempontból a public art áll hozzám a legközelebb.

Kiváló harcosokat, nagy vadászokat, majd szellemeket és démonokat idéztek meg színjátékaik során. Amikor pedig a közösség fejlõdésével a távolságok térben és idõben megnõttek, és a képzeletben távolodó szellemvilág egyre elérhetetlenebbé vált, égi és alvilági isteneket is megelevenítettek.

A gyermekek világa õszinte. A gyermekek világa tiszta. A gyermekek világa ártatlan és ösztönös. A gyermekek világa egy külön világ. Beszélnek nekünk, de mi nem értjük meg õket.

Sokan boncolgatták már azt, vajon minek köszönhetõ, hogy a második világháború után Európa kettészakadt, s a szovjet-orosz befolyás nyugatabbra terjedt ki, mint bármikoris a történelemben.

Voltak idõk, amikor a fényképezõgép elvégezte a munka nagyját, a fotókidolgozás során az emlékek papírképre kerültek, és ha a kész kép nem egyezett azzal, amit a fotós eredetileg elképzelt a fejében, nem sok mindent tehetett.

Félévszázados kutatómunka eredménye az a mûszaki filozófiai szemléletmód és gondolatrendszer, amelyet kreatikának neveztem el. Minden munka alkotómunka, és minden munka eredménye termék.

Vámbéry Ármin (1832 – 1913) – turkológus, nyelvész, Ázsia-utazó. Fiatal korában sokat nélkülözött, ráadásul egyik lábára megbénult, így egész életében sántított. Alig 25 éves korában már 25 nyelvet ismert.

A szlovák-magyar határon 7 eurorégió terül el, Csallóköz Mátyusföld köztük a a legnyugatibb. A Csallóköz - Mátyusföldi Regionális Társulás Gyõr - Moson - Sopron megyével alkotja a Hármas Duna - vidék Eurorégiót.

A vadkapitalizmus térhódításával rengeteg új szubkultúra ütötte fel a fejét kicsiny hazánkban is. Ezek az irányzatok egykor a nyugaton születtek, de a média, a számítógép és fõleg az internet hatására igen gyorsan közkedveltté váltak más térségekben is.

A néma árnyak felém fordítják sápadt arcukat, és hangtalanul szólnak legtitkosabb érzéseimhez. Hatvan év telt el azóta, a láz ugyanaz, semmi nem változott. (Ingmar Bergman)

A filmmûvészet abszolút pluralizmusát éljük, egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy mindenki kiélheti örömét-bánatát egy általa elkészített, rosszabb esetben összeeszkábált filmben. Legyen az akár játékfilm akár dokumentumfilm!