[kapcsolat]   husken

Nyitva tartás

 

Január2018

 

CabákHU

 

URbancok Larisa

 

kitüntetés

 

Versforraló

 

MTN

 

Ringató 2017

 

BGA

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Képkeret < Papírsárkány < Játéktér < Időtlen < Műhely < Anziksz < Arch < Karcok

 

reakció
Karácsonyi üdvözlet

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

JÁTÉK ÉS BÖLCSELET

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-09-15

Weöres Sándor
Weöres Sándor pedig nem írt gyerekverseket. Ellenben õ az egyik leginkább vallásos költõ az egész magyar irodalomban.
Akkor ezt most kifejtem.


      1.

      Azokban a mûvekben, amiket a köztudat gyerekversekként ismer, többnyire a könyvkiadás látta meg a rendkívüli lehetõséget, egyébként általában felnõttek számára íródtak. Például a Csiribiri csiribiri / Zabszalma – … és az Éj-mélybõl fölzengõ / – Csing-ling-ling – száncsengõ…a Bartók suite c. hosszabb költemény önállóan is életre kelt részei. Más közismert darabok pedig ritmusgyakorlatok, részint Kodály Zoltán felkérésére, részint felkérés nélkül, tisztán a ritmus kedvéért születtek.
     

Weöres Sándor szerint a költészet ab ovo zenei fogantatású: ahogy a majom lejött a fáról, és elkezdett verset költeni, az ritmus volt, szómágia. Kezdetben volt az Ige. Tehát minden vers igézés, varázsének. Az értelem nélküli ritmikus szövegek is, sõt, azok a leginkább. A homo ludens (játszó ember) pedig – Weöres értelmezésében – a homo sapiens pontosabb meghatározása. Ezzel meg is fejtettük Weöres értelem nélküli, nem létezõ nyelveken írt verseinek, egyszersmind az úgynevezett gyerekverseknek a genezisét is.
      

Igen ám, de ugyanakkor Weöres a leghívebb Hamvas Béla-tanítvány. A teljesség felé c. kötetét nem véletlenül ajánlotta Hamvas mesternek. Valójában Weöres hatalmas életmûve nem más, mint a hamvasi vallásbölcseleti alapelvek lírai megvalósítása.

Szóval, Weöres Sándor bizony monomániás, csak nagyon nehéz ezen rajtakapni, hiszen mindenekelõtt soha nem látott, rendkívüli sokfélesége az, ami szembeszökõ. De hát a Hamvas-Weöres iskola szerint a sokféleség a jelenségek világának puszta káprázata: a létezés síkján minden: Egy, Örök, Változatlan. A ritmusok, a nyelvek, a mitológiák és vallások sokfélesége csak látszat. Mind mögött/alatt ott ragyog ugyanaz az Egy.
      Ezért van az, hogy Weöres Sándor az összes világvallás lényegét összefoglalta ebben az egy mondatban: ”Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” És minden szakrális parancsot hasonlóképpen belesûrített ebbe: ”Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.”

      Voltaképpen benne van a Tízparancsolat (és más vallások elvárásrendszere is), de semmi nincs benne, ami kizárná a keresztény értelmezést. Nos, ez a legtöbb kínai, japán, indiai vagy sumér ihletettségû Weöres-mûre ugyanígy áll.
     

Valamiképpen tehát az ún. gyerekversek is a transzcendensre irányulnak. Ha másként nem, a szómágia, az igézés okán-jogán. A Lélek ott fú, ahol akar. Weöres minden mûve a Lélek jegyében született.
      Ha a magyar vallásos lírában Ady az Atya, akkor Pilinszky a Fiú, Weöres a Lélek költõje.
      Tervezem, hogy a másik két Személyrõl is írok, de most egy közismert „gyerekversen”, és egy kevésbé ismert játékversen mutatnám meg Weöres Sándor és a Lélek kapcsolatát.

                               
      2.

Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

      A zenei fogantatás nyilvánvaló, hiszen ezt kivétel nélkül mindenki csak ritmusban tudja mondani. És ez a ritmus zenei, hiszen ti-ti-ti-ti (galagonya) és szinkópa (ruhája, magába) versláb nincs, de nagyon is van ilyen a zenében.
      A versmag pedig egy látvány: õsszel a galagonya sok hosszúkás, piros, csipkebogyóra emlékeztetõ termése messzirõl azt a benyomást kelti, mintha lángocskákat látnánk. Így „izzik”.
      

Az izzó galagonya persze közeli rokona az égõ csipkebokornak – úgyhogy oldozzuk le a sarunkat, mert epifánia következik. És valóban: a galagonya lánnyá változik. És hol? Ott, ahol a ritmus megtörik és lelassul (tá-ti-ti  tá-tá tá-ti-ti-tá tá-tá tátá tá-ti-tá). És mikor? Ha a rokon elem megvilágítja (illumináció). A Hold minden mitológiában nõi princípium. A jinhez tartozik a sötétség (a Hold napszaka), a változékonyság (fogyó és telõ Hold), a vizek (apály-dagály), a változékonyság és a nedvesség együtt (holdciklusok és nõi ciklusok). Tehát a léleknek a galagonya csak a „ruhája”, valódi lénye a lány, aki azonnal a legnõiesebb tevékenységbe fog: sírni kezd.
      

Hogy minden fában lélek lakik, azt minden õstudás: primitív vallás, mitológia ismeri a keltáktól az ógörögökig és tovább. (Sámánhitû õseink is tudták, errõl tanúskodik talán az „istenfáját!” káromkodásunk).

 Arra pedig, hogy a galagonya nem a jelenségvilágban, hanem a Valóságban szûzlány lelke, sok jel utal. Magányos. Tüskés, így érintetlen/érinthetetlen. A holdfény fátylat ereszt rá. A befedett fej az alávetettség jelképe. Ezért van fátyluk a menyasszonyoknak is. Az sem véletlen, hogy az ókorban egyes vidékeken galagonya ágacskát égettek az istenek oltárán a nászéjszaka után – ahogy ezt Jankovics Marcell írja A fa mitológiája c. könyvében.
      

De a Lélek megnyilatkozása a változékonyság világában csak rövid ideig tart, amíg a holdfény ráesik. Aztán újra csak a galagonya ruháját látja a szem, visszaállt a csoda elõtti állapot, ezzel a szöveg, és a gyors ritmus is megismétlõdik. Tökéletes, kerek, hibátlan.
      Ugye, megmondtam, hogy nem gyerekvers! Mindazonáltal nincsenek a világon a mieinknél szerencsésebb óvodások, hogy ezt, ilyeneket gajdolhatnak.


      3.

      Vegyük a Négy korál címû vers második darabját!

Ha homlokban drágakõ lakik
drágakõ lánggá emelkedik

Ha drágakõben láng lakik,
láng homlokká emelkedik

Ha lángban homlok lakik,
homlok drágakõvé emelkedik

Ha drágakõben homlok lakik,
homlok lánggá emelkedik

Ha homlokban láng lakik,
láng drágakõvé emelkedik

Ha lángban drágakõ lakik,
drágakõ homlokká emelkedik

      A korál egyházzenei mûfaj, úgyhogy mind a zenei fogantatás, mind a vallásos ihletettség kiindulópontként adott. Az idézett második rész természetesen tökéletesen illeszkedik az elsõhöz és az utána következõ kettõhöz, melyek a Transzcendens Abszolútum és az emberi lélek kapcsolatáról szólnak.
      

A homlok, a drágakõ és a láng is a spiritus szimbóluma – csak más-más oldalról. A szellem egy-egy mozzanatát sûrítik magukba. A homlok az elmélyült meditációt, a drágakõ a tökéletes, kemény zártságot, a láng a dinamikus, élõ fényt és hõt.
      

Hogy a homlok (gondolkodás, agy) a lélek székhelye, a racionalizmushoz valamiképpen köthetõ vallási-filozófiai irányzatok hagyományába illeszkedik. (Arisztotelésztõl a skolasztikán át egészen a modern, természettudományos materializmusig) a drágakõ viszont az irracionális hagyományban lényegsûrítmény – ld. például az alkímiában a bölcsek kövét. A láng több szent könyvben, így a Bibliában is, az isteni lélek egyik megnyilvánulási módja. Az Ószövetségben ilyen pl. az égõ csipkebokor, az Újszövetségben az apostolokra ereszkedõ pünkösdi lángnyelvek.
A három fõnéven kívül két ige fordul elõ a versben. A ”lakik”, azaz benne van, részesedik belõle – és az „emelkedik”, azaz feljebb lép, szó szerint transzcendál.
      

Így hát ez a 12 soros vers (a 12 a teljesség száma!) olyképpen tökéletesen zárt rendszer, hogy benne dinamika van, a három elem és a két történés állandó egymásba alakulása és helycseréje. Ez a szöveg nemcsak abszolút, hanem alkalmazott mûvészet is, ahogyan pl. a katolikus rózsafüzér vagy a tibeti mandala: meditációs tárgy.
      

Akkor mitõl játékvers? Nos, egy olyan szerkesztési elvre épül, ami az irodalomban ritkán fordul elõ, de a zenében, a játékelméletben, a matematikában ismert. Ez a permutáció. Adott számú elem felírása az összes lehetséges sorrendben. Ha a homlok A, a drágakõ B, a láng pedig C, akkor a vers képlete a következõ: ABBC, BCCA, CAAB, BAAC, ACCB, CBBA.
      Sziporkázóan szellemes játék.
      Remélem, kíváncsiak vagytok, hogy lehet hasonló matematikai játékot ûzni úgy, hogy a transzcendens meditáció helyét a fergeteges humor foglalja el, ugyanakkor a nyelvmágia világába is belehelyezkedik a szöveg. Aki valóban kíváncsi, az olvassa el Weöres Sándor Téma és variációk címû versét!

Veress Zsuzsa


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: veres róza e-mail: rozieee@vipmail.hu dátum: 2010-06-13
A Tanárnõ még mindíg sziporkázik!.....ez maga volt az élmény
név: veka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-16
ez teccik. de nagyon. izgalmas interpretacio. koszonom szepen.