 A hejcei alkotótáborban ismerkedtem meg vele, érdekes egyéniségnek tûnt. Megnyugodott már - mondták, akik régebbtõl ismerik - megfontoltabb lett. Hát igen, egy infarktus után már nem égeti mindkét oldalán a gyertyát az ember. Alkotásaiban azonban izzik, feszül, majd szétveti az energia.
|
| A román festõmûvész 1945-ben született Aradon. A Grigorescu Képzõmûvészeti Akadémián végzett Bukarestben. Tagja a Romániai Képzõmûvészek Szövetségének. Gimnáziumi és fõiskolai tanárként tevékenykedik, számos csoportos és egyéni kiállítása volt már. 1998-ban kapcsolódott be a Hejcei Nemzetközi Mûvésztelep munkájába, ahol ez év nyarán találkoztunk.
Én négy évig tanultam az olasz nyelvet és mivel a román szintén latin eredetû, azon keresztül próbáltam vele kommunikálni. Kevés magyar kifejezést ismert, német szavakat is használtunk, ha szükséges volt, de fõleg gesztusokból értettük meg egymást. Ez azért sikerülhetett, mert õ is akarta és én is akartam. Egész jól kijöttünk így egymással. Mindketten õszintén és tisztán, nem tudtunk ugyanis hazudni egymásnak, nem tudtuk egymást nagy szavakkal megtéveszteni, nem tudtuk megjátszani magunkat.
Érdekes élmény volt. A mûvészet nyelve meg különben is internacionális.
Tetszenek a munkái.
Nagyon kifejezõek. |
