Ha valami mély nyomot hagy!
Olyan kicsik a dolgok, olyan gyors az idõ. Már lassan egy hónapja, hogy Aboskõszegen véget ért az idei Rovás Tábor. Egyszer volt, hol nem volt, egy irodalmi szekció. A tábor kezdetekor egyfajta kísérleti jellegû, aprólékos mûhelymunkát kívánó szekcióként indult és nem lehetett elõre megmondani, milyen eredménnyel zárul, mire képesek együtt irodalomban a képzõmûvészet iránt érdeklõdõk. Úgy gondolom nincs miért szégyenkezni, a kezdetben kislétszámú, késõbb idegenlégiósokkal meggyarapodó csapat tudott maradandót alkotni, jól érezte magát, nagy beszélgetések, eszperentézés, szórejtõzés, adott szavakból versírás, elemzés, jó hangulatú bolondozások közepette. Igazán nehéz elmondani, mennyire bensõséges viszony alakult ki a csapat tagjai között. Amit sikerült megalkotni, az anszamblázs technikával, kartonból és kövekbõl színekkel „térverssé“ formált Weörös Sándor szöveget, nem is tudjuk ki és hová tette. Reméljük, valaki megõrzi, eltette, ha nem, akkor sincs baj, mert az alkotásban a folyamat itt fontosabb volt, mint maga a végeredmény. Gondolat – érzés – tudatosság hármasában átformálni egy szöveget és azt valahogy materializálni már–már mondhatni teremtéshez hasonló folyamat. Mikrovilágot építeni a makrovilágból, majd azt megfordítva kivetíteni érzésekként mások felé, hatást–ellenhatást kialakítva. Ahol a foci után érdeklõdõ kilencéves srácok éppen olyan lelkesedéssel dolgoztak, mint a kamaszodó lányok és a saját egyéniségüket már megmutatni képes középiskolás fiatalok. Akik verset írtak, egymást ismerték meg szövegekbõl s közben észre sem vették, mennyi gúzsbakötõ sutaságot vetkõztek le szellemükrõl, viselkedésükrõl. Már csak ezért is megérte ez a pár nap. Fotósorozatok is születtek, versklippek, dobozba zárt fénybõl. Néhány képet Molnár István (Móni) jóvoltából itt, a honlapon is meg lehet nézni. Ja, és folytatódik továbbra is az eszperente játék. Aki megfejtést küld be, meglepetést kap. Keresd fejedben, lehetséges és meglelheted! A vers idõtlenségét pillanatnyi örömmé, beépülõ emlékké tenni – valahogy így értelmezhetõ jól a megismerés. Múlandóság minden és éppen ezért Carpe Diem! |
