Japán házak II.

  Az alább bemutatott japán házak szinte mindegyikére érvényes a recept: nagy átüvegezett felületek váltják egymást a beton- vagy faburkolatú felületekkel, az épületek színvilágát az anyagok természetes színei determinálják; az egészet pedig egy nagyon ízléses minimalizmus öleli egységgé. A szigorú és racionális geometriát csak helyenként bontja meg egy-egy dinamikus forma (élesebb szöget zárnak be a falak, a homlokzat nem függőleges, hanem megdöntve áll, stb.).
   Az európai kultúrától eltérő (s csak napjainkban divatossá váló) elképzelést tükröznek ezek a házak a kinn-benn viszonyáról, az intimitásról, nyitottságról és magánéletről – és ezt nemcsak a külvilág felé értve, hanem a családtagok egymáshoz való viszonyára is, az egyén magánéleti igényeinek fontosságára vagy feleslegességére is. De eltérő elképzelést tükröznek a kicsi és nagy fogalmáról, s az ember térbeli igényeiről is.