JÖJJ VISSZA, KARÁCSONY

Karácsony visszatért, New York meghalt tavaly. Új Év visszatért, Nagy Város meghalt tavaly. Nagy kõlábain halott, könnytelen lámpáival.

COME BACK CHRISTMAS

/Minduntalan eszembe jut ez a vers, ilyenkor, Karácsonykor, amióta ilyen-olyan városokban élek. Véres, varas, kisebesedett, beteg, rohadó, férges, bûnös városokban. Karácsonytájt, évek, sõt, már több, mint egy évtized óta folyton belekezdek ebbe a versbe - leggyakrabban csak úgy, magamnak, ha már elegem van. Annyira kínos ez a vers, mint ez az egész hercehurca, giccsvásárlás, hazugságáradat, mézesmáz..., minden. Ilyenkor sietve menekülök falura.
Leírom úgy, ahogy értelmezem... (szerk. megj.)/

Óóó, miszter Mikulás, hogy bukkansz mégis elõõ? Történelmi rénszarvaas... Ugyanott lépdelõõõ! Ti északi-sarki lényeek, haangotok - elbûvölõõõ!
Lepj meg, óóó, Mikulás! Szállítsd el szemetemeet! Hogy ne szipuzzanak fiúim... Zsaruim tisztába tedd! Éés ajándékot osztok éés köszönöm jöveteleed!
Tavaly azt hittem, élve Manhattant el nem hagyoom, tavalyelõtt okaádtam a nyüzsgõ rakpartokoon! Jövõõre, ha jövök, méheimet is hozom!
Méézem, ó méézem!
Nem tudom, mi jött ma rám, édes Melasz, bocsásd meg háború-ellenes dumám! E cuki város ellopta lírai micsodáám.

Boldog Karácsonyt!

Ne szedj túl vad szereket!

Boldog Új Évet!

A hurokba nyakaad ne tedd!

Manhattan újjászületik, ha feladtad reményeideet. Te csövezõ Csótány, ki lengeted szarvadaat, nem éélek húson, miveel táápláljalak?
Mondd meg Poloska úrnak, jobb, ha a hallban maraaad...