Van-e arra magyarázat, miért halkul meg az ember szava, ha sírkertbe lép? Miért figyeli minduntalan, az ismerõs helyeken ott van-e az a virág, amit a múltkor hozott? Számol magában, már megint egy év od. Megint ott jártunk Csetneken. Megint szólt a harang...
|
„Amennyit Tassónak Itália, Voltaire-nek Franciaország, Opitznak Németország, annyit köszönhet Gyöngyösinek Magyarország. Hiszen nincs szebb az õ verseinél. Verselése ékes és önként ömlõ, gondolatai bõségesek és szellemesek. Nem is említem szép leírásait és azt, hogy a szerelem, gyûlölet, szánalom érzelmeit, s a kedély egyéb hullámzásait mily természetes színekkel festi, s csaknem szemünk elé tárja, úgyhogy jobban és finomabban a régi költõk mûveiben se találjuk megrajzolva azokat.”- a fentebbi sorokat Batsányi János írta nagy elõdjérõl, s meg kell vallani, igaza lehet, igaza van. Gyöngyösi István. Költõ. A 17. századi familiáris udvari költõ tipikus pályaívét futotta be: református köznemesi családba született, Comenius keze alatt tanult Sárospatakon, majd Fülek várában seregbíró, 1663-tól Wesselényi Ferenc nádor belsõ bizalmi embere, titkára. Ura halála és az összeesküvés kitudódása után rövid idõre maga is börtönbe került. Wesselényi özvegye, Széchy Mária számára továbbra is támaszt nyújtott ügyvédi szolgálataival, de késõbb katolizált és megvált a családtól, s a Gömör megyei adminisztrációban kamatoztatta kiváló jogászi képességeit és ismereteit. Többször is betöltötte az alispáni tisztet, országgyûlési követ is volt; II. Rákóczi Ferenc utasításainak végrehajtása közben érte a halál Rozsnyón. Sírja Csetneken, az egykor szebb idõket is megélt néhai kisvárosban, ma községben található. Felújítatott 2004 júliusában szépemlékû és máig maga után hiányt hagyó Tököli Gábor jóvoltából, megtaláltatott 2003 õszén, személyem által, s koszorúztatik azóta minden év júliusának végén, halálának évfordulójakor. Jövõre születése 280. évfordulóján, ha Isten segít, meg magunk is akarjuk, a Rovás Polgári Társulás, a Füleki Vármúzeum, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete közösen Fülek várában állítat majd egy szerény emléktáblát az egykori seregbírónak. Idén 11-en, egy focicsapatnyian emlékeztünk rá a csetneki temetõben. Jankovics József professzor úr, Polgár Anikó beszéltek az emberrõl és a költõrõl. Aki itt nyugszik-e ebben a sírban, nem –e, de mindenképpen olyan igazi barokkos felhõket és túlvilági szellemeket idézõ szelet küldött a maroknyi emlékezõre. Meg a híres evangélikus templomra is, olyannyira, hogy annak egyik tetõablakát leszakította, s mostan csordogál a 300 éves orgonára az esõ. Meg a pótolhatatlan freskókra! De majd csak derül! Míg ki nem derül, vigasztalónak vers: Gyöngyösi sírjánál nekidõlni Csetneken a déli harangszónak látni hogy gurul végig a néptelen téren mint koppan a hegyek karéján s fölszáll az Úr elébe szólni látod-e Uram ott lent emberek vannak egymás kezét fogják szeretnének s ha hagynád belefonnák az ünnepet szívükbe s ott lakhatnál Te is bennük megengedhetnéd hogy ne legyenek sziklák jégtáblák iszonyattól rianó álmok bent a szívben csak lágy zsongású õszi zsoltárok amikkel dícsérnek s egymás kezét fogva állnak verõfényes napsütésben nekitámaszkodva a harangszónak
|