Karácsony 2007

Megkérdeztem egy csomó embertõl, hogy mit ünneplünk december 24-én, kapásból és gondolkodás nélkül vágták rá a feleletet: Jézus születésnapját. Ötvenegynéhány embert kérdeztem, fõként gyerekeket, de csak ketten mondták, hogy a Télapót.

Szekularizált ünnep lett, hatalmas kereskedelmi haszonnal, reklámmal, marketinggel, jó elõre kidolgozott logisztikai stratégiával, síppal, dobbal, nádihegedûvel... Csillogás, villogás, ajándékhegyek, pénzszórás, karácsonyi prémiumok, banki kölcsönök, amelyeket nem is kell kérned, csak úgy, megjelennek a számládon. Hogy aztán egy év alatt alig bírd visszavizetni.
Karácsony.
Azt mondják a saját nyelvészeink - a fene sem érti, miért - hogy a szláv kraèun, átlépés szóból származik a mi karácsony kifejezésünk... De a szlávok mégsem így hívják a karácsonyt. Szláv közegben élõként állítom, hogy ez nem igaz. Kicsit sem érdekel, hogy ki milyen posztról és milyen titulus védelme alatt beszél hülyeségeket. Kráèanie, az valóban lépkedést jelent, de szerintem ennek semmi köze az ünnep elnevezéséhez.
A román Graciunnak nevezi, ez talán közelít a miénkhez vagy a miénk az övékhez, de a görög Kristoujena is hasonló. Bár lehet, hogy a görögök vették át a románoktól, hisz hallottam én már olyat, hogy az Illiászt is eredetileg románul írta Homérosz. Erre egy román szobrász ismerõsöm meg is esküdött, hogy õ olvasta is. Ja, mondom neki, én meg magyarul olvastam... - Mit? Az Illiászt? Az nem létezik! - mondta félrészegen. Hát igen. Józanul nem sokat beszélt, csendes, visszahúzódó ember benyomását keltette, részegen már beszélni se tudott, félrészegen viszont kiállhatatlan volt... 
A japán Kurisumasunak monja (sövel, nem szövel).
A holland Kerstmis is érdekes.
Ilyen alapon viszont minden szavunkból ki lehet ragadni bizonyos részeket és akár az inkával vagy a szuahélivel is rokonságba hozni...
Hagyjuk inkább, mert a végén a "bûnös nemzet", a "maroknyi magyar" és a "kis ország vagyunk" idétlenségeknél kötünk ki.
Szóval Karácsony...

Jézus, a hagyomány szerint a Hanuka idején született. Ez az idõszak a héber Kiszlév 25-tõl Tévét 2-3-ig tart. Kiszlév körülbelül a december megfelelõje. 
Amikor Gábriel arkangyal megjelent Zakariás elõtt, hogy közölje, fia fog születni, éppen a jeruzsálemi templom Szentélyébe tartott. Zakariás fõpap volt, és ez az esemény csak a Jom Kippur idejére eshetett, mivel a Szentek Szentjébe évente csak egyszer és csakis a fõpap léphetett be. A Jom Kippur ünnepén. Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett - a hagyomány szerint június 24-én. Az evangéliumok alapján az angyal három hónappal János fogantatása elõtt jelent meg Szûz Máriának, hogy hírül vigye neki a Megváltó érkezését - ezek szerint március 25-én. Ha ehhez kilenc hónapot hozzászámolunk, december 25-ét kapunk.

A kereszténység elõtt is ünnepeltek december 25-én, mégpedig a fény diadalát a halál és a sötétség felett.
A niceai zsinat is ezt a napot fogadta el Jézus születésének idõpontjául, így lett a téli napforduló vagy a gyõzelem ünnepébõl, a Megváltó születésének ünnepe. Az Üdvösség Ünnepe - Sol Salutis...
A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-re esik (a déli féltekén pont fordítva, június 21-22), ekkor van az év leghosszabb éjszakája. 
A XVI. században a reformáció új értelmet adott az addig liturgikus, kizárólag templomi ünnepnek. Beköltözött a házakba. Az emberek Bibliát adtak és kaptak ajándékba, akár otthon is imádhatták Istent és Krisztust. Az ünnepek így hazakerültek, a család ünnepévé, személyes átéléssé váltak. Mindezekkel szorosan összefügg a karácsonyfa állításának német szokása az evangélikus környezetben. A XVIII. századra már Németországszerte szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a XIX. század folyamán egész Európába, majd a kivándorlókkal az Újvilágba.
Mára amerikai ünnepként tért vissza és - divatos kifejezéssel élve - átinstallálta az elavult régi programot. Átértelmezte és új ikonokkal látta el az eredetit, amely ezáltal könnyebben rácsatlakozhat a divat és szabadidõ-reklám által irányított világra. Szuper.

Ady Endre már 1899. december 23-án ezt írja:

Ma tán a béke ünnepelne, a Messiásnak volna napja, ma mennyé kén a földnek válni, hogy megváltóját béfogadja. Ma úgy kén, hogy egymást öleljék szívükre mind az emberek, - de nincs itt hála, nincs itt béke: beteg a világ, nagy beteg...
Kihült a szív, elszállt a lélek, a vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság, s minden igazság a kereszté... Elvesztette magát az ember, mert lencsén nézi az eget, megátkozza világra jöttét, - beteg a világ, nagy beteg...
Ember ember ellen csatázik, mi egyesítsen, nincsen eszme, rommá dõlt a Messiás háza, tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen, kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj: beteg a világ, nagy beteg!... 
 
(Ady: Karácsony)