Vagy talán mégse...
Sokat gondolkodtam már ezen. Rengeteget. Sõt, még mindig ezen gondolkodom. A jelenünkön.
Jelen lenni. Itt és most. Boldog lenni. Om Mani Padme Hum.
A másodpercmutatónk folyton odébb ugrik, tik-tak-tik...
Az idõ folyton múlik. Létezik egyáltalán a jelen vagy csak illúzió? Egy pillanat csupán vagy tévedés. Élj a mában. A mának. A másodpercmutató meg folyton tovább ugrik: volt-van-volt Karácsony visszatért.
Kisfiam érdeklõdik: - az mi? Jelenleg a dolgok lényege izgatja: ...- mi van a belsejében?
- A Karácsonynak?
- Igen.
- A belsejében?
- Igen.
- Nem tudom.
- Te mindent tudsz, apa, te Mindentudó vagy.
- Ezt meg honnan veszed?
- Anya mondta. Ó, drága Yin, nõiesség kinyílt virága, te!
A Létezõ megkérdezte a két Közbenjárót, hogy hogyan jött létre. A Lét akarta, hogy legyél. Mindig is megvoltál a Lehetõség-szerinti Létben, az, hogy általunk kaptál testet, hogy számodra mi lettünk a kiválasztottak, boldoggá tesz és lekötelez. Hálával tartozunk neked. Meg halállal. Meg egy csomó magyarázattal. Azt kérded, mi van a belsejében...
Születés van. Ékszer a lótuszvirágban. Dicsõség az ékszernek a lótuszvirágban! Áldott a méhed gyümölcse!
Om Mani Padme Hum! A Megváltó születése.
Ahány kultúrkör, annyiféleképpen magyarázza ugyanazt.
A lényegen viszont semmi sem változtat: egy határozott, vertikális erõ beavatkozik a horizontális történésekbe, áthatol a felszínen és remegve beáll. Mint egy dárda. Mint egy tengely. Axis Mundi. A horizontális, viszonylagos és fájdalmasan esetleges létezést átütve keresztté formálódik. Metszéspontjában az emberrel. Az Ember: az egymásba ölelõdzõ és összevegyülõ férfiasság és nõiesség elve. Akik lettek ketten egy emberré. Om Mani Padme Hum!
Dicsõség a Lótuszvirág Ékszerének!
Áldott a Méh Gyümölcse!  Azt kérded, mi van a közepében?
Nézz erre a jelre függõleges helyzetében, magad elõtt. Mondjuk, a falra téve.
A közepében a jelen pillanat van és ez egyben az „itt” helye, innen ágaznak szét a világ dimenziói, erõi, amelyek további ágakra szakadnak, hogy végül a négy csúcsban ismét összefussanak. Így felül lesz az Om, legalul a Hum, egy vertikális tengelyt alkotva. A Mani és a Padme a kereszt vízszintes száraira kerül. Ezzel megjelent elõttünk egy három osztatú világkép is, a felsõ és alsó világgal, középütt pedig földi, emberi létsíkkal és annak két alapelemével, a Yinnel és a Yanggal, a nõvel és a férfival.
Ha vízszintesen nézzük az ábrát, mondjuk mandalaként a földön, egy „iránytût” kapunk, bonyolult filozófiai rendszerekkel együtt. Északon a Levegõ eleme uralkodik, zöld színû, õ a mindent tökéletessé tevõ bölcsesség (nevezik Amogasiddhi buddhának is). Délen aranylóan tündököl az azonosság tudatának bölcsessége, a Föld-elem (Ratnasambhava buddha). Nyugaton vörös színben ragyog a Tûz eleme, a megkülönböztetõ bölcsesség (Amitabha buddha), Keleten mélykék színben a tükörhöz hasonlatos bölcsesség, a Víz eleme (Akshobya buddha). A középpontban kristálytiszta fényt, a mindeneket átható bölcsességet, az éter elemét találjuk (Vairocsana buddha). Az egyes pólusok valójában az emberi akaratnak, érzeteknek, gondolatoknak, érzelmeknek, illetve középütt a mindent magába foglaló szellemi tudatosságnak felelnek meg.
Szóval ez van a közepében. Buddhista magyarázata keresztény hitemnek.
|
