karcok
Tsúszó Sándor Dunaszerdahelyen járt. Elhozta breviáriumának I. kötetét, melynek megjelenése a beígérthez képest tsúszott ugyan egy kicsit, ám végre mégis napvilágot látott. Négyszáz példányban...
Azt mondják, színházhoz a mai világban csak szerencsével vagy protekcióval lehet kerülni. Havasi Péternek és Madarász Máténak szerencséje volt, mert mindketten a Kassai Thália Színház társulati tagjai. Emellett a TeatRovás néven életre hívott stúdiószínházban is dolgoznak.| Antigoné New Yorkban | szerzĹ: Kovács Ágnes |
A Rovás Őszi Fesztivál keretében két színművet is láthattunk, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak Antigoné drámájához. |
|
| Rovátka Játszóház az ősz színeiben | szerzĹ: Kovács Ágnes |
Péter Krisztina és Ötvös Anna vezetésével az idei iskolaévben másodszor alkothattak együtt gyerekek és szüleik.
|
|
A világ tíz, legtöbb nyelvre lefordított írói közé tartozik.
Több mint fél évszázad mellőzés után ismét visszakerült az irodalmi köztudatba.
Ami Prágának Kafka, az Kassának Márai - lehetne.
2011. október 7-én az európai parlamenti pártok női szekciójának (EPP Women) kongresszusán vettem részt Malagában. A kongresszus fő témája „Az esélyegyenlőség javítása a munkapiacon: esélyek a másságon keresztül“ volt.
,,Ha megkérdeznék tőled, szerinted miről szól, hogyan tömöríthető egy fogalomba egy olyan város, mint pl. Kassa, mit válaszolnál...? No, mi pont ezt a kérdést tettük fel 10 kárpát-medencei városnak’’. Ezek a nyitó mondatai a FesztMagyart bemutató honlapnak. | A Magyar Dal Napja Kassán is | szerzĹ: Kovács Ágnes |
Kassa az első és egyetlen határon túli város, amely bekapcsolódott a Magyar Dal Napja rendezvénybe. |
|
A Kárpát-medencében a Budapesti Népi Állami Együttesen kívül csak egyetlen néptáncegyüttes érte meg a 60. jubileumát: a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes. | A debrődi búcsú | szerzĹ: Kovács Ágnes |
A debrődi búcsú része lett a Rovás Napoknak. Ennek apropójából adunk hírt a búcsú eseményéről. |
|
Frank Schätzing regényei a kortárs német irodalom üde színfoltjai. Látszólag tudományos thrillerek, de a könnyű nyári olvasmányélmények és az igényes szakirodalom stíluselemei elegyednek bennük. Legújabb könyve a 2025-ben játszódó Limit. Példás tömörségű cím egy a "végtelenbe" kalauzoló műhöz képest
A divat az embereket nemcsak Európának divatról híres városaiban, hanem Szlovákiában is érdekli. Erről bizonyosodhattak meg mindazok, akik május 14-én ellátogattak a kassai Kaszárnya Kultúrparkban megrendezett divatbemutatóra, amelyen ezúttal fiatal divattervezők egy csoportja mutatta be munkáit.
...avagy a gyermekrajz fejlődése.
Talán nincs olyan gyerek, amelyik ne szeretne rajzolni, firkálgatni, valamilyen nyomot hagyni a papíron. S ha még csak a papírra korlátozódna ez irányú késztetésük!
| Húsvétváró játszóház | szerzĹ: Kovács Ágnes |
A Rovás-Löffler Akadémia immár másodízben adott helyet a Rovátka Műhely játszóházának, amely ezúttal a húsvéti ünnepekre való ráhangolódás jegyében zajlott. |
|
Ha az ember olykor-olykor orvoshoz menni kényszerül, a sokszor többórás várakozási időt csak kevesen kerülhetik ki. Persze, pénzért előnyt élvezhetünk, de ez sem jelent minden esetben azonnali bejutást. 
- amilyennek a szlovákok többsége nem ismeri. Mi, Szlovákiában élő magyarok, rendkívül sokat tudunk siránkozni azon, ha a többségi nemzet félreismeri történelmi nagyjainkat, félreértelmezi a történelem azon eseményeit, amelyek így vagy úgy, de mindkettő nemzetet érintették.| Ismerjük meg az emut! | szerzĹ: Kovács Ágnes |
Az emuk igénytelenek és ártatlanok, tehát emut tenyészteni egyáltalán nem őrültség. Sőt, kenyérkereseti lehetőséget is biztosíthat |
|
Hol van már az az idő, amikor a fotólaborból egy egész köteg fényképet hoztunk ki és alig vártuk, hogy átnézhessük őket. Mikor hívattál elő utoljára fotókat? Biztosan már több éve is annak. 
Ha kiszámítjuk, hány órát vannak a gyerekek iskolában, mennyit tanulnak, mennyi időt töltenek különböző iskolán kívüli tevékenységgel (szakkörök, zeneiskola), valamint utazással, kiderül, hogy nemegyszer bizony jobban el vannak foglalva, mint a felnőttek. 
Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a kínai büféket. Aki azonban nem elégszik meg a tavaszi tekerccsel és a limonádészínekben pompázó pörgő, forgó, zenélő bigyókkal, elég ha ellátogat a Műcsarnokba…
A japán művészet megismerésének több módja is lehetséges: követhetjük Van Gogh példáját, aki gyűjtötte és másolta a japán nyomatokat, vagy megkomponálhatjuk például fotó formájában, ahogy Jeff Wall tette.
Amikor az ünnepek előtt megkaptam az ajánlott levelet a rozsnyói adóhivataltól, már tudtam, hogy nem karácsonyi üdvözlet lesz benne. Nem is az volt. Szőrszálhasogató és minden apróságra felügyelő hivatalnokaink gondoskodtak arról, hogy az óévet ne búcsúztassam el felhőtlen jókedvvel. 
A Ki viszi át a Szerelmet lírai hőse hasonlít a magyar népmesék olyan táltos képességű szoláris kulturhéroszaira, jóbanjáró Jánosaira, akik például azt a lehetetlennek látszó feladatot kapják, hogy egy nap alatt szántsák fel és vessék be a sziklát... Ilyenekre „minden időben” szükség van.
A minap jártam egy országban, melyben egy jó ideje nincs kormány; melynek különböző anyanyelvű lakóiról azt beszélik, hogy nemigen állnak szóba egymással. Azt is mondják róluk, hogy nagyon toleránsak más kultúrákkal, más vallásokkal, egyáltalán a mássággal...
Biztosan mindenki szíve csücskében létezik olyan egy-két település (szülőfaluján, szülővárosán, lakhelyén kívül), amelynek esetében a választások végkimenetelét izgatott(abb)an várta. Nálam ez a hely a rozsnyói járási Körtvélyes.
Fecsó Szilárd elindult ama Tarzusz irányába. Hiszen minden munkája a festészet és a Szakrális Abszolútum iránti elkötelezettségről beszél. Vállalja az ismeretlen felfedezését, önmaga számára is meglepetéseket tartogatva, és vállalja a meglepetések következményeit is.
Nemrégiben kiderült, mi is valójában a magyar kurátor álma. Baglyas Erika körkérdésére a megkérdezett művészek, művészettörténészek, kurátorok között volt, aki mert nagyot álmodni (az efféle kérdéseknél ez kvázi kötelező jellegű), és volt, aki inkább szűkszavú maradt. 
Az idei irodalmi Nobel-díjat Mario Vargas Llosa kapta. Amikor nem a díj kapcsán kell megismerkedni az író nevével, mindenki örül. Hogy már ismert, sőt világhírű íróval van dolgunk, mi több, szinte minden fontos munkája magyarul is olvasható már... ez szimpátiára indít bennünket.
Idén hetedik alkalommal lubickolhattunk a nagybetűs dizájnban. Szó szerinti lubickolásról beszélni igazán nem túlzás: a közel nyolcvan oldalas programfüzetet lapozgatva ember legyen a talpán, aki választani tudott, mikor melyik megnyitóra menjen el. 
Katona György, a nagyváradi születésű, Pápán élő festőművész ebben az évben töltötte be az 50. életévét. Ebből az alkalomból - Veress Zsuzsa tanulmányával - megjelent Katona György-album egyfajta számvetés és összefoglalás...
„állok csöndErdeje előtt. / ördögöt elnyelő sűrűsége / elemészti őt, elemészt engem. // koponyám poklában égő / szavaim ki kell oltani. / most kell kimondani."
| Előszezon van! | szerzĹ: Mayer Kitti Hanna |
„... A strand kihalt, / ezért jöttem. Itt ugyanis van jövő: előszezon van.”
Kortárs magyar líra egy kattintásnyira: eloszezon.freeblog.hu
|
|
A Széchényi-kastély mellett berendezett Rovás Alkotótáborban kerek a világ: a festők festenek, az irodalmárok írnak, a fotósok fotóznak, a tanítványok tanulnak… és mindenki ÜDÜL, miközben ÜDÍT és ÜDVÖS tevékenységet folytat... | Az irónia: módszer, a groteszk: állapot | szerzĹ: Veress Zsuzsa |
„Solymászat vagy ölyvészet /
ennyit nem ér a költészet /
miért hát mégis e fáradalom /
tökéletlen a társadalom” (Sziveri János)
|
|
| A megtalált éden könyve | szerzĹ: Veress Zsuzsa |
"A csúcs fent van, / a völgy lent van, / a csúcs és a völgy közt / félúton füves tisztás található, / a füves tisztás a mérce.” (Oravecz Imre) |
|
Ne tessék megijedni, nem állok kapcsolatban semmilyen titkosszolgálattal: nincs információm a Nagytestvér nagypolitikai terveiről – és különben is az irodalomról beszélek.
„Nem lehet boldog, aki nem utazik. Ugyanabban a szűk körben még a legkiválóbb ember is bűnözővé válhat. Indra a vándorok védőistensége – utazz hát!” (Aitaréja-bráhmana)
„A fénykép nem csupán kép (mint ahogy a festmény is kép), nem csupán a valóság értelmezése, hanem nyom is, a valóság közvetlen lenyomata, akár a lábnyom vagy a halotti maszk.” (Susan Sontag)
Igen, leginkább ő az, aki óhajtott, vágyott.
Kezdő tanár koromban azt tapasztaltam, hogy egész osztályok rajongtak Adyért. Legfeljebb odáig jutott el valaki, hogy Adyt Thomas Mann feledhetetlen Mynheer Peepernkornjához hasonlította...| Via absurdum, avagy ... | szerzĹ: Szabó Gábor |
„Minden magyarázaton és lehetséges értelmezésen túl a kudarc nem arra mutat-e, hogy a transzcendencia igenis létezik?“ (Karl Jaspers) |
|
Egy olyan gimnáziumban, ahol az egyik leghíresebb volt diákunk – Jókai – jelmondata áll a homlokzaton: Istennek, Hazának, Tudománynak, szinte szükségszerű, hogy a Hajnali részegség tanítását elsősorban a szakrális gesztusokra ...
Szabad egy versről ennyit beszélni?!
Ugyanis Kosztolányi Hajnali részegségéről volt szó három napig egyfolytában: Szabadkán és Újvidéken, április 23-tól 25-ig.
Ahogy a fotográfia megjelenésével a festészet meghalt, úgy tûntek el a rendszerváltással a tyúkszaros udvarú és ápolt elõkertes Magyarországról a szövetkezetek.
 |
Nagyon jó dolog rovartosnak lenni.
Ezt tapasztalom immáron háromnegyed éve – de a közelmúltban nemcsak eszmei-erkölcsi, hanem anyagi elõnyeit is alkalmam volt konstatálni. Ugyanis a Rovart press cardját szó nélkül elfogadták a Szépmûvészeti Múzeumban (Degas-tól Picassóig), meg a Mûcsarnokban (Botticellitõl Tizianóig) – de még a Loire-menti kastélyokban, sõt a leghíresebb párizsi képtárakban is.
Így jutottam be a D’Orsay-ba.
A MoM Park bevásárlóközpont egyik félemeletén van egy doboz.
Egy egészen nagy, szürkére festett doboz, nincs rajta semmiféle látványosság: se világmárka felirat, se hétvégi szuper extra akciót hirdetõ villódzó, vagy éppen minimál stílusú tábla.
Mint egy középkori madonna, úgy emelkedik a Kristóf tér napernyõi fölé a haláruslány szobra, akit mindenki csak Fischer Rézi néven emleget. Emlegetne, ha egyáltalán tudná, hogy ott van.
Milyen a lengyel, ha plakát?
A „Klasszikusok Krakkóból” címû, Mieczys³aw Górowski és W³adis³aw Pluta munkáit bemutató kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben magáért beszél.
 |
Most került a kezembe egy novelláskötet, melynek egyik darabjában szerepel az az állítás, hogy „a pokol igenis létezik” – egy másik szöveg mottójában pedig az, hogy „az ember az otthonát a mennyben elvesztette”. Nos, ez erõsen hasonlít Bergman mondatára. De a kötet mást is állít.
Krasznahorkai László Seiobo járt odalent címû könyvérõl van szó.
 |
Mindennapi használati tárgyainkra (éppen azért, mert mindennap használjuk õket) talán kevésbé tekintünk elismeréssel, de ez is csak annak köszönhetõ, hogy tárgyaink funkciójukat betöltik, minden gond nélkül használhatjuk õket.
„A legzseniálisabb elgondolások felelnek meg az ipari sokszorosítás számára, mert csak ezek érdemesek arra, hogy ne csak az egyén, hanem a közösség is részesüljön belõlük.”
Walter Gropius, 1919, Weimar, Breuer Marcell, praktikum, szériagyártás, minõség, szerkezet, kocka, letisztultság. Tíz szó, ami eszünkbe juthat a Bauhausról.
 |
kelyhébõl gazdája egyenként megkínál,
most, hogy épp soron vagy, jókedvûen hajtsd fel,
másként cselekedni, ó, úgysem rajtad áll.
 |
 |
Jogosan aggódott, hogy ki teszi majd meg ezeket, ha az õ léte végleg lemerült. Hiszen ez a sámán szerep, mint a közösségi felelõsségvállalás általában – a homo moralisról, meg a bartóki modellrõl már nem is beszélve – kiment a divatból.
Egyszer egy barátom levélben azt kérdezte tõlem, hogy mi a véleményem Coelhóról, lehetségesnek tartom-e, hogy õ korunk nagy lelki írója. Nem gondoltam róla semmit, mivel a nevét is elõször hallottam. De ez évekkel ezelõtt volt.
Tudjátok, az van, hogy néha pihenni kell. Jó csak úgy elnyújtózni, heverészni, nagyon jó, bizony. Még jobb, ha van lelkierõ valahová elmenni, mondjuk moziba, koncertre vagy esetleg színházba. De lecsapott rám nemrég egy este a Modortalan Komák Pártja, de micsoda véletlen ez... Vagy nem is az... Kiderül alább!
Megszûnik egy iskola. Nem, ne hibáztassátok a minisztert, nem õ tehet róla. Nem tehet róla a nemzeti vezérürü sem, de még az anyácska sem. Az apácska sem. A többségi izé sem tehet róla. Az izé, az akarat. Az sem...
 |
 |
Radnóti Sándor ezzel a címmel írt Pilinszkyrõl: A szenvedõ misztikus. A cím olyan találó, hogy a költõ „eposzi állandó jelzõjévé” vált. Valóban, Pilinszky nem annyira intellektuális költõ, mint inkább misztikus. Nem annyira az olyan gondolati költõkhöz hasonlít, mint amilyen pl. Babits, sokkal inkább a középkor – verseket is író – misztikus szentjeihez, pl. Keresztes Szent Jánoshoz.
 |
Akkor ezt most kifejtem.
 |
Spleen és ideál.
Ez a címe az elsõ ciklusnak Baudelaire – immáron 152 éve kultikus – kötetében, A Romlás virágaiban. Köztudott, hogy nálunk a XX. század elsõ felében milyen gyakori volt ennek a címnek (és variációinak) használata. De a fene se gondolta volna, hogy még ma sem ment ki a divatból.
Miért is ne lenne egy kis humor az életben, hamár úgysincstöbbmóka? Ez itt elébb direkte egybeírva, ne tessék javítani! Így kántálja a Lovasi András ezt, jó kis zenével kísérve. Bettes Pista barátunk kérdezte egyszer: mittudomén? Tényleg: mittudjuk mi. 55 éves a Pityu!
Immanuel Kant szállóigévé vált mondatáról van szó. „Két dolog tölti el csodálattal a lelkem: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”. Az erkölcsi törvény az egyénben: a felelõs döntés képessége a jó jegyében.
Talán lesz olvasó is, talán betör ez a kép-regény-vers a piacra és eljut az igazi célközönséghez, eljut az olvasókhoz, eljut a kamaszokhoz, akikrõl, akiknek szól. Szeretettel! Én, aki megálmodtam, most kicsit tétova vagyok, mert mi lesz ezzel a gyerekkel, édes istenem?!
Néhány napja, június 23-án múlt 22 éve, hogy agyonverték Dúdor Pistát. Idén lenne 60 éves. El se hiszem! De ez van. Szobrának már lenne alapköve, hogy szobor mikor lesz, nem tudni. Pénz kérdése, abból meg most senkinek nincs, pláne nem ilyesmire. Kérdés, miért kellett meghalnia Dúdornak olyan gyalázatos módon.
Van ugye, olyan, hogy tanrend. Vagy legalábbis kellenne, hogy legyen. De otthon, az ember hogyan tanítsa felettébb érdeklõdõ gyermekét. Játékos válasz és kérdések sora Hizsnyai Andrástól. Kurt Vonnegut stílusában, de ezt õ is bevallja.
Volt szomszédommal futottam össze nemrég. Rég láttam, kábé hét éve, akkor, amikor elköltöztem Kisváros lakótelepérõl egy kissé nagyobb város lakótelepére. Háromszobás lakásból háromszobás lakásba.
Nem is tudom... Olyan sokszor tettem rosszat... Olyan sokszor jót is... Soha nem tudom, tudtam, mikor, mi az igazán helyes, de hát mondjatok olyat, akinek mindig minden abszolúte rendben van. Petri György verseivel próbálok virtuáis miért kérdéseket feltenni. Hát essünk neki... Mondjunk ki dolgokat!
Mi jelent akarni? Hit és elrendelés, lehetõség élni az akarattal, mit tudok megtenni, ki lehetek? Nem csak mai kérdések ezek... Jó másfélezer éve is voltak s remélhetõleg még lesznek soká, akik az akarat kérdésevel foglalkozni akarnak. Szent Ágoston írása errõl a témáról. Nehogy lenyomja a megszokás... Nem lenne jó!
Virágvasárnap
Egyházi ünnep, amelyet a húsvét elõtti vasárnapon ünnepelnek a keresztények, a római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Jeurázslemben pálmaágat szórtak elébe. Nálunk barkeszentelõ napja ennek emlékére. S egy másik szempont Jézus bevonulásáról: ezúttal a szamár mondja el, mire emlékszik...Itt alább...
Elindultam szép hazámból: híres kis Magyarországból. Visszanéztem félutamból, szemembõl a könny kicsordult. Bú ebédem, bú vacsorám; boldogtalan minden órám. Nézem a csillagos eget, sírok alatta eleget.
Van-e ott haza még... Hol Rákócziról emlékeznek...
Folytatnám a korábban megkezdett kérdéssorozatot. Igazából nem is lehet megválaszolni az alábbi kérdéseket, biztos vagyok abban, hogy minden olvasónak sajátságos tapasztalatai és válaszai lesznek. Nem vagyunk egyformák, éppen ez a jó, de valamilyen képet jó lenne már alkotni arról, mi s hogyan is van e kies "hazában"...
A szlovákiai magyar kultúra jelenlegi helyzete – ez a témája a kincstári szlovák televízió magyar vitamûsorának, a Terítéken február 18-ikai adásának. Mit értünk ma szlovákiai magyar kultúra alatt? Milyenek a mûvelõdésszervezés anyagi feltételei, milyen az intézményi háttér?
Bibit hera, bibit herus, bibit miles, bibit clerus, bibit ille, bibit illa, bibit servus cum ancilla, bibit velox, bibit piger, bibit albus, bibit niger, bibit constans, bibit vagus, bibit rudis, bibit magus.
Micsoda elszántság kell a halál szemébe nézni. Mekkora erõ vállalni magad, s magad múlását is egy nemzet szabadságáért. Ma már szinte megérthetetlen. Jan Palach kerek 40 évvel ezelõtt, 1969 január 19-én eleven, soha ki nem hunyó tûzként megmutatta a világnak, így is lehet. Áldozatára tisztelettel néhány sor.
Kicsiny emberként olykor megriad mindenki, mily hatalmas a kinti ûr! A végtelen, a meg nem határozható, az kapocs és a kötés keresésével foglalkozó tudóst, Werner Norbertet dícséri Szaszák György alábbi írása. Ihletett gondolatsor.
Sziasztok! Én Nefelejcs Fifi vagyok és virágokat szedek, hogy aztán otthon a vázámba rakjam õket. Sziasztok. Sziasztok, én Szúnyog Bernadett vagyok és nemrég mentem feleségül a tücsökhöz, hogy miért, azt nem tudom.
Szóval az Oti is, na meg én is, meg még mások is talán e sárgolyón kicsit voltunk már rossz fijúg is. Nem nagyon, csak éppen. Ilyen setét, gonosz, boszorkányos napokon egy kis humor, dalszöveg Hobóéktól. A piáról... Mi másról... Hát persze...
Kóbor imatöredék. Miértként. Most éppen azt elemzik kriminológusok, baleset-e halálod vagy mégis öngyilkosság. Végtére is most már mindegy. 32 éved végtelen. 71 éve vagy vendég izgága Krisztusodnál. 1937. december 5. Délután Balatonszárszón meghalt egy fiatal férfi.
Elhunyt Dr. Kerényi Ferenc kétszeres Madách-díjas irodalom- és színháztörténész, egyetemi docens (Színház- és Filmmûvészeti Egyetem), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke, az MTA Irodalomtudományi Intézete nyugalmazott fõmunkatársa. 64 évet élt. Személyes ismerõs. Volt.
Nem akarok aktuálpolitikával foglalkozni! Inkább egy személyes, valós éléményt írok le 1989 november 17-rõl. Hely, idõ, személyek és történések valósak. Semmit nem tudtunk még akkor a prágai eseményekrõl...
A bizonytalanság kegyelmi állapot, mondta egyszer egy mûvészettörténész, amikor egy kiállításra válogattam a képeimet és nem tudtam dönteni. Valahogy túlontúl terhesnek tûnik ez a kegyelem, jobb szeretnék határozottabb lenni olykor.
Egy életben számos miért kérdést tesz fel az ember. Minden hiábavalóság? Mi az értéke az életnek? Egy emberének? Százénak? Ezerének? Mi az értelme a háborúnak? Miért ember embernek farkasa? Tetszés szerint lehet még kérdezni. 7 éve omlott össze a WTC.
Meg kell, hogy valljam, egyre gyakrabban eltûnõdöm a Sok és a Kevés problematikáján. "A többség dönt" elv igazsághoz való viszonyán.
Helyes, ha a több ráerõlteti magát a kevesebbre? Belefér a nagyobb a kisebbe?
Pedig megfogadtam már százszor, nem is, ezerszer, hogy nem írok a Csemadokról és az általa rendezett rendetlenségekrõl. Hogy nem minõsítem, mert minõsíthetetlen. De elöntött az epe, apa!
Csoda legyen a színház! Olyan lélekformáló! Az Apácák címû produkció esetében ez azt hiszem sikerült. Errõl ír Lovas Enikõ alább. Példa civil kurázsiról, érzékrõl, szellemiségrõl.
Nem, nem. Nem. Ez nem egy újabb összeesküvés-elmélet, nem, dehogy. Csupa negatívum, tele nemmel? Nem. Az sem.
- Tényleg, tudjátok, hogy mi szebb a nõi nemnél?
- A nõi igen!
De miért is fog bele valaki egyáltalán várépítésbe? Aztán meg miért hagyja romnak? Miért fog bele megint más kb. bõ 250 évvel a romok leégése után újraálmodni másképpen valamit, ami egykor a vár volt. Vagy még többet hozzáálmodni. Hát a válasz: CSAK!
Koncertre néha azért is el kell menni, mert igazi zenék is vannak. Na ez nagy duma. De Bobby Mc Ferrinre tényleg érvényes. Pozsonyi tudósítónk Juhász Kati invitál mindenkit a maestro pozsoyi koncertjére. Hát aki teheti...
Csak firka? Káros vagy sem? Leágazott mûvészeti irány? Mire jó a graffiti? Lehet kérdezni róla és nevetni rajta? Mit szólnál a házfaladon hozzá?
Egon Schiele képeivel illusztráltam az alábbi cikket, bár ebben az esetben az is elképzelhetõ, hogy Schielét illusztráltam a lenti elmélkedéssel. Olyannyira specifikus viszont mindkettõ, hogy nem szükséges hozzájuk semmilyen hatásvadász húzás. Íme Friedrich Nietzsche...
Tarka-barka mostanság és kontraszt-özön áraszt el a falakról a Márai-kávézóban. Ez a kiállítás igaz történet arról, hogy a photoshop ám hasznos, de bizony: ártalmas is lehet.
Január 23-án nyílt meg Szathmáry-Király Ádám kamara-fotókiállítása a Márai Stúdió kávéházában, mely kivétel nélkül digitális fotókból áll.
Húshagyó kedden arra támadt kedvem, hogy egy régi talán már nem is igaz történetet elmeséljek. Az egyik fele igaz, de a másik fele is. Olyan régen volt már, hogy szinte filmszerû. Kedélyes merengést kívánok hozzá!
A magyarok szent énekének,a Himnusznak születése napja a Magyar Kultúra Napja is egyben. Az elsõ versszakát mindenki fújja a nemzeti imának, de azért biztos, ami biztos, itt az egész. A cikk folytatásaként néhány nap múlva vitaindítót közlünk a magyar kultúra jelenkori állásáról.
Amikor írni kezd az ember, nem írni volna jó. De mégis kibukik a nyomasztó gond a bugyorból, papírra, képernyõre kerül, akar valamit írójától és talán olvasójától is. Szabad eszmefuttatás, egy ülésben. Alább.
Egy valós élmény alapján megírt történet ez az alábbi. A kitörésrõl, a lehetõség keresésérõl, a szerelemrõl, valami nagyon õsi visszacsatolásról szól. Embernek lenni nem könnyû, embernek maradni egy olyan világban, ahol nemzet, bõrszín, vallás vagy egyéb más ismérvek alapján még mindig van megkülönböztetés, szintén nem könnyû.
Míg fejemet tartom a szép puha párnán, benne rímet lelnék, nem maradnék árván. Nem lettem olyan jó kiváló rímhányó, mint az a híres nagyrégen volt Romhányi. Alább róka s holló története másképp, kinek kedve terem, a szavakkal játsszék!
Hát igen. A bársonyosnak és gyengédnek nevezett átverés tizennyolcadik évfordulója. Hogy rohan az idõ. Nagy gyengédségünkben érkeztünk gyereket nemzeni és neveletlenül úgy hagyni.
Magára. Mert szabadság van vagy mi a túró.
Sikerült! Alkotóerõ, akarat, tehetség, összefogás, munka, fogadókészség, odafigyelés, szeretet, valami megfogalmazhatatlan belsõ hajtóerõ és a végén kimondhatatlan öröm. Úgy tûnik, lesz folytatás...
Volt egy hétvége. Lesz folytatása. Készült a vízfakasztó vaskirály Debrõdön, a régi iskola falán. Majd lesz belõle térbeli alak, most síkbeliségét és a készületek fázisát néhány képen lehet látni, hozzá egy régi textus.
Audio részlet Berecz András mesemondó elõadásából, melyet a 2007-es krasznahorkai Felvidéki Magyar Diákok Fesztiválján rögzítettünk. Táthatjátok a szátokat és pirulhattok, mivel ezek biz' nem éppen a gyerekkorunkból jól ismert tündérmesék, vagy ha mégis azok, akkor a cenzúrázatlan változatuk!
Egy furcsa és ellentmondásos szoborkompozíció ösztönzött e cikk megírására. A hejcei légikatasztrófának emléket állító alkotás kezdetektõl vita tárgyát képezte, újságírókat, közéleti személyiségeket foglalkoztat, mûvészeket nem hagy nyugodni.
Te te vagy-e magad? Ó igen, jó kis kérdés. Mert ugye mindig az az örökös keresés. Soha nem találás. Mert ugye ki is az az én. Keress. Talán segít. ha nem akkor sem árt. ZEN. Egy kis ízelítõ belõle. Koanok. Mintha nincs bennük. Mintha van bennünk?
Egykoron, mikor még kézzel írtam a betûket s nem a PC billentyûit pötyörésztem, emlékszem mennyire gyûlöltem a tintástoll olykor el-elfolyó mázolmányait és menyire féltem e paca-szörnyektõl. Olvashatatlan maszattá változtak sokszor a szorgalmasan rótt sorok.
A minap rendesen felkaptam a vizet. Nézem a híradót, mint mindig, szinte az összes lehetséges adón egyszerre, este hat és nyolc óra között, folyton ide-oda kapcsolgatva. Valami egészen máson gondolkodtam. Ez eléggé gyakran megesik velem.
”Gyere, és vegyél részt egy kirakós játékban, egy hõstörténet összerakásában, amelyben puszta részvételeddel is hõs vagy!”
KGB, ©TB, Stasi, III/III-as ügyosztály. Emlékezetes intézmények egy volt világban. Csak az itt a kérdés, múlt-e már ez végleg, vagy még mindig él a szelleme ezeknek az átkosbeli szerveknek. Mizser Attila filmbemutatóját ajánlom.
Még én is majdnem elfeledtem, hogy van itt a poétáról egy nagyon kedves írás. Pedig kedvenceim közé tartozik Zelk, ez a manóarcú költõ, akinek gyerekverseit ma is ezrek mondják, hallgatják, Mert kedves, mert tiszta, mert emberi. Nagy Erika emlékezik rá.
Semmi sem idõszerûbb a halálnál. Ezt akár õ is mondhatta volna. Mármint Jr. Kurt Vonnegut. Aki meghalt. De õ most már nem foglalkozik földi dolgokkal. Miért is foglalkozna, Tralfamador meg messze van...
"Állj, emlékkõ, idõtlen idõkig! Állj, míg az ezeréves imádott Haza áll!"... Csakhogy az ezeréves haza már nem áll, a nemzet és az ország a szétesés útjára sodródott, a magyarságát vállalók száma egyre fogy, hovatovább Árpád népe és országa a Múlt feneketlen kútjába süllyedhet.
A gróf Bercsényi Miklóssal való találkozása, amelybõl fokozatosan sírigtartó barátság szövõdött, vezette vissza õsei útjára. Ereiben a Zrínyi-, a Rákóczi- és a Báthory-család vére keveredett és ez predesztinálta életét. Arra született, hogy elnyomott népének "Nagyságos Fejedelme" legyen.
Esterházy János felvidéki magyar politikus megítélésével kapcsolatban kellene feltennünk néhány kérdést. Egyedül õ szavazott 1942-ben a zsidó törvény ellen a szlovák parlamentben, miért ítélte hát halálra a háború után a Szlovák Nemzeti Bíróság?
1992. márciusában a bosnyák népszavazás a függetlenség mellett döntött. Azt hitték, ezzel a helyzet el is rendezõdött, hiszen a lakosság több mint kilencven százaléka óhajtotta az önálló és független Boszniát. Hasonló helyzet alakult ki tavaly Koszovó kapcsán...
Nem tudom, miért van az az érzésem, hogy történelmünk csak a szörnyûségekrõl szól. Sokáig azt hittem, hogy magasztos cselekedetek, dicsõ tettek, nagyszerû alkotások és kivételes emberek a meghatározók egy-egy korszak vizsgálatánál...
Miért van az, hogy másképpen látjuk ugyanazt a dolgot? Miért nem értjük egymást? Eleve bennünk van az ellenségeskedés, az önzés, a durvaság, a dac és a rengeteg ellentmondás vagy pusztán kialakul bennünk?
"...Az ember, akit primitívnek hívnak, nem az idõk legelejérõl származik, hanem az idõk legvégérõl. Ez a történetutáni ember. Nem a nép ez, amelybõl a történet kifejlõdik, hanem a tömeg, amely a történet lezajlása után megreked és visszakorcsosul."
Mindenki másképpen éli meg, ez eddig rendben is van. Az ünnep egyszerre személyes és közösségi élmény. Megélésnek lehetõségeit Szekeres Éva próbálja sajátságos szemszögbõl megfogalmazni. Gondolatindító, sok kérdést indikáló szöveg.
Vallásokból van bõven. Az viszont érdekes, ha ma valaki, aki alig múlt húsz éves, éppen egy hat-hétezer éves valláshagyománnyal foglalkozik. Mellesleg igen jó versket is ír. Rácz Boglárkának hívják, a hinduizmust tanulja. Él. Gondolkodik. Alapinformációkat közöl egy távoli kultúráról. Bele kéne kukkantani!
Na kérem! Íme az ember, akinek állandóan vitatkozhatnéka van. Egy érdekes kérdésfelvetõ, gondolkodásra ingerlõ írás Szaniszló Zoltán tollából. Azaz PC-jébõl. Fotók úgy majdnem ötletszerûen. Vagy mégsem? Csak tudnám, miért vagyok ilyen határozatlan. Vagy nem is?
Vivát vita! Ím, itt a lehetõség. Az alábbiakban egy nagyon megfontolandó, sok kérdést felnyitó írást olvashatnak Szaniszló Zoltán tollából. Jó vitát hozzá! Remélem lesz kedv véleményt formálni!
Egy félszázados évforduló, kivált ha forradalomról van szó, kivételes alkalom lehet. 1956-ról szól a sajtó, ez folyik a csapból is. Minden csapból másképpen persze. Néhány jelszó és képek fognak beszélni róla. Tisztelgésként az igazi hõsök elõtt.
Ha van örökérvényû, gyilkos élességû, az irigységet kifigurázó szöveg, akkor Villon verse az! A mai állásokról, mindennapjainkról szól. Görbe tükörként!
Miért kell zenét hallgatni? Na? Na? Mert a zene az emberiség egyik legnagyobb ajándéka. Fül az kell hozzá, de akinek van az hallja. Juhász Kati a kassai dzsessz fesztiválon járt. Beszámoló alább.
Tényleg nem látta senki? Úgy tûnik elveszett. B közép szektor és álarcos gyújtogatók árpádsávos zászlóval integetõk, tolvajok és rablók? Ez Magyarország? Uram, nem látta Magyarországot?!
Azt hallottam, vita van arról, mikor is volt a honfoglalás. 1110 vagy 1111 éve. Vitatkozni lehet. Egy éven talán nem érdemes. Inkább azon kell elgondolkodni, hogyan tovább. Mégis fontosnak tartok egy-két gondolatot elmondani errõl a kérdésrõl. Beszéljünk róla.
Ez az írás hosszú írás és dühödt írás. Boldog idõkben követtem el. Falun laktunk és fõállásban anyuka voltam. Benne van a szomszédasszonyom, az ovónéni, az anyám... és benne vagyok én is.
Mi a feladata az írónak, a közéleti embernek, mi az a közélet egyáltalán, milyen felelõsség, milyen teher hárul az alkotóra? Kérdések, amelyekre választ keresek, válaszok, amelyekre visszajelzést várok.
A gyertyák csonkig égnek. Csonkig. Megborzongtam. Miért kellett azt ennyire kihangsúlyozni? Miért nem csak egyszerûen elégnek? Persze, miután elolvastam a könyvet, tudtam, kellett az a csonk oda. Kellett intõ jelnek, ez ugyanis nem egy Júlia regény.
Egy zsinórdohányos öregember, aki megváltoztatta a világomat. Kurt Vonnegut neve bizonyára sokaknak ismerõsen hangzik. Idõtlen ember, aki kedve szerint utazik fel s alá térben és idõben, aki hatvan éve ír, ír, ír és ír, kiöntve magából mindazt, amit az áldott-átkozott huszadik században megtapasztalt.
Józef Zachariasz Bem (Bem József, Bem apó) (Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.) lengyel katonatiszt, az 1848-49-es magyar szabadságharc honvéd altábornagya. Így, íly tömören szól a lexikon szócikkének eleje egy rendkívüli emberrõl, akinek neve mindörökké összeforrt a magyar szabadsággal, aki szimbólum és példa ma is.
Tarnów. Lengyelhon. Egy jeles gömörinek állítottunk itt emléket. Mihályfalusi Forgon Mihály e városban halt meg 1914. október 9-én. A 202-es temetõben nyugszik. Emlékoszlopa a Petõfi parkban áll június másodikától.
Azon kételkedõk, akik úgy gondolták néhány éve, hogy a rimaszombati Petõfi házat már csak a szemét tartja össze, most tágra nyitott szemmel nézhetik: a romos épületet Múzsák házává építette át a civil kurázsi.
Radnóti Miklós hazaér egykori gyökereihez, hazaér Gömörbe. Nemesradnóton szobrát avatják. Szép, komoly fiatalember néz bele a nyugvó napba, hullámos haját, a rakoncátlant, még a bronz sem tudja kordában tartani.
Egy kis jól használható, falufejlesztési programok beindítását segítõ programot találtam ki nemrégiben. Vitaanyagként, tanácsadó, szolgáltató segédanyagként ajánlom olvasásra mindenkinek, aki ezzel a témával foglalkozni akar.
Csáji Attilától kaptam ezt a levelet. Az élõ legendától, aki felvidéki gyökerekkel rendelkezik, és aki jelenleg a kortárs magyar képzõmûvészet egyik legkiemelkedõbb alakja.
2006. április 12-én, szerdán, meghalt Tököly Gábor történész, régész, muzeológus, mûemlékvédõ... Az utolsó tõsgyökeres rozsnyói polgár, aki ragaszkodott a város hagyományaihoz és személyében vitte tovább Rozsnyó szellemiségét...
Picasso mindenesetre tett egy-két furcsa kijelentést. Nézzük példának okáért ezt: „Nem estem a fejemre, hogy a drága idõmet valamilyen esztétikára pazaroljam. Miért ne nyújtsak ezeknek a jó embereknek kétorrú asszonyt vagy két asszonyt egy orral, ha ez ennyire tetszik nekik?
"...csak az akaraterõ, a remény, és az imádság hosszabbította meg életét. Erõs hitû, vallásos ember volt, hiszen mindennapi olvasmánya volt a breviárium" – emlékezett vissza Krausz Zoltán, aki már az uránbányában dolgozott, amikor Arany A. László is odakerült.
Sajnálom a jelenlegi nemzedék mûvészeit. Egy bolondokháza udvarán versenyeznek rúdugrásban rúd nélkül, léc nélkül és remény nélkül. Ami engem illet, a modern mûvészet sérti az intelligenciámat.
A repülõgép 600 méter hosszan, 30-40 méteres sávban letarolta az erdõt. Borzalmas látvány. Más televízióban látni, és más élõben. Minden más, ha minket érint. A fák között mintegy mementóként, szinte természetes helyzetben állt a farokrész, rajta a szlovák címer.
Figyeltem a televzió mûsorait január 12-én. Büszkeség és balítélet két része is az "m1"-en. Barátok közt Áll(t) az alku a kerskedelmi szennycsatornákon, de még a Duna is valami Balkán-körképpel foglalkozik a Don helyett. Meg valami elbûvölõ hülyeséggel.
A Hans Belting-féle elmélkedést olvasva a mûvészettörténet végérõl és napjaink kultúrájáról újra megfogalmazódott bennem egyetemista éveim "nagy rádöbbenése".
Nem kell a szõlõ, istenem, nem kell a szõlõ a saját fiának se, s ez a sóhaj ezerszer kiszakad belõle. Most meg el akarják adni. Nem bírja mûvelni senki se...
Egy darab kõ, egy darab vászon...
Ülünk a nappaliban. Kint a borongós október végi idõben botorkáló autók vaksi lámpáikkal próbálják áttörni a köd szétszakíthatatlannak tûnõ gomolygását.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása ellenére vízválasztónak bizonyult Magyarország II. világháború utáni történetében. A magyarok többségét arra döbbentette rá, hogy nem számíthatnak a Nyugat segítségére...
1945. augusztus 6-án egy hihetetlen erejû gyilkos vihar söpört végig Hirosimán. Néhány nap múlva, augusztus 9-én Nagaszaki is megismerte az atombomba pusztító erejét.
"...nem tehetjük, amit akarunk, gondolunk, ami éppen tetszik, mert az abba a tudatosságba ütközhet, amely egymillió éves; az meg majd egykettõre megadja a választ. Sok reagálási lehetõsége van, s a hatását talán nem is közvetlenül fogjuk érezni."*
Az emberi igyekezet sokszor kudarcot vall. A sikertelenség hullámai a partokon megtörnek, de hatásuk megmarad: elõsegítik az eróziót. Vanitatum vanitas : "Az emberfaj sárkányfogvetemény: / Nincsen remény! Nincsen remény!”.
Miért olyan sok a boldogtalan ember? Miért válik magányossá és miért hagyja el magát, ha egyedül marad? Miért a megcsúnyulás, ha elhagyja magát?
A körtvélyesi Gólya-panzióban immár második alkalommal tartott szimpóziumot a Rovás mûvészeti csoport. A téma - csakúgy, mint pár hónappal ezelõtt - egy virtuális intézmény beindtása.
Máig foglalkoztat a kérdés, MIÉRT kellett Oszinak elmennie? Elhamarkodott válasz lehet rá sokféle: hogy kalandvágy, kíváncsiság, hogy hajtotta a vére... Hülyeség! Egy tehetséges, talpraesett, több nyelvet beszélõ, egyetemet végzett fiatalember - és nem tud a társadalmunkban boldogulni...
A felvidéki civil szervezetek a tevékenységüköz nélkülözhetetlen pénzforrásokat fõleg a magyar és a szlovák minisztériumoknál pályázzák meg. A hivatal vasfogai azonban idõnként könyörtelenül felõrlik az õszinte lelkesedés felhõtlen örömét.
Tököly Gábor könyvének második kötete - csakúgy, mint az elsõ - ismét osztatlan sikert aratott, mert rövid idõ alatt elkapkodták a könyvesboltokból.
Cunami..... Világfogalommá vált fájdalmas szó.... Emberemlékezet óta nem sújtotta annyi természeti katasztrófa Földünket, mint ezekben az
évtizedekben.... Véletlen? Én nem hiszem! Sõt, biztos vagyok abban,
hogy túl sokat tettünk mindezért!
Kedves Barátaim!
Bár a téma korántsem hálás, én mégis írnék róla egy kicsit.
Természetesen a kérdést mindenki maga ítéli meg a saját belátása
szerint, de azt hiszem amirõl szó lesz, az egy nagyon a napi életünkhöz
tartozó dolog.
Falak, kerítések mindenütt
Vagy ezek romjai, mint kulturális emlékek, mint a történelem tárgyi emlékei. Mint bizonyítékok... Ahonnan hiányoznak, oda építünk, ahonnan nem hiányoznak, ott leromboljuk, és a helyüket felszántják. Vagy nem szántják fel, és hagyják, hogy felverje a gaz.
Ugyan mit szükséges itt bizonyítani folyton...?
Falak...
Kiutat keresve a 2004-es válsághelyzetbõl, sikerült olyan konstruktív megoldást találni, amely végül annyira elõrelendítette a közös Rovás-ügyet, hogy méltán elmondható:
A PROBLÉMA AZ EGYIK LEGKREATÍVABB DOLOG, MERT MEGOLDÁSOK KERESÉSÉRE, LÁZAS ÖSSZEFOGÁSRA ÖSZTÖNÖZ.
Közös elhatározással dolgozunk egymás álmainak megvalósításán, amelyek közvetve az itteni magyarság szellemi felemelkedését szolgálják. Értékteremtõ, konstruktív hozzáállás a világhoz – talán ezt lehetne kategorikus imperatívuszként feltüntetni a Rovás tevékenységét illetõen.