Bemutatkozom:
Nevem Karika Lívia. Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) lakom. Most elõször állítom ki képeim egy részét itt Nagymegyeren.
1964. augusztus 15-én születtem. Magyar nemzetiségû és anyanyelvû vagyok. Szülõfalum Csenke (Èenkovce). A magyar tanítási nyelvû alapiskola és gimnázium elvégzése után a Nyitrai Pedagógiai Karon folytattam tanulmányaimat.
Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) lakom. Jelenleg itt, Dunaszerdahelyen, képzõmûvészeti nevelést tanítok. Idõnként kézmûves foglalkozásokat tartok gyerekeknek, s az utóbbi idõben meditációval egybekötött ezoterikus festészetet vezetek felnõtt érdeklõdõk számára.Festészettel intenzíven, csak 1996 óta foglalkozom, mivel addig szabadidõm nagy részét a dunaszerdahelyi Csallóközi Néptáncegyüttes tagjaként a magyar néptánc, népmûvészet mûvelésének szenteltem. Azóta több közös és önálló kiállításom volt. A teljesség igénye nélkül íme néhány:
1997-ben a Mûvészeti Alapiskolában Dunaszerdahelyen, 1999-ben Somorján (©amorín), 2000-ben a Csallóközi Múzeumban Undesser R. (kerámia) és Výboch K. (textil) társaságában, 2002-ben A Csemadok Galériában Komáromban (Komárno), 2000-ben és 2004-ben a Csallóközi Ezoterikus Fesztiválon, 2005-ben Budapesten, majd Prágában a Magyar Kultúra Házában; közös kiállítások Pozsonyban, Homonnán (Humenné), Gidrafán (Budmerice), stb.
1996-ban ezüst fokozatot, majd 1998-ban arany fokozatot nyertem néhány alkotásommal Breznóbányán (Brezno) az ún. "Chalupkovo Brezno" országos alkotóversenyen. 1997-tõl 2002-ig minden évben részt vettem, és ez alkalmakból különbözõ díjakat kaptam alkotásaimért, az ún. "Výtvarné spektrum" (Képzõmûvészeti spektrum) szlovákiai vándorkiállításain. Néhány gondolat:
Képzõmûvészeti tevékenységem során elsõsorban a fény megfestése érdekel. Nemcsak a külsõ, látható fényé, hanem a belsõ, a minden élõ és élettelen dologban létezõ energiáé is. Egy-egy fában, virágban nemcsak magát a látványt, hanem a számomra kisugárzó szépséget, hangulati, energetikai tényezõt is igyekszem ábrázolni. Keresem a kapcsolatot a látható és láthatatlan világ, az ún. fent és lent, a mikrokozmosz és a makrokozmosz világa között, vizsgálva a mident átható éltetõ energiát, a fényt.
Képeim sokszor nagyon színesek. A színek számomra a fény kifejezõ eszközei, egyfajta élõ energiák. Mivel többnyire nem a külsõ jelenséget, a fizikai formát vizsgálom, képeimen nagyon sok a szimbolikus értelmû elem, jellemzõ a leegyszerûsített forma.
Az utóbbi idõben alkotás elõtt gyakran meditálok, igyekszem harmóniába kerülni önmagammal és a világgal, összekapcsolódni az univerzum pozitív energiáival.
A festés számomra egyre inkább az a folyamat, amely során törekszem a bennem rejlõ szépet és jót kifejezni, illetve a negatívumokat feloldani, átalakítani. Fontos számomra az elkészült kép kisugárzó ereje. Szeretnék olyan képeket festeni, amelyek szebbé és jobbá teszik a világot.
Igyekszem szem elõtt tartani Margit Neumann Thomsen tanítását, aki a képekrõl ezt mondja: „Ha valaki olyan képet néz, amelyet egy krízisben levõ ember festett, akkor ezzel a krízissel azonosul. Ha azonban azzal a szándékkal festette, hogy ezt megoldja, akkor ez pozitív, mert segít a megoldást átélni. Az az ember, aki megnéz egy képet, amely a szépség frekvenciájával született, segít neki az életben. A jövõ egyik gyógyítási formája. Legbelsõ lényegében a mûvészet nem más, mint a szépség isteni megnyilvánulása, amelyet úgy is hívnak, hogy szeretet.” |
