I. szín:
A mennyekben

Az Úr befejezte a világ teremtését. Körülötte ünneplõ angyalok kórusa. Lucifer, a negyedik fõangyal dacol, fellázad: cinikusan bírálja a teremtést, és "osztályrészét" követeli. Az Úrral folytatott vitájában nemcsak a Jó áll szemben a Rosszal, nem a materializmus lázad az eszmék irányította világrend ellen, hanem a mechanikus renddel szemben küzdést kíván, diszharmóniát a "tagadás szelleme". Az égbõl kitaszított Lucifer osztályrésze a Paradicsomban a tudás és az öröklét fája.

II. szín:
A paradicsomban

Ádám és Éva, az elsõ emberpár boldogságát, az Éden harmóniáját Lucifer zavarja meg. Felkínálja nekik a két fa tiltott gyümölcsét, lázadásra bírja õket az Úr ellen. Megízlelik a tudás fájának tiltott gyümölcsét. A Kerub útját állja a halhatatlanság fája felé igyekvõknek. Ádám és Éva bûnhõdnek: kiûzetnek a Paradicsomból.

III. szín:
Pálmafás vidék a paradicsomon kívül

Ádám kerítést, Éva lugast készít bizakodva rendezgetik földi életüket. Lucifer megismerteti õket a természet erõivel. Kétségek gyötrik õket, hol a lét határa, milyen a jövõ. Ádám kérésére Lucifer álmot bocsát rájuk. Ezzel lezárulnak az ún. bibliai keretszínek, s megindul a történelmi színek sorozata.

IV. szín:
Egyiptomban

Ádám nagyhatalmú fáraó, de nem boldog. Lucifer a minisztere. A fáraó piramisát építik, amikor halálra korbácsolnak egy rabszolgát. "Milljók, egy miatt" - mondja utolsó szavaival. A rabszolga felesége, Éva is a nép jajszavára irányítja a fáraó figyelmét. Ádám-fáraó magához emeli a trónra Évát, leállítja az építkezést, a rabszolgákat pedig felszabadítja. Lucifer a lépcsõn leguruló múmiára mutatva jelzi, mennyit is ér az örök dicsõség. A fáraóban megfogalmazódik a szabad állam eszméje.

V. szín:
Athénben

Ádám mint Miltiádész hadvezér távol harcol otthonától. Athén szabad polgárait a demagógok fellázítják ellene, és árulónak kiáltják ki a vezért, feleségén (Lucia) és fián (Kimón) akarva bosszút állni. A gyõzelembõl sebesülten hazaérkezõ Ádám elõtt meghódolnak, de amikor az elbocsátja seregét, a nép ismét a fejét követeli. A szabadság, egyenlõség eszméje eltorzult.

VI. szín:
Rómában

A hanyatló birodalmi fõvárosban az elõkelõk (Ádám-Sergiolus, Éva-Júlia, Lucifer-Miló) dorbézolnak, hajszolják az élvezeteket, miközben pestis pusztít az utcákon. Az események tragédiába torkollanak. Lucifer behív egy temetési menetet az utcáról. Hippia "kéjhölgy" megcsókolja a pestises halottat. Péter apostol megátkozza az elpuhult nemzedéket, megjósolja Róma bukását és meghirdeti a keresztény testvériséget, így megkereszteli a haldokló Hippiát is. A megcsömörlött Ádámot most ez az új eszme lelkesíti.

VII. szín:
Konstantinápolyban

Ádám Tankréd lovag, Lucifer a fegyvernöke. Lovagtársaival a keresztes háborúból tér meg, ám a polgárok a keresztes lovagokat nem fogadják be, rablástól, fosztogatástól félnek. Tankréd nem érti a hitvitát, hogy egyetlen i betû miatt küldenek máglyára embereket. Saját katonáitól menti meg Izórát (Éva), aki apja fogadalma miatt zárdába készül, így szerelmük reménytelen. Ádám eszmék nélküli korba vágyik: "Ne lelkesítsen többé semmi is..."

VIII. szín:
Prágában

Ádám Keplerként udvari csillagász tudományába menekülne, de a császár, II. Rudolf áltudományát kell szolgálnia, ugyanakkor a nagyra vágyó feleségének is mindent elõ akar teremteni. Borbála-Éva azonban hûtlenséggel "fizet" neki. Kepler bort iszogatva elalszik, és meghallja a "jövõ dalát". Magát a forradalmi Párizsba álmodja.

IX. szín:
Párizs Grève-piaca

A párizsi nép fanatikus és vérszomjas. Lucifer a bakó. Ádám-Danton elsõ szavai: "Egyenlõség, testvériség, szabadság!" A forradalmi erõszak jogosságát hirdeti. Amikor azonban Danton találkozik az ifjú márkival és annak büszke húgával (Évával) megrendül, "egy darab mennyország szállt le" a vérpadra, és meg akarja menteni õket. Elutasítja magától azt a forradalmár "pórnõ"-t, aki Éva másik (ellenétes) alakja a színben. A jakobinusok végül halálra ítélik Dantont.

X. szín:
Prágában

A mámorából ébredõ Kepler-Ádám irtózik a vértõl, de nem ábrándul ki a forradalom eszméibõl, hiszi hogy azok megtisztulva megvalósulnak. Errõl beszél tanítványának is, akit szellemi szabadságra buzdítva óv az elõítéletektõl. Elcsábított felesége, Borbála csalódott, mert csak férje ellen akarta õt felhasználni az udvaronc. Végezetül Kepler a fejlõdés mellett tesz hitet.

XI. szín:
Londonban

Ádám szemlélõdõ polgár, Lucifer a kísérõje. A szín epizódok füzére a szabad világról. Madách kora. Mindenütt a "nyervágy és haszonlesés", minden áru. Ádám kiábrándult, még Éva szerelmét is csupán pénzzel, ajándékokkal tudná megnyerni. Nagyszabású haláltánccal zárul ez a szín. Tizenegy tipikusnak tekinthetõ szereplõ ugrik a sírba, kivéve Évát, aki "glóriával átallépi" azt.

XII. szín:
Falanszter udvara

A jövõben jár Ádám. A tudomány célszerûsége uralkodik a falanszterben, mert a föld természetes erõforrásait az emberiség már kimerítette. A társadalomban a tudósoké a vezetõ szerep. Az ember csupán egy szám. Luther, Cassius, Plátó és Michelangelo büntetést kap, mert nem végeztek hasznos munkát. A falanszter a múzeumba számûzte a mûvészetet és a családot. Koponyaalkatuk alapján döntenek a gyermekek jövõjérõl, elveszik anyjuktól és a falanszter neveli fel õket a társadalom javára. Éva gyermekére is ez vár, amikor Ádám ezt meg akarja akadályozni. A tudósok szerelmüket is "õrülésnek" tartják, így Ádámot csak Lucifer közbeavatkozása menti meg.

XIII. szín:
Az ûr

Ádám újra csalódott. Most szabadulni akar a földi léttõl is. Ám felismeri a jeges ûrben helyzetét: "Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét." Lucifer gyõzni látszik az ember felett. A Semmibe taszítja Ádámot, amikor a Föld szelleme közbelép. Ádám visszatér tehát, hogy folytassa harcát az új eszmékért, hiszen "az ember célja e küzdés maga".

XIV. szín:
"Hóval és jéggel borított hegyes, fátlan vidék"

"Eszkimó-szín". A Föld lassan kihûl, az embert utoléri a természeti végzet. Néhány eszkimó tengeti életét, egyikük istenként fogadja az idegeneket, feleségét (Évát) is felkínálja nekik. Az elrettent Ádám a jövõbe tett álomutazás befejezését kéri Lucifertõl.

XV. szín:
...a harmadik szín pálmafás vidéke

Az álmából ébredõ Ádám kiábrándult a jövõbõl, az öngyilkosságot fontolgatja. Tervét Éva anyasága akadályozza meg, az emberiség folytatni fogja életét. A megjelenõ Úr végighallgatja Ádám kétségeit, a teremtett világ dialektikus rendjében Lucifer helyét is kijelöli. Az emberpárnak pedig a reményt adja útravalóul: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"