Kell-e nekünk Mikszáth?

Betekintés egy életmûbe. Tessék csak nézni, mennyi az ismerõs cím: A tót atyafiak, A jó palócok, Nemzetes uraimék, Beszterce ostroma, A két koldusdiák, A beszélõ köntös, Szelistyei asszonyok, Akli Miklós, Szent Péter esernyõje, Új Zrínyiász, Gavallérok...,

...Kozsibrovszky üzletet köt, Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság, Sipsirica, A fekete város, Méretlen hús Tóthéknál, Maguktól támadt mesék, Piros harangok.

Legenda vagy pipafüst?

Kell-e nekünk Mikszáth? Mármint úgynevezett felvidékieknek. Mi fajtánk, jó palóc, nagy öreg, a magyar irodalomban a kritikus szemû, a 19. és a 20. század fordulójának visszásságait oly pontosan megíró, talán az egyik legjobb novellista. Aki legenda és valóság, emlék és halványuló támaszpont egy szellemi hazában. Vagy a szellemi haza halványult meg?

Mikszáth élete maga egy regény, pedig nem volt hõs, nem volt lázadó, de humora, embersége, csodálatos érzékenysége máig útmutató lehetne. Vers és prózamondó versenyeken egy idõben igen nagy elõszeretettel mondatták a gyerekekkel mûveit. Ma mintha halványabb lenne kultusza, kopna a rajongás körötte, pedig... Pedig aki a sajátját nem ismeri és nem becsüli, az szerintem nehezen képes befogadni az idegent, vagy ha be is fogdja, akkor nem igazán képes a sajátjához hozzáigazítani.

Távolabbra ugrok csapongásomban. Ha hosszú évezredek alatt húsevõ volt minden õsöm, én magam nagyon nehezen leszek képes vegetariánussá válni, s ez a példa most arra szolgál, hogy az irodalmi ízlés dolgában kialakuló gurmandságok elismerése mellett talán a hazai ízek fogyasztásának további folytatására is buzdítsak, akkor én ezt büszkén felvállalom.

Bevallom õszintén, idejét nem tudom annak, mikor olvastam Mikszáth regényt újra. Középiskolás koromban a kötelezõ olvasmány titulusa miatt inkább kikerültem, a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban lehúzott pár hónap alatt viszont szinte mident átolvastam, amit  az életmû legjelentõsebb alkotásaiként tartanak számon. Bár egy életmûben szerintem minden alkotásnak egyforma szerepe van, ha más szempontból nem is, az írói fejlõdés, az emberi megnyilvánulás folyamatos alakulásának szempontjából mindenképpen. Mikszáth már csak azért is újra és újra figyelemreméltó, mert szklabonyai házát nemrégiben, alig egy éve felújított állapotban láthatja az odatévedõ, mert szervezetten igen kevesen járnak e házhoz. Ha már van ilyen, akkor talán jobb kihasználást érdemelne. Bár pontos információim nincsennek arról, mégis mennyien látogatják, a korábbi évek tapasztalataiból kiindulva úgy gondolom, havonta ha egy autóbusznyi ember odatéved, az már jó eredmény.

Mikszáth legenda pipafüstben, élete mozgalmas, írásai ma is hatni képesek, nevettetnek, elmerengetnek, megríkatnak, elszórakoztatnak. Nem is kívánok mást, mint azt, hogy a jó palócot, a nagy öreget ne feledjük. S míg a mai napi sztárok diszkográfiáit betéve tudó fiatalok fújják a saját tudnivalójukat, addig ajánlom a kedves olvasó figyelmébe az alábbi könyveket és az életpályát.

 Szklabonyán született, 1847. január 16-án.
Apja Mikszáth János bérlõ és kisbirtokos, anyja, Veres Mária.
Tízéves koráig szülõfalujában élt. Gyermekkorának élményei egész pályájára hatással voltak.
1857 és 1863 között a rimaszombati protestáns algimnáziumban, 1863 és 1866 között a selmecbányai evangélikus líceumban tanult.
1869-ben a Fõvárosi Lapokban kezdett publikálni, az irodalom elmélet szerint népies-didaktikus írásokat közölt az Igazmondóban és egyéb budapesti és nógrádi lapokban.
Az 1870-es évek elejétõl Mauks Mátyás szolgabírónál volt esküdt, majd ügyvédgyakornok Balassagyarmaton.
1871-ben meghalt az édesapja. Ebben az évben az Ami a lelket megmérgezi címû novellájával megnyerte az Igazmondó pályázatát.
1873-ban Pestre költözött, július 13-án titokban, a Mauks család megkérdezése és beleegyezése nélkül összeházasodott Mauks Ilonával, korábbi principálisa leányával.
1873-74-ben újságíró és szerkesztõ Budapesten (Hasznos Mulattató, Lányok Lapja, Magyar Néplap stb.).
1874-ben jelent meg elsõ kötete (Elbeszélések), ugyanebben az évben halt meg néhány hetes korában elsõ gyermeke.
1875-ben írásaira nem talált kiadót, anyagi gondok fojtogatták. Felesége megbetegedett, majd hazautazott szüleihez. Mikszáth annak érdekében, hogy feleségét a nélkülözésektõl megkímélje, kierõszakolta a válóper megindítását.
1875-78-ban magányosan, betegen és óriási nyomorban élt a fõvárosban. 1878. augusztus 1-jétõl a függetlenségi párti Szegedi Napló újságírója lett. Napi szintû lapszerkesztõi munkája mellett Kákay Aranyos No. 3. álnéven kiadott két publicisztikai kötetet (Még újabb fény- és árnyképek 1878; Szeged pusztulása 1879).
1880 decemberében ismét Pestre költözött. 1881-tõl negyedszázadig a Pesti Hírlap munkatársa.
1881-82-ben megjelent két sorsfordító novelláskötete: A tót atyafiak és A jó palócok.
1882-tõl a Petõfi Társaság, 1883-tõl a Kisfaludy Társaság tagja.
1882. december 31-én újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János. (Leszármazottaik máig Pesten élnek, Mikszáth Kálmán nevû taxisöfõr leszámrazottjával személyesen is találkozni lehet.)
1887-tõl kormánypárti képviselõ Illyefalván, 1892-tól Fogarason.
1889-tõl az MTA levelezõ, 1905-tõl tiszteleti tagja.
1896-ban a Budapesti Újságíró Egylet elnöke. Önállóan is próbálkozott lapkiadással: Magyarország és Nagyvilág, Magyar Ifjúság, Országos Hírlap. 1888-tól a Singer és Wolfner-féle éves Almanach, 1902-1910-ben a Magyar Regényírók Képes Könyvtára szerkesztõje.
1904-ben megvette Szontagh Pál horpácsi birtokát.
1910. május 16-án tartották országos jubileumát.
1910. május 28-án hunyt el Budapesten.

Hát ennyi amit nem árt tudni Mikszáthról. Kevesebbet tudunk...