Képeslap Spanyolországból

Új rovatot indítunk, amely távoli vidékekre kalauzol el, egy-egy barátunk utazása által. Szabó Pál barátunk, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, a Rovás oszlopos tagja küldi ezt a képeslapot Madridból, hogy megossza velünk élményeit.

…egy város, amit látni kell. Egykoron a fél világot uralta, ma "csupán" Spanyolország fõvárosa.

Nagy múltú, büszke nép a spanyol. Nem hódolt be teljesen sem  Rómának, sem a móroknak és semmilyen önkényuralomnak – még a kommunizmusnak sem (a Franco-féle diktatúra sokak szerint "szükséges" átmeneti idõszak volt). Több száz éven keresztül harcoltak a függetlenségükért mindenféle külsõ hódítóval, hogy késõbb õk maguk legyenek a hódítók és uralmuk alá hajtsák a fél világot.  Az itt élõ emberek a háborúkhoz annyira hozzászoktak, hogy errefelé a polgárháború része lett a nemzeti hagyományoknak.

Ezen a földön a Hatalmasok NAGY dolgokat építettek.  Az 500 éves  mór uralom alatt természetes volt, hogy a várost  visszafoglaló  keresztény uralkodó átépíttette a mohamedán uralom mecsetjeit, fõbb épületeit, hogy késõbb, amikor  a mohamedánok visszaharcolták magukat, ezt õk újra megtegyék – és persze, mindegyik nagyobbat és szebbet akart epíteni, mint az elõzõ. Így alakult ki a legtöbb dél-spanyolországi város egyedi architektúrája mór palotákkal, vizigót ablakokkal és gótikus katedrálisokkal. 

A spanyolok a 13. század végére szinte teljesen kiûzték a mórokat az Ibériai-félszigetrõl. 1469-ben  Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házasságukkal egyesítették Spanyolországot (közben Kolumbusz felfedezte Amerikát), és lerakták az Aranykor alapjait. Unokájuk, II. Fülöp úgy döntött, hogy az akkori világ legnagyobb birodalmát Kasztíliából, az Ibériai-félsziget szívébõl, egy új spanyol-keresztény fõvárosból fogja irányítani. Az addig jelentéktelen vidéki városból, Madridból új fõvárost építtetett.  Volt mibõl, napi rendszerességgel  érkeztek a kincsekkel megrakott hajók az Új Világból - aranyból volt "Kolumbusz tojása".

Miután Madrid királyi székhellyé vált, három évszázadon keresztül akkora világbirodalom fõvárosának mondhatta magát, ahol "soha nem ment le a Nap". Minden uralkodó megpróbált valami maradandót  hagyni a városra. Így alakult ki a habsburg és a bourbon városrész is szebbnél szebb terekkel, palotákkal és templomokkal, de hasonlóan épült fel a modern Madrid is  fantasztikus, olykor meghökkentõ architektúrájával.

Madrid, a királyi udvar és a nagy megrendelések reménye mindig is vonzotta korának legjobb mûvészeit. Mára az európai kultúra egyik meghatározó városa lett. Három nagy képzõmûvészeti gyûjteménye az El Prado, a Thyssen-Bornemissza magángyûjtemény és a Centro de Arte Reina Sofia – a világ képzõmûvészetének felbecsülhetetlen értékét õrzi.

Madrid viszonylag fiatal város. Történelme "csupán" a Spanyol Aranykorral kezdõdik.
Talán éppen ezért, a világ egyik legelegánsabb és legnagyvonalúbb városa. A hatalmas sugárutak, gyönyörû paloták és parkok mögött azonban ott húzódik az igazi latin város.  A szûk sikátorok, ahonnan alig látni a Napot – kellemes árnyékot kínálnak a kibírhatatlan nyári hõségek idején... És ha már a sikátorok sem segítenek, ott a több ezer kocsma és talpas-bár, amelyek reggelig oltják a mindig szomjas spanyolok és turisták szomját.

Kedves Barátaim!

"De Madrid al Cielo" vagyis "Madridból az égbe" tartja a spanyol mondás, amely szerint innen vezet az út a  paradicsomba... Hogy honnan lehet oda eljutni, még nem tudom, de ez alatt a pár hét alatt, amíg itt leszek megpróbálom kideríteni.
A várost, a múzeumait az itt lakó embereket és a hozzájuk fûzõdõ élményeimet szeretném Veletek is megosztani. Virtuális képeslap formájában rendszeresen jelentkezem majd Madridból. Még nem tudom pontosan, hogyan, mikor és mirõl, de lesznek múzeumok, kiállítások, képek, kommentárok – és ha idõmbõl futja, talán történetek is.

Hasta otro día, szép napot!

                                       Szabó Pali, alias Pityke