Érdekes, hogy az emberek milyen kerítéseket, falakat képesek emelni! S nem csak kívülrõl, a házuk, kertjük körül, hanem önmaguk körül is! Képesek másoknak is meghatározni mettõl meddig mehet! És miért?
|
Észrevettem ezt önmagamon. A védekezés, önmagam biztonsága a kiindulási jelenség...szeretném minél inkább nyugodt körülmények között tenni a dolgom...ne zavarjon meg más rossz hangulata, igénye stb...És egyre inkább azt érzékelem, hogy kizárom az embereket. Ez jó nekem! Elszállok ilyenkor valahova.... a szellem-mese világomba?! Lassacskán a kerítésbõl fal lesz, várfal, vár, egy bevehetetlen vár, egy labirintusrendszer! Képzeletünk úgy épít ki egy rendszert, hogy észre se vesszük. Önkéntesek vagyunk ebben a birodalomban! Mi egymagunk teljesítjük az öszes udvari nép szerepét! Leszünk királyok, királynõk, munkások, parasztok, szegényemberek, akiet a felsõbb helyen ülõk kifosztanak, megvernek, földre tipornak! Ezért megengedhetjük magunknak, hogy ne csak szenvedõk legyünk, de rablók, csalók, gyilkolók, és hazafi katonák! Vezérek! Egyszerûen attól függõen, hogy melyik szerep tetszik jobban, abba bújunk bele, s abba bújtatunk bele másokat is! Valójában mindig kevesebb embert engedünk be, mert félünk. Félünk, nehogy valaki ellopja a szépen kiépített váracskánkat, szerepeinket! Valójában csak önmagunk bolyongunk egyedül, szüntelenül. Minimális mennyiségben érzékeljük a külvilág eseményeit, impulzusait. Az emberek, akik körülvesznek, csak bonyodalmakat okoznak, ezért egy alakot festünk rájuk, hogy egyszerûbb, könnyebb dolgunk legyen az ítélethozásnál...! Rendezett rendszerbe, skatulyákba zárunk mindenkit! Kategorizálunk! Ha pedig valaki kilóg a sorból, az okozza minden problémánkat... Nem látjuk az embert, akivel szóba elegyedünk. Elvégre elõttünk a fal, a felületes álomszitánk, amin keresztül érzékelünk mindent. Nem örülünk más típusú, más kultúrából származó embereknek. Nem azt látjuk, hogy hitünket az õ hitük kiegészíti, másságuk a mi világunkat gazdagítja, ha nyitottabbak vagyunk a másikra, rá tudunk úgy hangolódni, hogy az õ szemével látjuk a világot, s rengeteg új dolgot láthatunk másként, amit eddig csak egy látószögbõl néztünk s ítéltünk. Ami ismeretlen, az veszélyes! Ami veszélyes, az lerombolhatja a mi világunkat. Ami veszélyes, tönkretehet minket -- attól félünk! Amitõl félünk, azt ki kell irtani! Meg kell semmisíteni! Bárhonnan is ered -- belõlünk vagy másból?! A lényeg: "kiiktatni a rendszerbõl a beteg testet!" Ölni, gyilkolni, eltávolítani! S beindulnak a háborúk! A tömeges népirtások..., amiért, s akikért mindig más a felelõs... nem mi... |