Kiállítás a Szépmûvészetiben

Rembrandt van Rijn születésének 400. évfordulója elõtt tiszteleg a Szépmûvészeti Múzeum és a mûértõ közönség. A kiálltáson látható számos rajz és rézkarc a mûvész csodálatosan gazdag pályáját mutatja be. Erre mondják a pestiek, hogy "... nem semmi..."

A képeket vitrinek üvegablaka mögött állították ki, kissé alacsonyan, emiatt minden grafika elõtt meg kell hajolni. Mintha szándékolt lett volna, bár inkább volt ez figyelmetlenség, mint koncepció. Esetleg a "kollektív tudattalan" mûve...?
Rengeteg ember tolongott, lökdösõdés viszont mégsem volt. Gyakran egymás válla fölött kukucskáltak az emberek, miközben minduntalan egymáshoz is értek. Idegenek kerültek egymás közvetlen közelébe - annyira közel, ami a hétköznapi életben elképzelhetetlen lett volna. Beléptek egymás aurájába... Felemelõ érzés volt. Nem mindennapi.
 
Egy hétköznapi értékrendû ember számára valószínûleg semmi különös... Sok lépcsõn felmegy egy épület elõcsarnokába, sorba áll egy papírfecniért, amelyet ajtónállók több alkalommal is megtépnek. Végigmegy folyosókon, átlép egy küszöbön, belép egy nagyobb terembe, ahol üvegvitrinek fölé hajolva bámészkodnak sokan. Fárasztó és elkedvetlenítõ - bár folyamatosan odébb sodródik az ember, mégsem csökken a tolongás. Mi ezen az érdekes? Ezért kellett ide jönni?!

Az olyan emberek számára, akik élete rengeteg megszentelt pillanatot is tartalmaz, akik e pillanatok miatt érzik azt, hogy érdemes bizonyos dolgokat végigcsinálni, akik valahonnan megsejtették, hogy a dolgokat nemcsak jól, de szépen is kell csinálni..., nos, az ilyenek számára akkor és ott megállt az idõ. Átléptek egy küszöbön és egy másik dimenzióba kerültek... Bár ugyanabban a városban maradtak, sõt, ugyanazon város ugyanazon utcájában - mégis másutt voltak.

A hétköznapok embere végigrohanja életét; hajt, gürizik, nincs ideje, ingerült és folyton alibit keres, hogy mulasztásait meg tudja magyarázni... Mindig másutt van, mint ahol lennie kellene, mivel folyton siet.

A keresõ ember - mármint az igazságot keresõ ember - élete pedig teli van ünnepekkel. Felemelõ, megszentelt pillanatokkal
Ünnep volt ez is...