HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET? A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li átmérõjû és sok ezer láb magas lehet. A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülõt kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének. – Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? – kérdezte. – Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához. Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott – Annyi erõd sincs, hogy egy dombocskát elhordj ! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt földet és sziklát? – Belehajítjuk a tengerbe – hangzott a válasz. A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy Jing nevû özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, õk is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat. Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni õket a munkáról. – Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! – kiáltotta. – Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát? A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. – Milyen ostoba és együgyû vagy – felelte. – Annyi eszed sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így tovább nemzedékrõl nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nõ, idõvel miért ne tudnánk elhordani? A Bölcs erre nem tudott mit mondani. Lie Zi'*(vigyázz tehát, ne ítélj elhamarkodottan, mert minden embertõl tanulhatsz valamit...) GYÓGYÍR CSEREPES KEZEKRE
Song tartományban lakott egy mosodás, aki csodálatos hatású gyógyírt kevert ki, amellyel a kicserepesedett kezét rendbehozta. Így a család nemzedékeken át ruhamosásból élt. Egy ember tudomást szerzett a kenõcsrõl, s száz aranyat kínált a receptjéért. – Több nemzedék óta mosásból tartjuk el magunkat – mondta egyikük, amikor a család megvitatta a javaslatot –, de sohasem kerestünk egy-két aranynál többet. Most száz aranyat kapnánk, ha eladnánk a receptet. Jobban járunk, ha eladjuk. Nem sokkal ezután Yue tartomány nagy sereggel támadt Wu tartományra. Az ember, aki a receptet megvásárolta, elment és felajánlotta a receptet Wu hercegének, aki az ajándék fejében kinevezte tábornokká. Az új tábornok csapatai hatalmas támadást indítottak a tengeren Yue hadai ellen, és teljesen megsemmisítették az ellenséget. A herceg az új tábornokot nemesi rangra emelte, hûbérbirtokot adományozott neki. Ugyanaz a kenõcs, amely addig csak a mosodások kezét gyógyította, másnak földbirtokot szerzett Minden attól függ, milyen célra használjuk fel a dolgokat. Zhuang Zi (érts ezt jó kereskedõre és ötletes emberre, aki jól forgatja a tudását és szerencséjét) HÁROM GESZTENYE VAGY NÉGY?
Élt egy állatidomár Song tartományban, szép pénzt keresett a majmaival. Értette a majmokat, és a majmok is megértették õt. Rendszerint úgy intézte, hogy az otthoni étkezésekbõl mindig maradjon valami a majmai számára. Egyszer nem maradt otthon ennivaló, meg különben is elhatározta, csökkenti a majmok adagját, mert sokba kerül az élelmük. Tartott tõle, hogy a majmoknak nem tetszik a dolog, ezért így szólt hozzájuk: – Ezentúl reggelenként mindegyikõtök kap három gesztenyét, esténként pedig négyet Rendben van? A majmok felugrálva juttatták kifejezésre elégedetlenségüket. Az idomár csillapító hangon folytatta: –Na jó, akkor mit szóltok hozzá, ha reggelenként kaptok négyet, esténként meg hármat? A majmok erre leültek, és teljesen megnyugodtak. Lie Zi
(vonatkozik ez a mai politikusokra, meg választóikra) A SZELLEMEK FESTÉSE
Qi herceg udvarában élt egy festõmûvész. – Mondd csak – kérdezte a herceg –, mit a legnehezebb megfesteni? – Kutyát, lovat, hasonlókat – felelte a mûvész. – És mit a legkönnyebb? – kérdezte a herceg. – Szellemeket és szörnyeket – mondta a festõ. – A kutyákat, lovakat meg más élõlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplõkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerû megfesteni õket. Han Feí Zí* (nos ezt a mai absztrakt festõkre lehet ráhúzni...)
A FÉRFI, AKI LÁNDZSÁKAT ÉS PAJZSOKAT ÁRULT
Chu tartományban egy férfi lándzsákat és pajzsokat árult. – A pajzsaim olyan erõsek, hogy nincs lándzsa, amely beléjük hatolna – mondta. A lándzsáim olyan hegyesek, hogy nincs pajzs, amely ellenállna nekik. Valaki megkérdezte: – És mi van akkor, ha egyik lándzsádat belehajítják az egyik pajzsodba? Erre a férfi nem tudott felelni. Han Fei Zi (ennek tanulsága igen sokrétû, de jól illik a magamutogató áltehetségre...)
|