Költészet napi borongó |
| szerkesztette: Szászi Zoltán, 2010-04-12 |
|
||||||||||
Nem átlagos, ez nem! A napos vezérhír – amely egyébként vasárnap az olvasó kedvének határt szabhatott volna – 2010. április 11-én nem József Attila vagy Radnóti Miklós, Kosztolányi, Ady, Szabó Lõrinc, Tóth Árpád vagy Kukorelly, Térey, Laczkfi, Tóth Kriszta, Szabó T. Anna nevét hozta, s a korántsem teljes, inkább csak saját kedvencek nevét hiányosan felsoroló listán még ott sem lehettek a hazai kedvencek, így Tõzsér és Tóth Laci, Mizser és Barak. Nincs ilyen lista 2010. április 11-én, lehet ugyan néhány megszállottnak meg nekem ilyen listám, s biztató volt még néhány jelet találni arról, hogy egy tehetséges, jó színész J.A. összes költeményét elmondta valahol a nyilvánosság elõtt Bp.- ben, de inkább csak laza, szûk körben. Egyidõs vagyok a magyar költészet napjával, ezt fedeztem fel a világhálón. 1964. április 11-e óta ünneplik Magyarországon a verset. Érdekes, Európában máshol nem tudok ilyen országos szintû ünneplésrõl! Érdekes, hogy az elmúlt 46 év alatt egészen erõs kultusza alakult ki a költészetnek, vagy legalábbis hinni szeretném. De mire jó a vers? Alapvetõen egyértelmû választ, ha tud valaki, hát írja meg. Azt hiszem, adott esetben, ilyen kérdésre csak egyéni megközelítésû válasz létezhet. Milliárdnyi féle. Ismét csak reménykedem, hogy e sárgolyón milliárdnyian olvastak már verset. Egyszer. Legalább. Csakis. Vagy mégse? De nem is kell rajta gondolkodni, miért jó és mire jó a vers. Ami jó, azt élvezni és elfogadni kell, ha tiszta, ha önös érdeken túlmutató, ha érdek nélküli, mint az igazi szerelem és a valódi barátság. Erõsebb az ágyúknál! Azt mondják. Legalábbis. Napok óta nem a költészet napja a vezetõ hír. Van bõven helyette más! Hát persze. Sehol sem vezetõ hír a vers. Nem is szokott az lenni. Ez se gond, ez se baj, egy idõ után már csak az a fontos, az ember magának hol és miként találja meg azt a bizonyos vezetõ hírt, a legfontosabbat, a neki kiemeltet. Ha nincs fóruma, akkor magában kell eldönteni, mi és hol legyen fontos. Persze, erre sincs recept. Nem is akartam kitalálni. Van, akinek a gulyás, van, akinek a somlói galuska jön be – mondaná szakács haverom. Ami körbevesz, amitõl nem rugaszkodhatom el, ami nehéz páncél lehet és határvonal is akár, keret, mint „az udvar négyszöge“, az a nyelv. Ott, abban a zártságban és végtelenségben kavargathatom meg magamban a szavakat, s vagy vers lesz belõle, vagy nem tudom mi. Idegen nyelven nem megy az írás. Nem is próbálom. A magyar költészet napja volt. Igaz és tény: haldoklik a költõ 98 éves özvegye, a Pozsonyi útra vágyik haza, régi holmijai közé, ahonnan mintha csak tegnap ment volna el Miklós. S míg õ már e világból elfelé tekintget, a múzsák egy része vadászik, mint Artemisz, s még vannak lebegõ Máriák és Ilonák szellemei Desiré sírja felett a Kerepesiben. S ki nem gyöngy ajakú, mint J.A. korai Mártája, azzal mi lehet? Más is belehalt már... Költészet napja volt... |
Vélemények :
| név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14 |
| Ha lírai vezécikkek mosolyogtak volna rám, visszamosolyogtam volna. Azt gondolom, az ember ünnepel, s hogy igazán mindegy lenne neki, mit írnak a lapok? Nos ezt kétlem. Abban bizony igazad van Axa, csúnya trükköt és szép gesztust csak hajszál választ el egymástól. Megtisztelõ figyelmedet és igazán penge hozzászólásod köszönve Zolti |
| név: axa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14 |
Ha nem politikai, hanem lírai vezércikkek mosolyogtak volna ránk, mirõl írtál volna? A Költészet Napja ünnep vagy ÜNNEP. Ünnepelni a lélek szokott, ennélfogva nem tudja vezércikk irányítani. Igazán mindegy neki, hogy mit írnak a lapok meg mit nem. Ha máshonnan nézzük, Magyarországon a parlamenti választásokat (mert ugye errõl írsz, mikor nem írod le?) rácsatlakoztatták a Költészet Napjára, így egy szép gesztus. Vagy egy csúnya trükk, mint lopott szöveg az irodalomban? |