Komáromban az Antigoné

Színházat értõ írástudókat kerestünk, és hála az égnek, találtunk is magunknak Komáromban egy Siposs Ildikót, akinek Czajlik József Antigoné rendezésérõl szóló írását szíves figyelmetekbe, Sipi személyét pedig jó szívetekbe ajánlom.

Annak is pedig Vasmacska Stúdiószínpadán, Czajlik József m.v. rendezésében. Antigoné, a thébai királylány története elevenedik meg szó szerint testközelben, minimalista, ám jól funkcionáló díszletben, görögös jelmezekben a világot jelentõ deszkákon.

A színház elõterében álarcos, múltbéli alakok vonulnak a nézõk közt, majd elkezdõdik az elõadás. Tóth Tibor színigazgató akárcsak egy múzeumpedagógus bemutatja nekünk, nézõknek a Labdakidák történetét, s elõvetíti (természetesen csak szóban)  Antigoné szomorú sorsát. Az elõcsarnokban hangzik el Antigoné és Iszméné dialógusa is, arról, ki megy, s ki nem megy eltemetni a hazája ellen támadó fivért. Rab Henrietta m.v.(Antigoné) és Szvrcsek Anita (Iszméné) párbeszéde természetes, de mégsincs híján a drámai erõnek. Indításuk kitûnõ, de a kezdetet megtöri a székkeresõs-helyfoglalás a stúdióban. Az elhelyezkedést követõ folytatás azonban lendületében töretlen marad. Ropog József (Hírnök) mintegy játékmesterként mozgatja a szálakat, egy-egy mondata mélyebb értelmet ad a pillanatnak. Czajlik felfogásában Antigoné nem a tragikus sorsot önként felvállaló, erõs, megalkuvásra képtelen nõ, hanem egy gyenge lány, szinte kamasz még, akit felõrölnek saját döntései. Kreón  vállán nyugszik a darab, aki Hegedüs Gézával szólva a végzet sógora, „… a végzet sújtotta Labdakida család valamennyi hõsével sógorsági viszonyban van, értve e szót a legtágabb jogászi értelemben, amely szerint: sógor-a házastárs rokona vagy a rokon házastársa” . Kreón dönt, a hatalom dönt, és nem tûr ellentmondást, különösen egy fiatal nõtõl nem, akkor sem, ha az az istenek és emellett az õ saját rokona. Antigoné az isteni törvényt tartja mércének, és elföldeli fivérét, pedig Kreón ezt halálbüntetés terhe mellett tiltja meg minden thébainak. Kreón saját törvényét az isteni törvény elé helyezi, és nem tûr ellentmondást.
Antigonénak halnia kell, hiába szól érdekében Haimón, Kreón egyetlen élõ fia. Mokos Attila (Kreón) és Tyukodi Szabolcs (Haimón) párbeszéde volt a darab csúcspontja. Az apa vak hatalomvágyában, merev gondolkodásával nem ad esélyt a jövõnek, saját fiát sem hallgatja meg, aki nemcsak menyasszonya életéért könyörög, hanem apja tisztánlátásáért is. Antigoné búcsúszavait beárnyékolja a félelem, nem az önként vállalt sors beteljesedése vezérli, hanem halálán siránkozik. Emberi.
A Labdakidák sorsa beteljesedik. A vak jós szerepében Varsányi Mari (Thereisziasz) elmondja jóslatát, Kreónt meggyõzi, az már visszakozna, ellenséget temet, megy  a befalazott Antigonét kimenteni, de a lány halott, és Haimón is követi az önként vállalt halálba. Mindennek tetejébe, fia halálát megtudván Kreón felesége is öngyilkos lesz. A király magára marad.
Kreón feleségének szerepében Molnár Xénia (Eurüdiké) méltóságteljes alakítást nyújt. A kórus  Olasz István és Hajdú László személyében dicséretet érdemel, éppúgy a színészi teljesítményért, mint a gyakorta már-már akrobatikus ügyességet igénylõ, fizikailag bizonyára megterhelõ, mozgásos elemek elõadásáért. Erõs tartópillérei a szerkezetnek, akárcsak a maga helyén Manases István az Õr szerepében. A legnagyobb teher mégis Kreón vállán nyugszik, s ezt Mokos Attila viseli teljes egészében, s õ elbírja ezt az elõadást.

A szöveg három fordítás, Trencsényi-Waldapfel Imre, Mészöly Dezsõ és Eörsi István munkájának felhasználásával készült. Az elõadás dramaturgja Varga Emese. A díszletet és a jelmezeket Gadus Erika m.v. tervezte. A színházi élményt mozgás és zene teszi még izgalmasabbá. A mozgásrendezõ Nina Umniakov m.v., zene Monori András m.v. .

Antigoné történetével a Vasmacska Stúdióban egy mai  elõadás született, a forrófejû ifjúság tragédiája. Éppen ezért ajánlanám elsõsorban a fiatal közönség figyelmébe. Továbbá azok figyelmébe is, akik általában nem szeretik a tragédiákat, mert ez az elõadás számukra tökéletesen átérezhetõ lesz. Biztosak lehetnek benne, hogy nem fognak unatkozni. Ajánlom emellett azoknak, akik szeretik a dolgokat többféle nézõpontból megtekinteni, s azoknak is, akik nem szeretik, ha átdolgozzák az általuk ismert és kedvelt klasszikusokat, mert bár az értelmezéssel tán nem értenek majd teljesen egyet, de sok örömük lesz a hiteles és kulturált szövegmondásban. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szereti, és aki eddig nem szerette a görög drámákat, de csak akkor, ha nem bánja, hogy a „katharzis” ezúttal elmarad. Cserébe azonban megkaphatja a felismerés, a ráeszmélés ajándékát. A hatalom senkit sem tesz boldoggá, sõt…

siposs

fotók: Dömötör Ede