Könyvégetés ellen

Mi is az a könyvégetés? A könyvek megsemmisítését jelenti, amelyet általában különbözõ okokból szoktak megvalósítani. A könyvek elpusztítása történhet mondjuk vallási vagy különféle, a történelemben már igencsak jól ismert politikai okokból. A könyvégetés általában szertartásos, mondhatni ünnepélyes  keretek között zajlik, ahol olyan könyveket semmisítenek meg, amelyeket károsnak és veszélyesnek tekintenek vagy a vallás, vagy a politikai rendszer szempontjából.

Emlékeztetõnek Ray Bradbury: Fahrenheit 451 címû könyvébõl néhány sor:

Mi is az a könyvégetés? A könyvek megsemmisítését jelenti, amelyet általában különbözõ okokból szoktak megvalósítani. A könyvek elpusztítása történhet mondjuk vallási, vagy különféle, a történelemben már igencsak jól ismert politikai okokból. A könyvégetés általában szertartásos, mondhatni ünnepélyes  keretek között zajlik, ahol olyan könyveket semmisítenek meg, amelyeket károsnak és veszélyesnek tekintenek vagy a vallás, vagy a politikai rendszer szempontjából.
A könyvégetõ rendszerek olyan könyveket szoktak veszélyesnek tekinteni, amelyben afféle véleményt fejt ki az alkotó, amely nem éppen tetszik a hatalomnak, nem egyezik a vezérek gondolkodásmódjával. Könyveket égetni, rongálni nem csak szerintem minõsül rendkívül barbár szokásnak. Bár a 21. század embere már-már elhinné, hogy ezt a modern kor normális emberei nem mûvelik, sajnos, ez egyáltalán nem így van. Könyvégetésre a 20. és a 21. században elég sok példát találni, sajnos. Angliában, 1988-ban a Sátáni verseket vetették tûzre, az Amerikai Egyesült Államokban Harry Potter könyveket pusztítottak el. Hogy minek, azt nem tudom...
Könyvégetésre példa akad ugyancsak sok.  Könyveket égettek már az ókorban is. Kínában is, meg a középkori inkvizíció alatt is. A hírhedt náci Németországban is égettek el könyveket, 1933–ban Berlinben. Szép város nem?! Hölderlint, Thomas Mannt és így tovább, hadd ne folytassam... De folytassa helyettem a magyar irodalom nagy mestere, az alliteráció megteremtõje.

Tessék csak beleolvasni  Babits Mihály: Könyvpropaganda és könyvégetés címû írásába: „Az idei magyar könyvnapot kevéssel elõzte meg az európai könyv tragikus napja: a berlini könyvégetés. Barbár szelek fújnak, s Omar Kalifa korszaka látszik visszajönni. Az életet többre tartjuk a betûnél, s életnek pártunkat és harcunkat értjük, pártunk egyedül üdvözítõ világmegváltását. Ha ennek a betû nem segít, vagy éppen ellene hat: pusztuljon a betû! A berlini könyvégetõk voltakép egészen modern elv szerint jártak el, oly elv szerint, melyet a mi (teljesen más világnézetû) ifjú irodalmáraink egy része is unton hangoztat.
Csak épp hogy a könyvégetõk a végsõ következéseket is levonták. «A könyv hatalom»: mondja egy régi közmondás. Ez kifejezi a barbár nézõpontot, mely napjainkban ismét kezd uralkodni. A barbár lélek hatalmat lát a betûben. S azt lát benne, mindinkább csak azt, a mai lélek is: elõnyt, propagandát, fegyvert, egyszóval hatalmat. Még jó ha nem varázshatalmat, mint az õsbarbárok. Az az érzés legalább, amivel a «horogkeresztes» máglyára viszi a «nem-német» irodalmat, alig külömbözhet lényegesen attól, amivel hajdan a boszorkánymesterek könyveit elégették. A naív és félmûvelt antiszemita szemében a «zsidó» irodalom valami rejtelmes varázshálóhoz hasonlít, mely a szellemeket befonja és megbabonázza.
A könyv tehát hatalom, szellemi fegyver vagy varázserõ, amit lehetõleg ki kell venni az ellenfél kezébõl, s monopolizálni, vagy máglyába gyûjteni és elégetni. Ez a szent borzalom a Könyvvel szemben még mindig nincs a Könyv bizonyos tisztelete nélkül; s a berlini máglya voltaképp nagy hódolatünnep a Könyv hatalma elõtt. Sokkal inkább mint egy ilyen pesti «könyvnap», melynek alapgondolata az, hogy a könyv manapság nem kell senkinek, nem lehet eladni, s mesterséges üzleti fogásokhoz, propagandához kell nyúlni, hogy egyáltalában eladható legyen. A könyvégetõ tiszteli a Könyvet. Csakhogy barbár tisztelet ez: a Könyvben is az erõt tiszteli, a hatalmat, a harc fegyverét, a propaganda eszközét, és nem célját." (Babits írása 1933-ban született)

Ezek után másokkal együtt, kikkel egyesek perben állnak, mindenki gondolja végig a Demokratában megjelent, Pozsonyi Ádám által jegyzett „Harcra fel!" címû írás lehetséges következményeit. A szerzõ többek között ilyeneket üzen:

„Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fõs csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál.
Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dõl el...
= Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok = Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hõsi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen." – ennyi az idézet.

A többit és az errõl való véleményemet lásd fentebb Babits és Bradbury szerint. Sajnálom. Azokat, akik könyvet égetnek, rongálnak, tépnek, lopnak és közben sajátos kis indulókat dúdolnak.

Ja, és még annyit hozzá, ez az írás sem megrendelésre készült, hanem szabad lelkiismeretembõl való meggyõzédésbõl. Csak tárgyszerû hozzászólást fogadok el. Vagy semmilyet!!!