Légikatasztrófa Hejcén |
| szerkesztette: icsku, 2006-01-30 |
|
|
E sorok írója félig-meddig hejcei. Átéltem a 90-es évek útkeresését, s láttam ahogy az itt élõk bõ tíz évvel ezelõtt úgy döntöttek, nem hagyják érvényesülni a papírformát, a gazdasági szempontokat, nem fog a falu kihalni, nem fognak eltünni, élni akarnak és élni fognak. A periférikus mivoltból, elmaradottságból erényt kovácsolunk. A csend, a jó levegõ, a szinte õsi természeti és épített környezet megvan. Mi tudjuk. De másoknak is tudniuk kell. Híressé kell tenni a falut. Közhely, ha politikusaink, vezetõink nem tudnak mit kitalálni egy Hejcéhez hasonló település fellendítésére, azt mondják: falusi turizmus! De hol van (lesz?) az a sok turista..? Csak Abaúj Magyarországon maradt részén 76 település van. Mégis, Hejcén sikerült. Itt mûködik. Iskolák, alapítványok, vállalkozók vásárolták fel a „kihalt”, sokszor romos ingatlanokat, rendbe hozták õket. (Égbe szöktek az árak.) Pezsgés, nyüzsgés, sok fiatal. Egy kaliforniai fiatalember is ide települt (vajon hogy került ide..?). Zajlik a település eredeti arculatának visszaállítása. Hogyan sikerült ez? Hejce a kultúrán keresztül célozta meg az embereket. Veszélyes vállalkozás, de itt úgy tünik sikerült. Körszínt építettek, szinielõadások, hangversenyek és a 16. éve mûködõ Hejcei Nemzetközi Mûvésztelep. És sok-sok eredeti ötlet. Legyen Hejcén a legmagasabb a világon az egy fõre esõ szobor-állomány (egy lakó-egy szobor), bekerülni a LEG-LEG-ek könyvébe. Folyamatban van. Híressé kell válni! A 90-es évek elején gomba mód nõttek ki a földbõl a különbözõ mûvésztelepek, alkotótáborok. Ezek aztán néhány éves mûködés után rendre meg is szüntek (magyar átok..?). Itt nem. S a „nemzetközi” jelzõ sem csak címke, mint oly sok helyen. Képviseltette, képviselteti magát Románia, Oroszország, Lengyelország, Szlovákia, Hollandia, a helyieken kívül. Jómagam is tagja vagyok. 16 éve. Németországi, hollandiai és számos magyarországi kiállítás. Igyekeztünk. Híressé kell tenni a falut. Január 19-én sokáig voltam a munkahelyemen, az encsi gimnáziumban. Úgy este fél 9 tájban hazafelé igyekeztem autóval. A Tûzoltóság éppen akkor indult, szirénázva, láthatólag teljes készültséggel. Ismerem õket. Azt hiszem, intettem is nekik, s magamban sok szerencsét kívántam. Nem ritka látvány, ez a dolguk. Kisebb-nagyobb erdõ,-tarlótüzek, ritkán épületek. Tíz éve az encsi fatelep. Ezen kívül a Hernád árvizei. Ez a dolguk. Másnap Hejce híressé vált. Nem így akartuk. Egy szlovák AN-24-es katonai gép a Hejce fölötti Borsó-hegyen lezuhant. A gépen Koszovóból hazatérõ szlovák békefenntartó katonák és a személyzet tartózkodott. A célpont Kassa volt. A magyarországi légiirányítók 19 óra 38 percig követték, irányították a repülõt, akkor átadták a kassai repülõtér irányítótornyának. Még magyar légtérben voltak, de a repülõtér közelsége tette ezt indokolttá. Ez a gyakorlat. A gép 19.40-kor be is jelentkezett a kassai toronynál. Aztán 4 perc múlva eltünt a radarernyõrõl. Abaúj három tájegységet foglal magába. Nyugatról a Cserehát lankás dombvidékét, keletrõl a Tokaj-Eperjesi hegylánc középsõ, zempléni szakaszát. A kettõ között helyezkedik el a Hernád-völgye. A folyópartról, vagy a 3-as útról tekintélyesnek látszanak az itteni csúcsok, a Magoska, Gergely és a Borsó. Magyar viszonylatban nagyok is, 734, 783, 747 méteresek. Hejce (a „Gergely-hegy ékköve”) a Gergely és a Borsó közötti völgy bevezetésénél, az erdõhatáron fekszik. 3km-es egy nyomsávos aszfaltozott út vezet a két hegy közötti, a völgy végén található Fehérkúti vadászházhoz. Innen csak erdészeti és turistaútvonalak haladnak tovább, melyek még nyáron is csak speciális jármûvekkel és gyalog járhatóak. A Hernád-völgye és Hejce fölött légifolyosó vezet, így a repülõk hangja, látványa nem kelt különösebb feltûnést. Néhány hejcei lakos hallotta is a gyanúsan alacsonyan szálló gépet, de a becsapódást már nem, mert a falu épp közelsége miatt hangárnyékban van. Viszont a közeli Vilmányból látták a lángokat, innen nagyobb a rálátás. Mondreán György vilmányi vállalkozó elsõként indult Lada Nivájával a katasztrófa helyszíne felé. Nem tudhattuk, a szerencsétlenséget közvetlenül hányan élték túl. Egy biztos, a lezuhanást követõen valamivel több mint egy óra múlva a helyszinre érkezõ gönci rendõrök már csak Martin Farkas poprádi fõhadnagyot találták életben. Õ eszméleténél volt, mobiltelefonon értesítette a feleségét. Némi szerencse a tragédiában. A Zemplénben a telefonok ritkán mûködnek. Viszont ha van, többnyire szlovák szolgáltató jelentkezik be. Mit élhetett át a 27 éves fõhadnagy az alatt a szûk másfél óra alatt..? Valószínûleg azt sem tudta hol van. Sötét erdõ, fagyos hideg, égõ roncsok és…holttestek. A társai. Nem tudhatta, milyenek saját sérülései. Öt percre voltak az otthontól, a hazájuktól. A környék megmozdult. Sokan igyekeztek Hejcére, a katasztrófa helyszínére. Hivatásosok és nem hivatásosok. Hogy ki kit értesített elsõként, és aztán, valószínûleg már nem fogjuk megtudni, de nem is fontos. Helyi favágók indultak a terepet megtisztítani, falubeliek navigálták a helyszínre a mentõket. A Tornyosnémeti határon soron kívül engedték át a szlovákiai mentõsöket, katonákat. Miért van még egyáltalán határ..? A Katasztrófavédelem, a Határõrség, a Tûzoltóság, a Mentõszolgálat, a Rendõrség dolgozott. A hideg, a rossz utak nehezítették a mentést. A jármûvek elakadtak, nem bírták a jeget, emelkedõket. Többnyire hiányzott a hólánc, a téligumi. Nálunk ezekre nemigen van szükség. Csak a jó öreg Lada Nivák vizsgáztak jelesre. Az elakadt gépeket többnyire egyszerûen betolták az erdõbe. Egy szerencsi mentõautó fel tudott kapaszkodni a Fehérkúti vadászházhoz. Martin Farkast ide hozta le egy rendõrségi Lada. A sérültet Kassára szállították, mert közelebb van mint Miskolc. Helikopterek bevetésérõl szó sem lehetett, mert (eltekintve a jelenleg Magyarországon zajló jogi botránytól), ezek nincsenek felszerelve éjjellátó készülékkel. Ezt sem tudtuk. A határõrök élõ lánccal vették körül a helyszínt, kiparancsolták az újságírókat és illetékteleneket. A tûzoltók autóval nem tudták megközelíteni a roncsokat, kézi készülékekkel oltották a tüzet. A jeges szél ellenére lázasan folyt a kutatás. Még nem tudták. Reggelre nyilvánvalóvá vált. 43-an utaztak a gépen, s megvolt a 42 holttest. Nincs több túlélõ. A repülõgép 600 méter hosszan, 30-40 méteres sávban letarolta az erdõt. Borzalmas látvány. Más televízióban látni, és más élõben. Minden más, ha minket érint. A fák között mintegy mementóként, szinte természetes helyzetben állt a farokrész, rajta a szlovák címer. Szinte azonnal megindultak a találgatások. Mûszaki hiba, vagy személyi..? Miért tért le a gép a pályájáról? Letért egyáltalán? Annyi bizonyos csak, hogy lényegesen alacsonyabban szállt a kelleténél. Így súrolta a fákat, majd sérülései miatt becsapódott. Megvan a fekete doboz. Majd megtudjuk. Talán. Pénteken, szombaton és vasárnap folytatódott a roncsok begyûjtése. De mintha a természet ezt nem akarná. Ítéletidõ köszöntött be. A hejceiek megszokták, hogy telente néhány napra el vannak zárva a külvilágtól. Most más volt a helyzet. Végül is hókotrókkal sikerült biztosítani a falu megközelítését. Szlovák katonai teherautók szállították el a roncsokat Kassára. Gyászmise Hejcén, gyásznap Szlovákiában, aztán Eperjes. Tragédia. Szívszorító képek. Kormos Péter, helyi lakos feleségével az elsõk között ért a helyszínre. Az még nem volt lezárva. Bódultan, tanácstalanul botorkáltak a gallyak, roncsok között. Lámpájuk fénycsóvája felismerhetetlen fémdarabokra vetõdött. Aztán egy, mellette egy másik sárga arc. Halottak. Még ekkor sem fogták fel teljesen a tragédiát, mert az arcok inkább valami bábura emlékeztettek, valószerûtlenek voltak. Aztán egy táska, néhány szétszóródott CD. És egy telefontöltõ állvány…Mit keres itt ez a teljesen hétköznapi tárgy..? Ekkor döbbentek rá igazán, s érezték át mi történt itt. Sokat tettünk, hogy Hejcét ismertté tegyük. Sok éves munkánkat a sors félredobta, s megtette egy pillanat alatt MÁSKÉNT. Kiss László, Encs |
