Légszomjas fotókiállítás

Tarka-barka mostanság és kontraszt-özön áraszt el a falakról a Márai-kávézóban. Ez a kiállítás igaz történet arról, hogy a photoshop ám hasznos, de bizony: ártalmas is lehet.
Január 23-án nyílt meg Szathmáry-Király Ádám kamara-fotókiállítása a Márai Stúdió kávéházában, mely kivétel nélkül digitális fotókból áll.

Január 23-án nyílt meg Szathmáry-Király Ádám kamara-fotókiállítása a Márai Stúdió kávéházában, mely kivétel nélkül digitális fotókból áll

Az elsõ benyomás
Levegõt kérek azonnal! Menj már arrébb – kiabálnak egymásra a fotók a falon, ami bizonyosan a kiállítást szemlélõt is zavarja, hiszen egy képre sem lehet koncentrálni, mert annyira közel vannak egymáshoz. „ Agyonzsúfolva, mint az egymásra hányt ellenállások“ – idézhetném a kedvenc elektronika tanáromat. Ami még zavaró ebben a kirakatban, hogy keresve sem lehet összhangot találni a fekete-fehér és a színes képek között. Zavar, káosz uralkodik. Ha az alkotó esetleg feszültséget akart kelteni ezzel a koncepcióval, az talán sikerült – bár belõlem inkább feszélyezettséget hívott elõ.

Közelrõl
A zsánert tekintve a fotó-kollázs dominál, igaz akad egy-két portré is, de azokról majd késõbb. Ha már megapixel, akkor a fotók postprodukciója nem a fotókamrában zajlik ecsetek közt kémiázgatva, hanem compjuteren photoshoppal. A 60-70 – es években indult fotósok nagyobb része a digitális fotózással ismerkedve úgy átesik a ló másik oldalára, hogy észre sem veszi. A baj pedig akkor kezdõdik, ha ezt kíméletbõl nem mondja meg nekik senki. A legjellemzõbb rájuk, hogy rendszerint céltalan, koncepció nélküli fotóretusokba kezdenek, miközben észre sem veszik, hogy felrúgják azokat a fotó-anatómia szabályokat, amiket õk is ismernek. Csak azért ez a többesszám, mert Szathmáryn kívül ugyanezt figyeltem meg Jozef Penia¹ko , Juraj Fleischer – és más hasonló felvidéki fotósoknál, persze kivételek mindig vannak, általánosítani ezért nem szeretnék. A legszembetûnõbb az, hogy a retusálások során a fotókon több elementáris retus hibát követnek el.

Expozíció, korrekciós túlkapások…
A profi fotós kétszer exponál. Elõször, amikor fényképez. A második exponálás a fotókamrában történik, ahol van lehetõség némi korrigálásra – a digitális fotózásnál ez a photoshopban történik, esetleg más hasonló programokban. Ilyenkor lehetõség van a kontraszt, a fényerõ, a színtelítettség stb. korrigálására. Szathmáry-Király Ádám fotóin ezek a korrigálások túl vannak dimenzionálva. Túl kontrasztosak és a színtelítettség is többnyire túl magas. Ez esetleg akkor nem lenne baj, ha lenne a háttérben koncepció. Így viszont a túlzott szín elnyomja a kép mondanivalóját, a nézõ nem tud a képre koncentrálni, mert a színek összemosódnak. A képek egyik legfontosabb alappillérét, kifejezési módját: a mélységélességet sajnos szintén digitális úton teszi tönkre. Gondolok itt elsõsorban a fotók digitális utána-élesítésére avagy elhomályosítására – ami nem lenne baj, ha mondjuk például csak a modell szemét élesítené utána – de az már amatõrizmus ha utána élesíti az egész képet, a lendületben lévõ hajat, aminek mozgási dinamikáját pont az elmosódás fejezi ki. Az egyik legnagyobb túlkapást a Fa címû képen láthatjuk, ahol motion blur effektus alkalmazásával a háttért elmossa. Sajnos

számos más fotóján is találkozhatunk az ehhez hasonló „idegen tárggyal”
Némi kivetnivaló a portrékon is akad, amit szintén nem értek – talán a kedves olvasók segítenek ebben – egyszóval miért van szükség arra, hogy a modellek arcát különbözõ photoshopos lencsék eltorzítsák? Vagy a másik véglet olyannyira kisimítja a portrén szereplõ kislány arcát hogy az már természetellenes (ilyenkor célszerû lenne legalább digitális zajt tenni a képre az struktúrát adna az arcnak) .
Van némi probléma a kiszelektálásnál is. Ha a második képet jobban megfigyeljük a kocsikerekek, az alakok is elég durván vannak kivágva. És hát a mondanivaló mibenléte megint igen csak kérdõjeles. Mert az is lehet, hogy a szekéren égbe röppenõ alakok az Antikrisztus támogatására igyekeznek, mert úgy fest, hogy az ég a pokol színeiben kezd pompázni. Vagy esetleg harcba indulnak? Vagy nem is mennek sehova? Csak voltak ég és föld között? De akkor minek az ég befestése? És, és, és…

És még valami
A jelzett hibák a kis méretû fotókon még eltörpülnek, de 50X70-es méretben már ordítanának. Talán jobb lett volna, ha Szathmáry-Király Ádám is marad a filmes gépnél és hagyja a francba a digitális technikát. Az elõzõvel talán neki is sikerült néhány emlékezetes, tiszta fotót készítenie. A modern digitális fotómûvészet már nem az õ világa. Félek, hogy képei alatt a Márai caféban azoknak smakkolhat legjobban a kávé, akik szeretik a giccsbe hajló pátoszt.

ifj. Szaszák György