Magánjellegû ünnep

Hát akkor ünnepeljünk! Ha lehet méltósággal! Egymás megbecsülésével. Lehetõleg méltósággal! Az igazságnak senki nem kizárólagos birtokosa. Csak az Isten! Egy sokaknak ismeretlen vers Petõfirõl. Az ünnepre.

fent Branyiszkónál eltévedtünk a hegyen
csak az látszott szépen
a domboldal erõs fákat éltet
jó vérrel öntözött talaj
jártam ezer helyen
virító kacér mezõn
dúsan ontó
domboldalon feküdtem
már másképp nem is tudnám
megfogni magam
ha nem kapaszkodnék beléd
lépegetsz elõttem
botod hátad mögött
cingár vézna alak
zsinóros mentéd kopott
magad álomra hol hajtod
végig ez országon
diétán s vékony kenyeren
tengetve a testet
másfélszáz év mulat
kotornak utánnad
szibériai földben
csontot keresnek
mit kiállíthat egyszer
ki új asztalát a jognak
mocsokkal rakja tele
megbotlok egy kútcsõben
hogy ez halálod helye
mit érdekel betoncsõ
márványban betûk
arról hol aludtál
verseidrõl ki tud
méltóság kell fák hûvös árnya
igaz szent akarat
feledni asszonyi arcot
idõt mi nélküled halad
hajdan kávéházat
poharadnak
mára már nyoma se
utcát iskolát téeszcsét
nevedben ott nép a nép
igazi létet
versed adta
égkeretét csillagoknak
elesni fent Branyiszkónál
látni erõs fák gallyait
ott Segesvárnál kútcsõbe botlani el
kukoricák vigyázzanak
égre úgy nézhetek fel
látod látlak
verseid fejem alá teszem
magamból kiáslak
lásd meg a fényt
cingár emberem
ki vagy hatalmasok közt
hol domborulnak
kenyeret adj
vagy csak
ágyban párnák közt

énekel a bronz
haranggal légy rokon
tér vigyázza
esküt tartó kezed