A csillagbognár
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága második alkalommal ítélte oda az arra legérdemesebbnek tartott szlovákiai magyar prózaírónak a Talamon Alfonz díjat. Az eseményre május 25-én, Talamon Alfonz városában, Diószegen adták át. „Az író produktuma az írás, amely szellemi termék, és amely nem mindig a logika szabályaihoz igazodik. Ha még logika is van benne, az már olyan, mint a matematika, csak sokkalta érdekesebb. Ha esti lefekvésnél a Gályák az Imbrium tengerének olvasása vagy a Königsbergi hidak topológiai megoldása között kellett választanom, sokáig a Königsbergi hidakat választottam. Ez persze nem az írót minõsíti, hanem az olvasót, de hát az olvasó már csak ilyen. Mi a Samuel Borkofban kaptuk meg azt, ami olvasható, és nem a kritikusoknak és kollégáknak írt tanulmány, amelyet írónk belépõnek szánt az írótársadalomba. A Talamon által megjárt út szolgáljon tanulságul a fiatal szlovákiai magyar íróknak. Kívánom nekik, hogy találják meg az olvasóhoz vezetõ utat, mert az itt elõ magyaroknak erre most nagy szüksége van“ - vallotta megnyitójában Szabó Antal, Diószeg polgármestere. Hizsnyai Zoltán, József Attila - díjas költõ, a SZMÍT titkára beszédében kiemelte, hogy egy irodalmi díjat elõször Grendel Lajosnak adományozni annyit jelent, hogy a mérce már az induláskor igen magasra került, és hogy ezt követõen különös rangot jelent ezt az elismerést megkapni. „Társaságunk választmánya – szerintem igen bölcsen – most, második alkalommal is, olyan prózaírónak ítélte oda a Talamon Alfonz-díjat, aki nemcsak hogy érdemes ezen elismerésre, hanem aki maga is emelni fogja a fiatalon távozott barátunkról elnevezett szépirodalmi díj rangját.” Az irodalmi összeállításban Kiss Szilvia színmûvész, elõször a tavalyi Talamon Alfonz - díjas Grendel Lajos Süllyedõ hajón címû novellájából olvasott fel részletet, majd Kovács Magda írása következett. Azé a gömöri írónõé, aki idén másodikként vehette át az emlékplakettet. Kovács Magda Lõkösön született, jelenleg Tornalján él és alkot. A gonosz asszony hagyatéka, címû könyvének dunaszerdahelyi bemutatásakor Szászi Zoltán, gömöri pályatársa így vallott az írónõrõl: „Kovács Magda csak ír. Csak egyszerûen ír, mert úgy érzi, az a világ, az õ világa, az ott szerzett tapasztalatok, az onnan üzenni tudó lények, az ottani érzések itteni megtapasztalása talán hozzásegít valami javuláshoz”. A díjazottat N. Tóth Anikó Madách Imre-díjas prózaíró köszöntötte: „Szerencsés ember, aki a Csincsa - patakon innen, Gömörön túl Kovács Magda varázsföldjére, mesekertjébe lép. Szerencsés, hiszen megtanulja: lehet boldogan élni a hétköznapi csodákkal, csodás hétköznapokkal, s a régi világ darabokra tört rendje olykor helyreállítható. Aki nem hiszi, járjon utána! Kívánom és kérem, kedves Magda, hogy a lelkedben õrzött kincseket: a derût, a tisztaságot, a szépséget, a szeretetet még sokáig gyarapítsd s add tovább nekünk, olvasóknak! Könnyítsd a szívünkre boruló sötét árnyak súlyát, babusgass, gyógyítgass varázserejû szavaiddal, mágikus történeteiddel, amíg világ a világ!
Figyeljék csak, kedves barátaim: Fonzi sajátosan sejtelmes mosollyal, elismerõen int a Göncölszekérbõl. A csillagbognár teszi a dolgát: sõt remek munkát végez”.
Nagy Erika, az SZMÍT munkatársa |
