 Nehéz megfelelõ jelzõt találni arra, amely hûen jellemezné a méhészet számára a májust. Az idény tulajdonképpen márciusban kezdõdik, a tavaszi tisztítkozó kirepüléssel, amely ebben az évben ugyancsak váratott magára.
|
Azoka méhészek, akik az õszi betelelésnél szûkmarkúak voltak méheikkel, bizony, nehéz heteket éltek át. Az áprilisi rohamos fejlõdést is csak a bõ élelemtartalékkal lehet biztosítani. Májusra a családok megújulnak, az öreg, telelõ méhek dolguk végeztével, vagyis az új generáció felnevelésével lassan eltûnnek a családokból. A fiatalok lényegesen barátságosabbak, fõleg, ha beáll a hordás ideje. Igaz, ez némileg függ a nektárt adó virágtól is, mert például az olajrepcén a méhek sokkal agresszívebbek, mint az akácon.
Május a méhek számára a komoly munka ideje. Ha a méhész biztosította a feltételeket, õk nem is okoznak csalódást. De a méhész sem lazíthat májusban, jó, ha naponta figyelheti a munkájukat és viselkedésüket. Ha elhanyagolja õket, a legnépesebb családok hamar rajzó hangulatba kerülhetnek. Igaz, a rajzás az egyetlen természetes módja a szaporodásuknak. Végignézni ezt a folyamatot, a kirajzás, a letelepedés, a befogás, a lehûtés, a betelepítés − fõleg az új kaptárba való begyalogfoltatással −, mindig élmény a méhész számára. Bámulatos az a munkaösztön, amely jellemzi az új családdá vált rajt. Amíg be nem következett a rajzás, szinte semmittevéssel teltek napjaik. A kirajzott családdal komolyabb mézhozamra viszont nem számíthatunk. Az a méhész, aki a neki megfelelõ számú családdal rendelkezik, igyekszik megfelelõ intézkedésekkel megelõzni a rajzó hangulat kialakulását. Ez a méhész fõ teendõje májusban és ez nem is kevés.
Kovács Jenõ méhész, Jablonca
Fotók: Kovács Oszkár felvételei |
