Hol volt, hol nem volt, egyszer egy szép nyár elején, még amikor Mátyás volt a király, a mi igazságos királyunk meglátogatta egyszer Gömör várát. Eljöttek a szomszéd birtokos urak is tiszteletüket tenni a király elõtt. Nagy vendégséget csapott a házigazda. Felhordtak mindent az asztalokra, vadat, halat s mi jó falat. Csirkébõl, bárányból, malacból, ökörbõl olyan jóízû étkeket hordatott a szakács az asztalra, hogy mind a tíz ujjukat megnyalták az urak. A nagy evés után az ezüstkupákból a vendéglátó gazda borait nyelegették. A szép tüzes boroktól az urak orcája is kipirult, úgy állottak fel egymás után az ezüstkupával a kézben, legelsõbb a király. - Isten éltesse országunkat! A király után a többi. - Isten éltesse Mátyás királyt! - Isten éltesse a királynét! - Isten éltesse a magyarok nagyasszonyát, Szilágyi Erzsébetet! - Isten éltesse hõs vezéreinket! - Isten éltesse a vár nemes urát, kedves háza népével! Össze-összekoccantak a kupák, ittak a vendégek mindenkinek az egészségére, azután sorba magasztalták a becsesebbnél becsesebb borokat, amelyeket az itteni szõlõk adtak. Mikor csend lett, megszólalt Mátyás király: - Mindenkiért ittatok, jó urak, valakit mégis kifelejtettetek. Odafigyelnek a vendégek, kérdik a tekintetükkel, ugyan kirõl lehet szó? - Arra a jobbágyra is ihatnánk egyet, aki a jó bornak a szõlõjét kapálta. Fel is emelte Mátyás király a maga kupáját, az uraknak is fel kellett emelniük a magukét. Látta Mátyás, hogy sokan csak somolyognak az orruk alá, pislognak értetlenül. Megmérgesedett ekkor és azt mondta az uraknak: - Úgy veszem észre, hogy nem valami nagyra tartjátok a kapálást, a munkát. Akadt egy-kettõ a nemes urak között, aki felbátorodott, kimondta, hogy hát a kapálás nem éppen jeles dolog, nem valami nagy érdem. - Jól van, urak tegyünk egy tréfát, holnap reggelre felmegyünk a hegyre, megpróbáljátok magatok is a szõlõkapálást – szólt a királyi parancs. Nem volt mit tenni, másnap virradatkor az egész társaságot felvezette Mátyás király a szõlõhegyre. Nyárelõ volt, ott kapálták a szegény jobbágyok a szõlõ tövét. Mátyás király kivette a kapát a jobbágyok kezébõl, odaadta a nemes urak kezébe. - Had látom, hogy boldogultok! Beleköptek a markukba az urak, nekiálltak kapálni. Nem esett rosszul a hajnali mozgás, jókedvvel elkapáltak egy darabig, de mire a nap felkelt, már nagyon is megelégelték a dolgot. Mikor elõjött a reggeli ideje, azt mondta Mátyás király: - No most früstökölhettek! Elõszólította a jobbágyokat, akik körös-körül a földön ülve bámulták a nagyurak hajladozását, megparancsolta, hogy adjanak a kenyérbõl, vereshagymából az uraknak früstököt. Leültek megkönnyebbülten az urak, megették a früstököt, azt hitték, ezzel vége a napszámnak. Mátyás azt mondta nekik: - A jobbágynak ez semmi, kapáljatok csak tovább. Mit volt mit tenni, tovább kellett kapálni. A király egy körtefának támaszkodva gyönyörködött a munkában. Sütött a nap melegen, az urak izzadtak, sorjában lelökték a fejükrõl a kócsagos kucsmát, lehányták a bársonydolmányt, felgyûrték az ingujjat, meg-megállottak, fogdosták a derekukat, nyögtek, törölgették a homlokukat, nyakukat, a verejték hullott róluk, mint a záporesõ. Déli harangszóig muszáj volt izzadni, szenvedni az uraknak. Akkor ebédet kaptak, megint nem egyebet: vereshagymát, kenyeret. Inni meg csak kútvizet, csobolyóból. A java az uraknak ennyit se kívánt, se eleven, se holt nem volt már ekkorra. Ekkor megsajnálta õket Mátyás, elengedte az estig való porciót. Mikor aztán a kapát letették, azt mondta a király az uraknak szép szelíden: - Lássátok, elgondoltam már én sokszor, mi minden tudománya van egy egyszerû parasztnak. Tudja, mikor kell szántani, mit mikor kell vetni, aratni. Megõrli a föld termését, kenyeret süt belõle. Tudja, mire jó a mezõnek füve, virágja. Tudja a csillagok járását, idõ fordulását. Érti az állattal való bánást. Maga megépíti a házát, megkészíti mindenféle kézhez való szerszámját. Némelyik nemes úr egyebet sem tud, csak gerelyt vetni vagy nyilazni, van, aki érti a betût, de nemigen tanul belõle, de olyan is akad, akinek a jó falaton, jó kortyon kívül egyéb tudománya sincsen. A parasztnak a kapálás a legkisebb tudománya, most már elhiszitek, hogy ehhez is érteni kell. Azt is elhiszitek ugye, hogy megérdemel a lakomán egy áldást az is, aki a szõlõt kapálta. |