Mátyás királysága

Egy kis ízelítõt állítottunk össze elsõ könyvünkbõl, a Mátyás királyságából. A meséket Václav Kinga válogatta, jómagam illusztráltam.

Egy kis ízelítõt állítottunk össze elsõ könyvünkbõl, a Mátyás királyságából. A meséket Václav Kinga válogatta, jómagam illusztráltam. Koncepciónk az volt, hogy a mesekönyv egyszerre legyen szórakoztató, ismeretterjesztõ és etikus. Ennek értelmében a nagy klasszikusok mellé valós, történelmi részletekkel rendelkezõ mesék kerültek. Arra törekedtem, hogy a rajzok hangulata egyezzen a mesékével, igy a trendekkel ellentétben használtam a groteszk megjelenitest is, hiszen ezek a történetek egyáltalán nem édeskések. Van bennük büntetés, emberi gyarlóság, s letûnt aranykorunk idézete. 
 

A cinkotai kántor

  Hát a cinkotai kántornak meg Mátyás királynak a történetét hallottátok-e már?  Úgy indult a történet, hogy Cinkota község plébánosa felment Mátyás királyhoz Budára. Igen nagy kéréssel köszöntött be hozzá. Elmondta a plébános, hogy milyen szegény az õ eklézsiája, és hogy mennyire szeretne boldogabb nyáj fölött pásztorkodni. Tudja meg a felséges király, hogy a cinkotai plébánia valamikor apáturaság volt, tanúsítja azt egy felírás is, amit éppen nemrégiben találtak egy kövön, mikor a templom körül fölásták a földet, hogy oda csicsókát ültessenek. Isten elõtt kedves dolgot cselekedne a király, ha visszaadná a cinkotai plébániának az apáturaságot, amivel az egész községet megörvendeztetné.
Azt felelte Mátyás király:
– Meghallgattalak, tisztelendõ atyám, meg is teszem, amit tõlem kértél, ha méltónak ítéllek téged, egyszerû plébánost az apáturaságra. Az pedig azon múlik, megfelelsz-e nékem három nehéz kérdésemre.
– Mi légyen az a három kérdés, felséges király?
– Azt is meghallod nyomban, tisztelendõ atyám. Elsõ kérdésem: mit gondol a király? Második kérdésem: hol kél fel a nap? Harmadik kérdésem: mennyit ér a király?
– Jaj, felséges királyom, hogy kívánhatod, hogy én az együgyûségemben tüstént megfeleljek erre a három nehéz kérdésre. Hiszen bátorsággal elmélkedni se bírok, amint itt állok a te színed elõtt.
– Jól van – mondja nyájasan a király –, csak menj haza Cinkotára, tisztelendõ atyám, adok neked harminc napot a gondolkodásra. Mától számított harmincegyedik napra jelentsd magad a palotában, ha megtaláltad a három kérdésre a három feleletet.
Hazament a plébános nagy szomorúan, mert már az úton belátta, hogy nem harminc, de harmincszor harminc nap meg éjszaka is hiába elmélkedik majd, nem tud õ erre a három kérdésre megfelelni. De azért csak törte a fejét nagy buzgalommal mind nappal, mind éjszaka. Mennél tovább törte a fejét, annál bánatosabb lett a jámbor cinkotai plébános.
Látta pedig a cinkotai kántor a plébános felhõs ábrázatát, megkérdezte hát, mi légyen az oka a búbánatának. Egy darabig csak nem akaródzott a plébánosnak a nagy titkot kivallania, de azután beavatta hû emberét a gondjába, bújába.
A cinkotai kántor, aki jókedvû, tréfás ember volt, s a boritalt sem vetette meg, azt mondta rögtön a plébánosnak:
– Tisztelendõ atyám, elõször is hadd menjek el a kocsmába, tudvalevõ, hogy az igazság a borban lakozik. Majd a fenekére nézek az iccének, hátha erre a három kérdésre igaz felelet is elõ talál onnét kerülni.
Másnap aztán a kántor vígan állott a plébános elébe:
– Merem mondani, nem lesz semmi baj, ne szomorkodjék, tisztelendõ atyám. Csak arra kérem, ne szóljon senki fiának, hanem mielõtt eljön a felelet napja, adja ide nékem a tisztes papi ruhát, engedje meg, hogy én menjek fel Budára, a király elébe, a többit bízzuk az Úristen kegyelmére.
Úgy is lett, a harmincegyedik napon jelentették Mátyás királynak, hogy a cinkotai plébános kíván bebocsátást.
A király annyi új ábrázatot látott harminc napon által, hogy nem vette észre, milyen nagyot változott a cinkotai plébánosa képe.
– No, hát halljuk, tisztelendõ atyám, az okos szót. Elõször is, mit gondolok én most?
– Felséged azt gondolja – felelte a mester –, hogy a cinkotai plébános áll elõtte, pedig csak a legkisebb szolgája, a cinkotai kántor teszi felséged elõtt tiszteletét.
Nagyot nézett erre Mátyás, azután csak biccentett. Ez a felelet bizony talált.
– Hát azt meg tudod-e mondani, hogy hol kel fel a nap?
– Meg hát! – mondta rögtön a kántor. – Felségednek Budán, nekem meg Cinkotán!
– Ez is jó volt! – bólintott nagyot a király. – No most, kántor uram, mennyit érek én?
– Mennyit ér felséged? Azt is megmondhatom. Mert felségedet Isten fia után a legelsõnek helyezem az emberek rendjébe. Mivel pedig az Isten fia harminc ezüstpénzre becsültetett, úgy gondolom, felséged megér huszonkilencet.
A király szívesen elmosolyodott erre az elmés és derék feleletre, tüstént felajánlotta a mesternek magának a cinkotai apáturaságot.
De a kántor alázatosan megköszönte a nagy gráciát, már csak hadd legyen, azt mondja, az õ jámbor plébánosa az apátúr. A maga kedvére pedig azt kérte a királytól, rendelné el, hogy Cinkotán nagyobb legyen az icce a rendesnél.
Így támadt Mátyás király jóvoltából a cinkotai nagy icce – a cinkotai mesternek meg a jövendõ cinkotai borivóknak örömére.

Cím: Mátyás királysága

Összeállította: Václav Kinga

Illusztrálta: Gyenes Gábor

Kiadó: Lilium Aurum, Dunaszerdahely

Oldalak száma: 66

ISBN: 9788080623333

Kiadás éve: 2007