Avagy a bélyeggyûjtés dicsérete 
Valaha filatelista akartam lenni. Egyszer talán az enyém lehetett volna a Kék Mauríciusz, a titkok titka, az aranykor igézete!
Hát nem lett...De féltve õrzöm kincseim: a mongol maszkok ijesztõ parányait, jó sok Lenint (vigyázz a sorrendre, nem sok jó Lenint!), Mark Spitz aranyérmét, olajban megfestett csupasz nõket, paripák bokros lendületét, ûrhajók komikus-kozmikus torzóit. Albumba zárva az egész világ kitárul, az óriás nagyító alá kerül. Mily csöpp a lemérhetetlen és mily nagy vagyok én: a B É LY E G G Y Û J T Õ.
 Bélyegeim a széttöredezett gyermekkor cserepei, mint csillámló aranytörmelékek megvilágítják az emlékezet ösvényeit. Velük leegyszerûsödik a világ; a kollektív tudatalatti, archetípusok és egyéb körmönfont találmányok, minden a bélyegben van. Bélyegtelen gyermekkor nélkül minden érthetetlenebb, a gondolat csenevészen képzeletmentes, formátlan káosz marad.
Kedveseim G Y Û J T S E T E K B É LYE G E K E T!
 Valaki más bélyeggyûjteményét ajánlom most mindeki figyelmébe (persze az enyém is megtekinthetõ az érdeklõdõ szép hölgyek számára). "A legfontosabb történetek elférnek egy bélyegen" vallja Békés Pál kortárs író, kinek bélyeggyûjteménye ezen a címen található : http://irodalom.elender.hu/bekespal/. A gyûjtemény néhány mintadarabja ezen iromány segítségével is górcsõ alá vehetõ.
"Kosztolányi tanította arra a hozzá forduló, fiatalabb írókat, hogy egy kéziratot addig kell húzni, ameddig már egyetlen nélkülözhetetlen szó sem marad benne. Õ tudta, hogy röviden írni - az a nehéz, a bõ lére eresztés legtöbbször a fáradtság, a bizonytalanság, a szerkeszteni nem tudás, az arányérzék hiányának a jele. Ritka, nagyon ritka kivétel, ha egy mû azért terjedelmes, mert alkotójának tényleg sok közlendõje van a világról.
 Amikor Örkény István "egypercesei" megjelentek, egyebek közt attól váltak revelációvá, hogy hosszú idõ után elõször érezte az olvasó: valaki megfogadta Kosztolányi intelmét.
Örkény ûrt hagyott maga után, s egyúttal - vesztére az utána következõknek - mérce is lett: aki ma efféle rövidprózákkal áll elõ, azt (akarjuk, nem akarjuk) hozzá hasonlítjuk.
Békés Pálról annál elismerõbbet aligha mondhatnánk, mint azt, hogy 100 története közt nem is egy olyan akad, amely ezt a mércét nem veri le. Fõként azok a darabok méltóak elõdjéhez, amelyek a hazai történelembõl és személyes tapasztalataiból párlódtak le, mint a Jegyzõkönyv, a Határ-eset, a Sor, a Nagyon fáj, a Csak ha úgy alakul, és persze, az írókról: Mándyról, Kardos G.-rõl szólók. Nem mintha a többi nem kötné le a figelmet, nem volna pikáns, meglepõ vagy elgondolkodtató, de azok az igazán sikerült opuszok, ahol nem a puszta elmemunkát, hanem az élményt érezzük a tömör mondatok mögött, mint aranyfedezetet."  
A Bélyeggyûjtemény teljes szövege letölthetõ a Magyar Elektronikus Könyvtárból:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/bekesp/belyeg.hun |
A bélyeggyûjtõk öröme, mely elárad, mikor az apró papír picur képei rájukkacsintanak, múlhatatlan. A csipkés szegélyü miniatûrök mozaikjai ábrákat bélyegeznek a lélekbe, melyek lenyomatai örök kísérõül szegõdnek.
