Megint csak Mexikó

Egy újabb cikk, viszont változatlan a téma. Még mindig Mexikóban vagyunk. Említettem már, hogy egyik kedvenc helyem, ahol eddig jártam ;-). Egyetlen röpke nap történéseit osztanám meg veletek.

    Kellemes mexikói délután van. Kicsit borult az idõ, de legalább nem éget annyira a nap, bár így is le lehet égni rendesen, mint az korábban már kiderült ;-). Elkapott az ihlet, fotózok, amit csak látok. Vadiúj a fénygépezõm, most még az is lencsevégre kerül, ami különben eszembe sem jutott volna. Egyszerûen jólesik a kattogtatás, a zár hangja, a finom vibráció ;-). Növény, pici piramis vízeséssel, mindenféle dísztárgyak, színes kütyük, halacska stb. Érdekes fa és termése, nem igazán tudom mi is ez, de jól néz ki ;-). Pálmafa alatt megpihenek, leülök a lócára. Nicsak, van itt egy bár! Meg is szomjaztam, hát betérek egy Corona sörre. A bárpultnál egy mexikói lány kezd szemezni velem… Nocsak! Szóba is elegyedtünk, bár kissé törte a hölgyike az angolt, én meg nem vágom a spanyolt, de azért csak megértettük egymást. Általános beszélgetés, majd egy ponton elkezdett dicsérni, hogy jól nézek ki stb. Bizonyára tetszett neki az új gépem is. Kérdezte, fotós vagyok-e, mondtam, igen. Mert neki kéne valami 'dögös' kép, legjobb lenne a szobájában megejteni a dolgot. Hamar kiderült, hogy mire megy ki a játék, ezt alá is támasztotta szavaival, miszerint õ feljáratos a hajóhídra is, van egy olasz kapitány kuncsaftja. Nem semmi, gondoltam, és kapva az alkalmon, le is fotóztam õt. Hát nem bájos egy teremtmény? ;-). A sztori ezen a ponton véget is ér, nem volt 'hapiend', ha valaki kérdezné. A fotót elõhívattam, és egy másik alkalommal, mikor itt jártam, elhoztam a bárba, majd leadtam a csaposnak, és elfeledkeztem eme sudár mexikói legényrõl. Nos, tényleg elfeledkeztem, mert már gõzöm sincs, hogy ki is õ, talán a lány fiúja, fia, futtatója ;-). Eljön az este, megéhezik az ember, összefutok egy-két baráttal a hajóról, hát beülünk egy fincsi vacsira. Tiszta romantika, tenger mellett, gyertyafény és hús. A pincér nagyon kedves, mint általában a mexikóiak. Vacsi után még korai hazamenni, hát betérünk a NoName bárba, melynek valóban nics neve, de mégis mindenki ismeri, hajólegénység gyülekezõhelye itt, Cozumel szigetén. Szól a zene, egy kis tánc, a brazil kolléganõt már utólérte a ritmus. Én maradtam egy Corona nyakának a szorongatása mellett.

Egy másik alkalommal autót kölcsönöztünk. Micsoda járgány, és még megy is! Kis vásárlás, jobbnál jobb szuvenírek, olyan nehéz választani… Cápaállkapocs vagy inkább pipa, vagy egy szolíd szobrocska… hm. Gyerünk inkább a tengerhez! Homok, víz, röplabda. Van itt egy bár is, ahol jót ettünk, ittunk. A lányok részére van egy helyi specialitás, valami erõs ital, nem épp hétköznapi pohárból, de ezt így kell inni. Természetesen a hatás sem maradt el, a fotó magáért beszél ;-). Nem is tudom, miért szeretem Mexikót...

  Kovács Oszkár