[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

V4

 

 

Hamvas

 

Mozgás

 

májusi program

 

szimpózium

 

kitüntetés

 

MTN

 

Ringató 2017

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Megmérettetés

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2008-04-06

A 

biennálé közönségeIdén áprilisban Dunaszerdahelyen került sor az IX. Illusztrált Könyv Biennálé megnyitójára a Kortárs Magyar Galériában. Mint a rendezvény kurátora, a lent közölt elmélkedést vitaindítónak szánom, melyet tovább boncolgathatunk a biennálé zárószimpóziumán, május 3-án...


a tárlat közönsége - 

MKG, Dunaszerdahely, 2008. 4. 4.

A 

megnyitó

a Legszebb Könyv 

díjazottjai: Václav Kinga és Gyenes Gábor

a megnyitó

A IX. Illusztrált Könyv

Hodossy Gyula átveszi a díjat, Szabó Ottó festményét

Szabó H. Kinga, a SzMKT elnöke

A szlovákiai magyar könyvillusztráció IX. biennáléja

A kiállítás fõrendezõi a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társasága, a Kortárs Magyar Galéria és a Rovás.

A kiállítás a szlovákiai magyar könyvillusztráció szemléje kíván lenni, amely 1992 óta kétévente kerül megrendezésre.
Nem kizárólag kiadott könyv formájában megjelent, eredeti illusztrációk kiállítására szorítkozik, hanem benevezhetõ minden lírai és elbeszélõ jellegû, irodalmi vagy zenei mû által inspirált, szabadon értelmezett de illusztrációként is felfogható mûalkotás.

A kiállítás célja a szlovákiai magyar illusztráció valamint a könyvkiadás nívójának emelése, az illusztrátorok, írók és könyvkiadók közötti kapcsolat erõsítése, valamint a szakma aktuális problémáinak feltárása, megvitatása és elemzése.
Olyan megmérettetés kíván lenni - úgy az illusztrációval foglalkozó mûvészek, mint a kiadók részére - amelyen részt venni elismerést jelent.

Magyarországnak megvannak a saját kiadói, megvannak a befutott szaktekintélyei, kiváló grafikusai. Nekünk itt és ebben a helyzetben kell egy olyan nívós fórumot kreálnunk, amelyet egyenrangú partnerként ismer el úgy a szlovák, mint a magyar szakma.
Nagy és zengzetes szólamokban lehetne fejtegetni, hogy részei vagyunk az egyetemes magyar kultúrának és mûvészetnek - de minek... Ezt úgysem gondolná komolyan senki.
Véleményem szerint nekünk meg kell határoznunk úgy a mûvészet, mint a kultúra terén, hogy mettõl meddig vagyunk mi és hol kezdõdnek mások.
Nekünk nem Magyarországon kell megméretkeznünk - mi az itteni magyaroknak tartozunk felelõsséggel.
Félreértés ne essék, nem áll szándékomban a nemzeti csomót bogozgatni - de akárhogy is nézzük, a Szlovákiában magyar nyelven kiadott könyv célközönsége a Szlovákiában élõ magyar kisebbség kell, hogy legyen. Mondjuk, az esetek többségében...

Az Illusztrált Könyv fóruma elérkezett egy újabb stádiumába. Már nem pusztán bemutatkozni akar, de egyenrangú partner kíván lenni. Több, mint ami eddig volt.
Nem pusztán egy tucatszervezet egyik rendezvénye, hanem az egyetlen ilyen jellegû szlovákiai magyar fórum.
A szlovákiai magyar könyv seregszemléje.


- Létezik-e szlovákiai magyar könyvillusztráció? - többször feltették már ezt a kérdést.
Sok félreértelmezett válasz hangzott már el, én sem vagyok birtokában az abszolut igazságnak. Az én nézetem is csak egy a sok közül.
Véleményem szerint igen. Létezik.
Több magasan képzett grafikusmûvész is foglalkozik illusztrációkkal vagy inspirálódik irodalmi alkotásokkal, zenével; sokan a saját lírai gondolataikat illusztrálják. Gyakran csak úgy, kedvtelésbõl, gyakran belsõ indíttatásból. Éppen úgy ülnek le íróasztalukhoz a tiszta papír fölé, mint a költõk, az írók vagy a zeneszerzõk.
Mivel Szlovákiában élnek, szlovák egyetemeken végeztek, tanáraik, a környezet, a társadalmi problémák specifikus hatása egyfajta mellékízként mindenképpen fellelhetõ. Szlovákiai magyar - a család, a nevelés, az oktatás, a világkép, a mûveltség. Egyedi helyzet. Más, mint a magyarországi, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai vagy a Franciaországban élõ, németországi, ausztráliai, amerikai, osztrák... Sorolhatnám.
Nagy és konstruktív vitát lehet folytatni e kérdés kapcsán, sokáig elemezhetõ a problematika. Én, mint alkotó mûvész, mint gondolkodó ember, mint tanár - határozottan érzem a szlovákiai magyar entitást.
Nevezzük felvidékinek vagy felföldinek, esetleg találjunk ki neki egy másik nevet - hisz csak a pontosan meghatározott fogalom azonos önmagával...

Tegyünk fel viszont egy következõ kérdést is:
- Létezik-e szlovákiai magyar könyvkiadás vagy csak egyetemes, magyar könyvkiadás létezik?
Esetleg még a nemzeti hovatartozás sem mérvadó? Magánkiadók esetében semmilyen specifikus eltérés, egyedi jelleg sem tapasztalható? Mindegy, hogy szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági vagy magyarországi egy kiadó? Francia, német, osztrák...?
Nem, kérem! Egyáltalán nem mindegy - még az sem, hogy dunaszerdahelyi-e vagy szepsi.
Rozsnyói vagy londoni...

Mindegy - hogy egy szlovákiai magyar akarja-e hogy annak nevezzék.
Mindegy - hogy az alma akarja-e, hogy annak nevezzék.
- Az!

A Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek, a Rovás és a Kortárs Magyar Galéria által szervezett IX. Illusztrált Könyv Biennálé szakmai szempontból, Szlovákiában, a magyar nyelven történõ könyvkiadás és az illusztrációs grafika egyetlen megmérettetése.


A szakmai zsüri - PHD. Kubièka Kucsera Klára mûvészettörténész (a zsüri elnöke), PhDr. Szabó H. Kinga mûvészettörténész (a SzMKT elnöke), Csáji Attila magyarországi festõmûvész (a Nemzetközi Kepes Társaság elnöke), Beke Zsolt (irodalmár), Mgr.art. Varga Emõke (a pozsonyi Képzõmûvészeti Akadémia tanársegédje) - komolyan vette a feladatát. Nem volt egyszerû dolog bekerülni a kiálltó mûvészek közé. Végül a következõ mûvészek illusztrációit értékelte pozitívan a zsüri: Mgr.art. Rácz Noémi, Mgr.art. Fodor Kata, Mgr.art. Matu¹tíková Munk Kyra, Mgr.art. Pézman Andrea, Balázsy Géza képzõmûvész, Kopócs Tibor képzõmûvész, Gyenes Gábor képzõmûvész, Václav Kinga képzõmûvész, Mgr.art. Nagy Zoltán, Fekete Zoltán képzõmûvész és Mgr.art. Szabó Ottó.

A biennálé történetében elõször ítélték oda a Legszebb Könyv díját, amelyet a Lilium Aurum gondozásában megjelent Mátyás királysága címû könyv kapta - Gyenes Gábor illusztrációinak és Václav Kinga tipográfiájának köszönhetõen. A fiatal képzõmûvész-egyetemista és építészhallgató páros a kiállítás végét jelentõ zárórendezvény és taggyûlés keretében kéri majd felvételét a SzMKT tagjai közé.

Pézman Andrea építész és grafikusmûvész egyedi alkotással, egy bibliofil-kiadású mûvészkönyvvel jelentkezett. A mûvésznõ a V©VU (a pozsonyi képzõmûvészeti) tanársegédje és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének munkatársa. Õ is a zárórendezvény keretében kéri felvételét a SzMKT tagjai közé.

Az új résztvevõkön kívül jelen volt a szlovákiai magyar könyvillusztráció legjava, akiket jellemeznünk és méltatnunk nem is szükséges. Beszélnek helyettünk a munkáik...



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Szabó Kinga e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-16
Kissé megkésve olvasom a vitát. Talán még valaki elolvassa, hogy a Illusztrált Könyv Biennálét Dunaszerdahelyen sokan nézték meg, amig tartott. A megnyitón ugyan kevesen voltak (de hát mit kérhetünk számon, ha maguk a kiállitó mûvészek is alig voltak jelen?) viszont aztán sokan nézték meg a kiállitást, természetesen, sok iskolás gyermek. A médiáról megvan a véleményünk, ezt már régebben is megirtam? ebben, ha azt akarjuk, hogy irjanak rólunk, önkiszolgálónak kell lennünk. Irritál, hogy a vita elsiklott a titulusok és a magyarság kérdése felé, de ha már itt tartunk, sajnos, Magyarországon is elég nagy "rangkórság" van, nemcsak nálunk. S mindenmkinek szive-joga használni a titulusát. Vannak alkalmak, amikor kell, vannak alkalmak, amikor egyenesen kérem, hogy hagyják el. De ez nem lehet központi téma, amikor a képzõmûvészetrõl kellene beszélni. Másik észrevételem:Hogy valaki magyar-e vagy sem, az (évszázadok óta!) elhatározás kérdése. Ne tessék csodálkozni! Petõfi is elhatározta. Mi is választhattun, mindenki maga választ. Csak a szülõk felelõssége, megadni a gyermekkorban mindazt az ismeretet, amely birtokában ez a választás "kvalifikált"- értem ez alatt hogy tudnunk kell, hogy miért (mert büszkék akarunk lenni a tudományunkra, a mûvészetünkre, irodalmunkra, történelmünkre, olimpikonjainkra focistáinkra stb.) Ha tudjuk, hogy miért, akkor Mongóliában is érvényes. Nem egyszerû? Kinga
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-22
Én azért visszatértnék a biennáléhoz. Valóban nem vettek részt médiák? Ha így van, valamit rosszul csináltak. Tudom, hogy borzasztó nehéz az üzleti érdeklõdést felkelteni a kortárs mûvészet iránt. De vannak példák. Pl. Saatchi. Igaz, sok pénz kell hozzá. Vagy megtalálni a módját, hogy rávegyük a pénzes embereket, hogy kelljenek nekik színvonalas alkotások. A legkézenfekvõbb az, hogy egy alkotó állandóan szerepeljen a nyilvánosság elõtt. Lehetõleg botránnyal övezve. Sajnos ezek a leglényegesebb összetevõk. Régen is ezek voltak.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-18
Ugyan má, ugyan má... Vannak élethelyzetek, amikor kellenek a titulusok, azzal is kifejezve egy dolog komolyságát és szakmai nívóját, vannak helyzetek, amikor meg nevetséges használni õket. Engem pledául a diákjaim magáznak, de Otinak neveznek, ha nem hallom. Oti tanárúrnak, ha hallom. Tanárúrnak hívnak sokan a környezetemben, bár tiltakozom ellene, mert elsõsorban festõmûvész vagyok. Amikor iskolaügyi ellenõrzés volt az iskolánkon, akkor meg akademicky maliarként mutattak be az inspektornak, kifejezve ezzel, hogy festõmûvész tanítja a rajzot az iskolán és nem "egyszerû" rajztanár... Ha a körzeti orvosomnak semmilyen titulusa nem lenne kiírva az ajtójára, nem járnék hozzá - nem azért, mert azt gondolnám, hogy nem végezte el az orvosit, hanem azért, mert nem becsüli magát. Akkor meg hogy várhatja el mástól, hogy az becsülje?
név: asd e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-18
Szerintem meg mérnököm, simán irigy vagy és ha lenne mérnöki titulod még a budiajtóra is kiírnád. Mivel meg nincs, kissebrendûnek érzed magad és ezért kekeckedsz. Én örülök viszont annak, hogy mektudtam hogy mi a külömbség a képzõmûvész és a festõmûvész között. Magyarországon különben még a feleségek is elõszeretettel használják a férjeik titulját: Dr Kovács Józsefné doktor...
név: Ing. Gatya e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-18
Legjobb tudomásom szerint legalább az egyik hölgy „ová“ végzõdéssel írja a nevét. Akkor gondolom, az hogy nem így lett feltüntetve az, sértõ és durva beavatkozást jelent nevének formájába. Vagy nem? És néhány PhD is lemaradt. De, ez nem a szervezõk felelõsége, mert szerintem ez úgy mûködik, hogy a szervezõ egyszerûen megkéri a résztvevõket, hogy írják be a nevüket a jelentkezésbe/jelenléti ívbe, és valaki kiírja a titulust valaki meg nem. (Nem életszerû, hogy az ajtónál a morc szervezõ ellenõrizné a személyiket, hogy kinek mi a titulusa.) Szóval valaki fontosnak tartja beírni, valaki meg nem. És ezzel van problémám. Meggyõzõdésem, hogy Csáji Attilának sem, a személyiében sem a csengõjén nem szerepel az hogy festõmûvész+ még néhány titulus. Ennyi. Én ezt nem szeretném túlspilázni, mert ez egy jelentéktelen probléma, de egy olyan orgánumban, amely keményen attakolja a nyárspolgárságot, szemet szúr. Az érintetteknek a sok piros pont mellett egy fekete pont a részemrõl. Elnézést, hogy nem a témához szóltam hozzá. További sikeres munkát! Hajrá!
név: JRDr e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-18
Igaz az észrevétel, de azért vannak a titulusok csak néhány névnél, mivel õk így írják a nevüket. Nem szólhatunk bele abba sem, ha valaki két keresztnevet tüntet fel vagy ha a saját lánykori nevét meghagyja - ha úgy szerepel az ocsmányszkijában. A titulus hozzátartozik a névhez, ha valaki akarja, hogy ott legyen, akkor ott van. Nincs igazad a magyarországi zsüritaggal kapcsolatban. Náluk a "festõmûvész" akadémiát végzett mûvész titulusa, olyan, mint nálunk volt az akademický maliar. Mesterképzés Magyarországon még csak most indulgat, így Mgr.art végzettsége alig van ott valakinek. A képzõmûvész a rajzszakot végzett tanárnak jár vagy a még egyemtemre járó diákoknak. Az amatõröknek meg mindenütt fel kellene tüntetniük, hogy amatõr képzõmûvész. Már az amatõr festõmûvész sem helyénvaló. Én sem nevezhetem magam csak úgy, minden további nélkül fõhadnagynak. Ing-nek sem. Ha a titulusomat nem akarnám feltüntetni, az már az én dolgom. Ha külön megkérem egy rendezvény szervezõjét, hogy az én titulusomat ne tüntesse fel, csak akkor teheti meg, hogy kihagyja, különben nem. Különben sértõ és durva beavatkozást jelent a nevem formájába. Remélem, megmagyaráztam mindent...
név: Ing. Gatya e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-18
Elnézést a megjegyzésért, de engem nagyon zavarnak a titulusok. Jellemzõen csak a szlovákiai zsûritagoknál vannak feltüntetve a magyarországiakénál nem. Pedig gondolom közülük is végeztek egyetemet. Csak hát Magyarországon nem divat ez a fajta titulusfétis. Egyszerûen nem néz ki jól a szövegben. Sajnos így szocializálódtunk. Csehszlovákiában nem pénzt osztogattak, hanem titulust. De azt dögivel. Le kell róla szokni, hogy mindenhová kiírjuk (házassági üdvüzlet, postaláda, újságmegrendelés). Mert ez rohadt kicsinyes. Én ezt az oldalt azért szoktam olvasgatni, mert a kicsinyesség ellen (is) küzd.
név: DS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-17
Nocsak, megint vitázgatunk? Már azt hittem, hogy megaludt a tej a szátokban. Nézetem szerint nekünk, magyaroknak fellegzett be. Lõttek. Amikor szégyelli valaki a fajtáját és õsei nyelvét, kultúráját, akkor vége. Éljenek a cigányok! Csak befogadják a maradék magyar gádzsót, hiszen õk is beszélnek magyarul. Majd beléjük olvadunk, aztán a hetedik generáció visszatisztulhat.
név: régimódi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-17
Kiábrándító ez a szellemi hanyatlás és az erkölcsi lezüllés, ami az egész keresztyénséget jellemzi. Senkit nem érdekel semmi, a gyarekeinket tönkretette, hogy sosem volt rájuk idõnk, az unokáink meg már csaknem gazemberek. Nem viccelek, az enyéim is.
név: régen tisztában e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-13
mármint régen tisztában vagyok azzal, hogy a zeneiskolás, copfos szavaló kisláynos, sok dumás, pogácsás, savanyô boro megnyitók ideje lejárt. Csakhogy én csupán nézõ vagyok, aki valami másra vágyik, de mit csináljon, ha mindehol ugyanazt látom? Csináljatok más, csináljunk más. NOSZA! Szaszke
név: feldühödve e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-10
Mondjátok már, mi értelme az ilyen rendezvényeknek? A média nem volt jelen, sem az Újszógumi, sem a szabadújság nem írt róla, a kiadók sem mentek el, Dunaszerdahely város vezetõsége is ignorálta, az ottani iskolák tanárai sem vettek részt, sem a csemadokosok, sem semmilyen kulturális intézet dolgozói... Ki volt akkor a közönség? A kiállító mûvészek és családjuk meg a barátaik és azok családja. Minek mindez? Nem felesleges elfecsérlése az életenergiának? Sem üzletet nem jelentett, sem szakmai felemelkedést. Nem gondoljátok, hogy ignorálni kellene az összes galériát és múzeumot, minden kultúrházat, csemadokot és oszvetát, inkubátorházat és városi hivatal folyosóját vagy dísztermét?! Zártkörû kiállításokat kellene szervezni. Otthon, mûteremben, kertben, virtuális térben... és kihagyni a polgári olcsó tömegízlés értékrendjét. A csordaember focimeccsre jár meg fodrászhoz, meg reprezentáló magyarbálokba, meg templomba, meg közösségi mákospatkósütõversenyek kiértékelõ kulturális mûsoraira, meg koszorúzni, meg a nyugdíjas helyi félmûvelt, ripacs tanítónõ megzenésített agyhányadékait elénekelni (régi irredenta nóták dallamára), mások meg könnyes szemekkel hallgatni és tapsolni és tapsolni és sírni. És tapsolni. Kokárdát fodrozni március idusára, hogy ha má megölték a Cézárt, az utókor el ne felejcse (sicc). Nincs idõ ilyen mûvészeti mittoménre és különben sem az én stílusom... - mintha a majomnak stílusa lenne. Mondjátok már, hogy mi a szarra volt mindez jó? Utazni ezer kilométert, elfecsérelni órákat, napokat, melyeket a családdal is tölthetne az ember... Apám azt kérdezte, amikor indultam hajnalban: "Oszt mire jó ez neked fiam?" Egész úton ezen gondolkodtam Dumazebrafejig. Semmire. Mûvészet... Ugyan! Tiporjátok el a gyalázatost!
név: alma e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-09
Menjünk testületileg Mongóliába! Éljen a mûvészet!
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-09
koszi Zolti!
név: ora e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-07
Hát, ha egy magyar kiköltözik szlovákiából mongóliába és ott is marad, akkor mongóliai magyar mûvészetrõl még nem beszélhetünk, bár õ egészében véve új élményekkel gazdagodik. Ha 100 000 magyar költözik ki és megpróbál az ottani viszonyokhoz képest tömbben megmaradni, akkor viszont már mongóliai magyar specifikumról fogunk beszélni. És a mûvészet nem egyetemes. Ezt a hülyeséget azok akarják elhitetni, akik szerint az igazság objektív
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-07
Kinga, Gábor gratula!!!         
név: alma e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-07
jablko apple és még számos megnevezés... szlovákiai magyar kutyatenéysztés, szlovákiai magyar elmebajnokság... szlovákiai magyar megélhetés... szlovákiai magyar nem megélhetés... szlovákiai magyar gépzõmûvészet... Fura fogalmak lennének, bár az bizonyos, a hely szelleme hat az emberre, de mi lenne ha madakaszkári magyar mûvészetrõl, new yorki magyar mûvészetrõl beszélnének. Nem egységes a mûvészet? Lehet és érdemes-e helyhez kötni? Aztán ha valaki, aki szlovákiai magyar képzõmûvész történetesen kiköltözik Mongóliába, akkor is továbbra is szlovkiai magyar képzõmûvész lesz vagy már akkor az egyetemes magyar képzõmûvészet képviselõje?Ismerõs a felvetés, irodalom kapcsán már elemeztétek ezt a helyzetet.