Melocco láthatatlan szobra Hát menj el Esztergomba, ballagj fel a várba, annak is délkeleti körbástyájára, vagy rondellának is hívják, aztán nézz! Láss is! Van mit!Vagy nem is? Néznéd és nem látod? Ha így van miért? Itt találhatod ugyan Melocco Miklós Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászmûvész 2001-ben felavatott szobrát, István megkoronázása címmel, ám némi körbejárás után rádöbbensz, valami nagyon zavaró ebben az egyébként monumentális alkotásban. Mindjárt sor kerül rá, mi is, addig néhány szót a szerzõrõl. Melocco Miklóst a magyar figurális szobrászat egyik legfontosabb alakjaként tartja számon szakma és közvélemény. Számos köztéri szobor alkotója, Magyarország szinte midnen városában taláható mûveibõl, ami alkotóerõrõl, szép ívû életpályáról tanúskodik. Azt írja róla a magyarországi szakirodalom, hogy „mûveiben elhagyja a szokásos ábrázolási konvenciókat. Szobrászata melett jelentõs a grafikai munkássága is.“ Kõbõl, fából bronzból, rézbõl egyforma magabiztossággal dolgozik. A magyar irodalom jeleseinek, így Radnóti Miklósnak, József Attilának és Ady Endrének nagy szerelmese, többféle megközelítésben, több helyszínen alkotott már szobrot kedves poétáiról. Ady-oltár (gipsz, 1977, Budapest, Petõfi Irodalmi Múzeum) címû alkotásába sok áttétellel kívánt más arcokat is beleépíteni, így található meg ott Latinovits Zoltán arca is. Molnár Csilla, (az elsõ magyar szépségkirálynõ, ha jól emlékszem) síremlékét (1986, Kaposvár) is õ készítette. Ahogyan néhai kollágájának, Amerigo Totnak a síremlékét (mészkõ, 1989, Farkasréti temetõ) is. Kedvenc színésze, Latinovits Zoltán (bronz, 1991, Balatonszemes, Rózsakert) portréját is megalkotta, ahogyan Antall Józsefnek, a rendszerváltás utáni elsõ magyar miniszterelnöknek síremlékét is (kõ, 1999, Kerepesi úti temetõ). Kicsit hosszú a felsorolás, és nem is teljes, Melocco Miklós nevét bármely keresõbe beütve számos találat érkezik és százával utalások a mûveire is. Visszatérve az esztergomi várhoz, annak Szent Istvánról elnevezett terén álló alkotásáról,a furcsán láthatatlan szobornak nevezett, István király megkoronázásáról ejtenék néhány laikusi megjegyzést. Az esztergomi vár északi rondelláján álló Melocco szobor, tizenkét méter magas, István megkoronázását ábrázolja. Süttõi mészkõbõl készült, a mûvet 2001-ben avatták fel. A két alakot két íves kõborda kapcsolja össze, az ívek tetején kereszt áll. Az ám, az ívek! Ha minden igaz akkor ugye István királyt, a történelemkönyvek tanúsága szerint 1001. január elsején. Tehát jóval az európai és a magyarországi gótika megjelenése elõtt. A szobor emberalakjai fölött azonban mégis gótikus bordák feszülnek, hajazva ívükkel a Szent Korona felsõ részének metszetére, olyannyira, hogy egy a legenda szerint jóval régebbi keresztelhajlás tényét is belefoglalja magába. Nos ez már kissé szemetszúró, bár legyen, mert akkor mire a mûvészi szabadság. De talán mégse legyen,. Mert elég lett volna szólni a mesternek, és a mester ráébredve a pici tévedésre román boltívet hasonlítatott volna a koronára. Ez az egyik nyilvánvaló zavaró tény ebben a szoborban. A másik az, hogy a 360 fokos körbejárhatóság félig értelmetlen. A monumentális alkotásból ugyanis 180 foknyi részen, a hátsó traktusnak mondható részleten nincs látnivaló és a szobor lényege is láthatalan. Csupán kõtömeg. Fura megállapítás lenne? Nem tudom. Éles bírálat? Nem az akar lenni, inkább egyfajta kérdés, szemlélet, hogy ha már ekkora, ha már az Érsekújvár felõl Párkányba vezetõ útról sejthetõ, érzékelhetõ, hogy van ott valami, akkor onnan, közelrõl miért láthatatlan a szobor félig? A kidolgozás mesteri a kétszereplõs alkotás ruháinak redõzetét illetõen. István arca azonban valahogy szétmosódónak, durvának, elnagyoltnak, indokoltalanul rusztikusnak tûnik. Miként az õt koronázó püspök arca is. A szertartás lényege, az állam alakulásának nagy pillanata inkább csak hangulat, nem érzékelhetõ, nem fogható ebbõl a szoborból. (megjegyzés: a korona alsó része, mellyel Istvánt kornázza a püspök, inkább valamilyen csapágyra hajaz, mintsem felszentelt ékszerre) Fura érzés az esztergomi bazilikába bemenni. Hatalmassága, monumentalitása, légiessége és mégis kemény tömörsége mély nyomot hagy. Kár, hogy a rondellán álló szobor hiányérzetet is…
|
