Mestermûvek a Mûcsarnokban
A hosszan kígyózó tömött sor azonban ne riasszon vissza senkit, viszonylag gyorsan halad. Közben lehet olvasni, bámészkodni, beszélgetni. Az oldalsó bejárat elõtt olyanok álltak, akik a világhálón rendelték meg vagy elõvételben vásárolták a jegyeket, õk "mindössze" háromnegyed órát ácsorognak, hogy bejussanak. Mielõtt még bárki azt mondaná, hogy akkor ezt inkább kihagyja, azt tanácsolom, ne tegye. Saját tapasztalatom azt mondatja velem, hogy nagyon jól megvan ez azért szervezve, csupán rengetegen szeretnék látni a kiállítást. De higgyék el, minden olajozottan mûködik. A bejárati ajtó mellett - mintegy jutalom a sor végén - forralt bort, teát, kávét és némi harapnivalót is lehet venni, hogy aztán felfrissülve, átmelegedve lépjen be az emberfia a mûvészetek templomába. Ellõtte azonban szigorú biztonsági ellenõrzés következik, minden fémtárgyat, kulcsot, mobiltelefont,  fényképezõgépet stb. ki kell pakolni az asztalra, majd átmenni egy detektoros kapu alatt. Persze, azonnal megkapjuk a holmikat. A biztonságiak viszont árgus szemekkel szemlélik a közönséget, nehogy valaki engedély nélkül fényképezzen. Sajnos, ennek ellenére megtörténik olykor-olykor, mert a fényképezõgép vakuja elárulja az elkövetõt. Percenként sípol a biztonsági zóna jelzõrendszere, mert mindig túl közel hajolnak a festményekhez. Igaz, még a sasszemûeknek sem egyszerû elolvasni a feliratozást. Talán ez az egyetlen hibája a kiállításnak.
Fény és árnyék szempontjából vizsgált 400 év francia  festészetében válogathatunk, kezdve a XVII. század barokk festészetétõl a XX. század modern mûvészetéig. Igazi, nagy kiállítás ez, amelybõl ritkán részesül az ember. A barokk festészetet bemutató terem meleg, sötét bordó színnel festett falak között látható, hogy a félhomály - csakúgy mint a képeken - igazi legyen. Még az ugyanolyan színû puha szõnyeggel borított padlózat sem zavar a mûvek élvezetében, amelyek vagyont érõ keretekben, tökéletes megvilágításban jelennek meg. A képeken  ábrázolt alakok pedig a kép egyes részeire irányított speciális fény hatására plasztikusan emelkednek ki a kép síkjából. A fény hatására rejtett dimenziók tárulnak fel a szemünk elõtt. Például Trophime Bigot 1620-30 között festett képén a fényforrásul szolgáló világító alkalmatosság valóban árasztja a fényt, hogy a nézõ szinte arcán érzi annak vetülését. S nincs ez másként Georges De La Tour képén sem, amelyen - amellett, hogy éppen egyszerûsége révén túlhaladja a barokk irányzat felfokozott túlzásait,- a fáklya fénye hatására keletkezõ fény-árnyék kontrasztja mesterien van megjelenítve. S ugyanez a tendencia figyelhetõ meg a késõbbi évszázadok termeiben, amelyek színeiben is segítenek elkülöníteni a korszakokat. Hiszen zöld, lila és kék termek között sétálgat a nézõ, s a Mûcsarnok eklektikus termei azt az érzetet keltik bennünk, mintha valamely gróf magán képtárában sétálgatnánk. Kijutva az árnyékvilágból a fényre, metszõ fehérség hasít a szembe a XX. századi mûvészetet bemutató termekben. Ezzel is mintegy feloldják a drámai hatást, amely a korábbi korok festményeirõl oly nagy erõvel hat ránk  éppen a homályból a fény hatására kiemelkedõ alakok révén. Nincs szándékomban mûvészettörténeti elemzésekkel traktálni az olvasót. Kedvcsinálónak szántam, hogy mindenképpen érdemes elmenni erre a nagyszerû kiállításra, amely felejthetetlen élményt nyújt mindenkinek, aki a szépet és az értéket szereti és becsüli. Idegenvezetést is lehet kérni, amellyel ugyan kissé hosszúra nyúlik a tárlat megtekintése, de érdemes áldozni rá. A gyerekek számára vonzó kis rajzmûhelyt alakítottak ki a rendezõk, amelyben minden bútor erõs kartonpapírokból van, és  természetesen össze is lehet firkálni õket. Számítógép segítségével virtuálisan is bejárható a kiállítás, de hiba volna felcserélni a virtuális világot a valóval. A festmények kirakókockák segítségével általunk is összeállíthatók a számítógépen, vagy háromdimenziós moziba is sorba lehetett állni - akinek még nem volt belõle elege a jegyvételkor.
A kiállítás természetesen nem a teljesség igényével mutatja be 400 év francia mûvészetét, de fontos keresztmetszetét adja mindannak a csodának, amelyet az ember effajta  tevékenysége során alkotni képes.
|
