Miért baj, ha valaki kicsikét

Vallásokból van bõven. Az viszont érdekes, ha ma valaki, aki alig múlt húsz éves, éppen egy hat-hétezer éves valláshagyománnyal foglalkozik. Mellesleg igen jó versket is ír. Rácz Boglárkának hívják, a hinduizmust tanulja. Él. Gondolkodik. Alapinformációkat közöl egy távoli kultúráról. Bele kéne kukkantani!

A hinduizmus szó hallatán leggyakrabban misztikus
képességekkel redelkezõ jógikra, gurukra, illetve különbözõ istenségek imádatára asszociálunk.
De mit is takar valójában ez a gyüjtõfogalom, amely India bölcseletét, hagyományait, vallását képezi?

"Valójában a hinduizmus úgy értelmezhetõ és összegezhetõ mint
visnuizmus, vagy vaisnavizmus."(Louis Renou)

Visnu nevét nyilván már mindenki hallotta. A védikus irodalom (India õsi szentirásai) egyértelmûen kijelenti, hogy Visnu az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Személyiség, hiszen hindu felfogás szerint Isten rendelkezik bizonyos formával, tulajdonságokkal, "kedvtelésekkel".

Általában Visnu nevét együtt említik Krisna nevével. Krisna szintén ismerõs lehet azoknak, akik olvasták a hindu irodalom alapmûveit, pl. a terjedelmes szanszkrit eposzt,  Mahábháratát, vagy a hétszáz szankszkrit verset tartalmazó Bhagavad-gitat (Isten Éneke).

De milyen kapcsolat van Visnu és Krisna között? A válasz talán meglepõ lehet nyugati gondolkodásmóddal rendelkezõknek.
Krisna és Visnu nem különböznek egymástól. Visnu Krisna négykarú megnyilvánulása. Krisna nem csupán Visnu eredete, hanem minden ok oka, Õ a személyes, eredeti, kétkarú Isten. Tévhit tehát, hogy a hinduk politeisták. Visnun kívül több kiterjedése is létezik, de minden kiterjedésnek Õ a forrása.Fiatal fiúként ábrázolják, sötétkék, esetlek kékesszürke bõrszínnel.
További jellegzetességei közé tartozik hullámos, fekete haja, fuvolája, illetve a különféle ékszerek, amelyek a testét díszítik.

Az indiai templomokban általában Rádharánival együtt imádják.
Rádharáni (Rádha, Rádhika néven is ismert) az Isten iránti szeretetet és odaadást képviseli, kedves, fiatal lányként ábrázolják. A vaisnavák tehát Krisnát vagy valamelyik megjelenési formáját imádják.

Filozófiájuk alapját  a Védák képezik. A véda szó tudást jelent, ezért a védikus írásokat a tudás könyveiként
is emlegetik. A védikus irodalom rendkívül terjedelmes, sokmindent magába foglal. Fontos részei a  Rigvéda (Imádságok könyve), Számavéda (Himnuszok könyve), Jadzsurvéda (Áldozatok könyve), és Atharvavéda (Varázslatok könyve). Ezek a szent írások azt tanítják, hogy az anyagi test és az anyagi világ ideiglenes, a lélek pedig örök és eredeti otthona a lelki világ, ahol Isten (Krisna) társaként létezik. Ahhoz, hogy a lélek elérje eredeti helyzetét, számtalanszor kell reinkarnálódnia, hogy megvalósítson egy bizonyos fejlettségi szintet és elsajátítsa az Isten iránti szeretetet. Ehhez a folyamathoz szükséges a bhakti-jóga.

A bhaktit leginkább odaadó szolgálatnak fordítják, a bhakti-jóga tehát a hívõ szeretete és szeretetének kifejezése szolgálat formájában, Isten iránt. A védák egyéb jógatípusokról is beszámolnak, mint pl. a karma-jóga vagy djána-jóga, de ezekkel nem lehet közvetlenül megvalósítani az Isten iránti szeretetet. A hinduk legtöbbje vaisnava, egy kisebb csoportjuk azonban a saivizmust gyakorolja. A saiviták Sivát, a pusztitás félistenét imádják. Siva az õsi hagyományok szerint a Himalájában él, fehér bõrrel, három szemmel, szigonnyal ábrázolják.

A hinduk olykor félisteneket is imádnak, ami ellentétben áll a védikus hagyományokkal. Leggyakrabban anyagi javakat remélve fordulnak valamelyik félistenhez. Végkövetkeztetésként megfogalmazhatjuk, hogy a hinduizmus és vaisnavizmus mögött egyedülálló szellemi értékek állnak, az élõlény és Isten közötti szeretteljes kapcsolatot igyekeznek megvalósitani és nagy hangsúlyt fektetnek a lelki élet gyakorlására.

Rácz Boglárka