- Ki a Buddha? - kérdezte egy szerzetes.
- Ki vagy TE? - kérdezte a Mester. Minden nap jó nap
Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felõl,
de mi lesz a következõ 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
- Minden nap jó nap.
"Minden nap jó nap" - egy egyszerû állítás, de valójában kevesen értik. A "jó nap" nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent. Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti.
A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz.
Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet.
Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye.
Eredendõen jó, abszolút értelemben - esik vagy süt,
háború van vagy béke, betegség vagy egészség.
A múlt csak emlék, a jövõ csak remény.
A ma valóság.
Visszatérés a köznapi világba
Kegon mestertõl azt kérdezte egy szerzetes:
- Hogyan tér vissza a köznapi világba az, aki megvilágosodott?
- A széttört tükör nem ad többé képet,
a lehullott virág nem tér vissza a szárára.
A Zenben nincs „ha“ vagy „de“. A Zen a teljes élet, itt és most.
Sokan élnek a „ha“ világban, azon gondolkodva, mi lesz majd, „ha megsérülök“, „ha nem lesz kész“, „ha meghalok“, stb.
A „ha“ emberek mindig mentegetik magukat a „de“ világban,
„Szerettem volna megcsinálni, de“, „szeretnélek látni, de“ stb.
A szerzetes saját „ha“ világában tévelyeg.
Törekedjen, s megtudja a választ!
Nem teljes az életünk, ha nem ébredünk tetteink tudatára. Gyakran csak biológiai értelemben létezünk. Nem hallunk, bár van fülünk, és hiába van szemünk, nem látunk. A tudatosság az élet pillanataiban való teljes részvételt jelenti. A következõ, több mint 300 éves japán haiku vers egyszerûen és tömören fejezi ki a tudatos élet lényegét.
Juharlevél hull -
Látod? Egyszer az arca,
Egyszer a háta.
(Ryokan)
Shozan mondata
Egy szerzetes azt kérdezte Shozan mestertõl:
- Van-e olyan mondás, amely se nem állít, se nem tagad?
- Egy fehér felhõn nincs semmi kivetni való. - válaszolt a Mester.
A szerzetes arra kérte Shozant, fejezze ki a jón s rosszon túl lévõ, független világot. A felhõ önmagát mutatja; jön, megy Keresztül a patakon
Tanzan és tanítványa a szomszéd faluba igyekeztek, de útjukat egy megáradt patak keresztezte. Fiatal nõ tétovázott éppen a parton, mert a víz elsodorta a hidat. Tanzan karjaiba vette és átlábaltak a túloldalra, majd folytatták útjukat.
A tanítvány egész délután ezen az eseten töprengett, hiszen szerzetesnek tilos nõt érinteni. Este már nem bírta türtõztetni magát, s megkérdezte a Mestert:
- Miért vetted karjaidba azt a nõt?
- Én a patak túlsó partján hagytam, és te még mindig simogatod!? - förmedt rá Tanzan.
A Mester úgy segített az asszonyon, hogy meg sem érintette. A tanítvány megérintette anélkül, hogy hozzáért volna.
|
