<<< Vissza a főldalra
Mint oldott kéve... |
| szerző: Tompa Mihály, Szászi Zoltán |
2012-04-18 |
Áldás, békesség, nagytiszteletű Tompa Mihály uram!
Lám csak, megint micsoda kikelettündér varázspálcájától éledő gyönyörűséges tavasz köszöntött ránk itt a Rima völgyében is. Eljönnek hozzád Miska bátyánk, hogy üdvözöljenek. Hogy elmondják neked, az oldott kéve széthullása ugyan még mindig tart, de néhányan – mint a kenderzsúp, mellyel a kévék derekát kötik – olyan elnyűhetetlenek az általad testált összetartó erőtől. Igyekeznek megmaradni e hosszú télben is tavaszlelkűnek, hogy sok borongás és barna, hideg esték után most szép szóval köszöntsék egymást, s Téged itt, szülőhelyeden, Rimaszombatban.
Lám, már tér viseli a neved, meg iskolák is, sőt, a Te hitedhez, a reformátushoz hű utódok gimnáziuma, s most egy olyan versmondó versenynek lesznek itt küldöttei vendégként, amely szintén a Te neved viseli.
Az örökösök mohóságával hörpölik az isteni ambróziaként fogyasztható verset, s tán hiszik is, lelkük szebbé válik tőle. Miska bátyánk, Te már csak tudod, ki itt állsz bronzba feszülten a város rólad elkeresztelt terén, látod mi minden történik éjjel és nappal, micsoda idők vannak megint. Bolond az idők járása, e felborult rendű világban, megtépázott értékek tudatával kell hogy éljenek utódaid.
A Te világod ugyan milyen volt, milyen lehetett? Milyen pályát rajzolt elő neked a teremtő, mikor sorsod eleve elrendeltségének lehetőségeit megalkotta? Mi volt még akkor ez a város, ez a Rimaszombat, s mi volt az ország, a nagy királyság, s mi volt az ember, az egyszerű halandó, ki a város szélén, egy zsúpfedeles kis házban látta meg a napvilágot? Micsoda idők voltak akkor azok, mikor szabadságért éltek, s haltak!
Ma értékét nem tudjuk a szabadságnak. Mára a test ugyan szabad, de a lélek iszonyatos ketrecekben sínylődik. Agyonhajszolt világ ez, melyben az emberek alig-alig szakítanak pillanatot a megállásokra. Ily ritka pillanat ez a mostani. Megállottak most itt előtted. Néped sarjai, kik hisznek még a betű, a szó, a vers lélekformáló erejében. Egészen apró leánykák és legénykék, kamaszok és felnőttek, szívük dobbanása most itt morajlik előtted csendesen bent a keblekben. A bronzba feszült patkótörő kezed itt előttük, a méla, gomolygó gondolatoktól bús homlokodra néha galambok szállnak. Állsz itt, mint állandó embere Rimaszombatnak, megingathatlanul.
Árnyékod írja az időt, tavasztól tavaszig számolod az elmenőket, s látod tán még azt is, kinek fordul meg egy-egy verssor a fejében, látva itt téged. Már nem vagy egyedül, Sándorunkkal néha titokban biztos összesugdolództok, már nincs harag a régi szundikálás miatt ott Murány várában, tán évődtök is néha kicsit. Miska bátyánk, engedd meg, hogy elmondjuk, megmutassuk, vagyunk, s remények szerint leszünk is még. Hoznak virágot is Neked, sokat, hisz mindig is szeretted, de a lábad elé helyezett virág most a virágot elhelyezők lelkiismerete is. Mert méltatlanok sokszor az utódok, az elődök által teremtett s rájuk hagyott dicső örökségre. Elkótyavetyélték a rájuk bízott hagyatékot, mára már csak morzsái maradtak annak. Ezért kell a megőrző találkozás, amikor verset mondanak, nyelv játékosságát, szépségét mutatják meg kései híveid.
A pillanat véges, Neked, ott a csillagok között az ő cselekvésük mily aprónak tűnhet. Ám ha figyelmes vagy, megérezheted, őszintén, tiszta szívvel jöttek. A garabonciás költők áldásait kimondani kész szájjal tesznek most hitet egyszerre múlt jelen és jövendő mellett. Hogy ne oldott kéve legyünk, hogy ne fájjon neked látni a mát. Hozták az üzenetet: kell a vers! S mi lehetne ennél szebb hittétel egy költő, Rimaszombat állandó emberének szobra előtt. Áldás, békesség, nagytiszteletű Tompa Mihály úrnak!
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő...
Fiaim, csak énekeljetek!
Zivatar volt;─ feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;
S ti hallgattok? elkészültök innen,
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek....
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek!
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!
A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy tennétek, mint az emberek:
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
Fiaim, csak énekeljetek!
XXI. Tompa Mihály Vers- és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok Országos Döntője, Rimaszombat
2012. április 26. - csütörtök
17.30 Koszorúzás Tompa Mihály köztéri szobránál
18.30 Nyitóműsor
Üdvözlések: Šimko József, Rimaszombat polgármestere és Erdélyi Géza ref. püspök
Kulcsár Tibor-díj átadása, közreműködik a Nagy Csomor Családi Zenekar
GÖMÖRORSZÁG – verses-zenés összeállítás Hizsnyai Zoltán, Szászi Zoltán, Tőzsér Árpád és a Fonó zenekar előadásában
2012. április 27. – péntek
8.00 Elődöntők VI. kategória – énekelt versek kategóriája és szakmai értékelésük
8.00 Döntők I–V. kategória (vers, próza)
I–III. kategória, vers
I–III. kategória, próza
IV–V. kategória, vers, próza
13.00 Technikai próba – színházterem (VII. kategória)
14.00 Lírai színpadok (VII. kat.) seregszemléje
18.30 Fogadás a pedagógusok részére
19.30 Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház: A webáruház c. előadása (Budapest)
22.00 Fesztiválklub
2012. április 28. – szombat
9.00 Nyilvános szakmai értékelés:
13.30 Embeeer!!! – népmese a Csavar Színház előadásában
15.00 Indulás Hanvára
Nagy Ákos Róbert esperes előadása Tompa Mihályról a költő születésének 195. évfordulója kapcsán a hanvai református templomban, koszorúzás Tompa síremlékénél
19.00 Mindenki színpada: eredményhirdetés, díjkiosztó gálaműsor (közreműködik a FOLK LC együttes)
A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják!
Vélemények :
| név: Kun Miklós Jenő e-mail: m.kun@ebro.hu dátum: 2012-04-18 |
| Áldja meg az Isten Szászi Zoltánt, "lélekformáló erejű" soraiért! |
