 Elköltöznek a harangok Rómába. Nagyhéten így szokott lenni, legalábbis így mondták az öregek régen. Kereplõvel hívták ilyenkor a népet a gyásszal borított templomokba. Mégis, mégis tavasz van. Valami titok akar fellebbeni az égbe. Karinthyval szóljon a Nagypéntek. 2010-ben, csendesen, gondolkodva.
|
 Karinthy Frigyes: Nagypénteki kereplõ
E. A. Poe emlékének
Jut eszedbe még a hang,
Gingalang,
Szárnyaló, vad, büszke dalban
A harang -?
Tegnap volt, vagy sose szólt a
Nászharang?
Lett belõle vészharang,
Vészharangból gyászharang,
Aztán elnémult a hang.
Nász se volt és gyász se volt és vész se volt,
Tán nem is harang, csak csörgõsipka volt,
Ami szólt,
Ami szállt,
Fent a felhõk közt kaszált
Messze láthatáron túlig meg se állt
Nyíló nászod
Véres vészed, gyáva gyászod
Mind elázott
Két kezed hiába rázod
Nem harang ez, messzedörgõ,
Nem is csörgõ,
Csak kereplõ
Apró-cseprõ
Bánatodra rátérdeplõ
Zsémbelõ és recsegõ és fecsegõ fa,
Bús kereplõ faiga
Légi hintód, régi hintód sárbasíró tajiga,
Pejparipád, csupa szeplõ
Egymagadba
Vállaid közé nyakadba
Vetve gyeplõ
 Lekonyult füledbe tapló
Lélekrabló
Berregésre nem repül már, csak üget
Oly süket
Ez a hang
Nyekereg
Vágyad, álmod, gerjedelmed, lent a porban tekereg
Nyikorog
Ám a Föld tovább forog
Kerepel
Már az ember rajta úgyse túlsokáig szerepel
Nem prédikál, csak papol
Valahol
Csak papol és csikorog és kelepel
Árva gólya
Sava, sója
Nincs szavának
Szálljon szét a ködlepel
Jöjjön vissza a te órád, legyen újra
Istened, ne csak papod -
Volt harangod, tegnapod volt, mégse volna holnapod,
Melyre hangod és harangod, régi rangod, megkapod?!
|
