Az egyik település kapcsán sok minden megfogalmazódott bennem a helyhatósági választások eredményét követően.

Biztosan mindenki szíve csücskében létezik olyan egy-két település (szülőfaluján, szülővárosán, lakhelyén kívül), amelynek esetében a választások végkimenetelét izgatott(abb)an várta. Nálam ez a hely a rozsnyói járási Körtvélyes, lévén, hogy anyukám ott született, s gyermekkoromban is sokat nyaraltam nagymamámnál.

Az első, ami eszembe jutott, hogy már megint vesztett az értelem.

Persze, ilyenkor azt szokták mondani, hogy az a település, amely az értelem és a jobbérzésű emberek szerint - diszkréten fogalmazva - nem oda való személyt választott, megérdemelte. Nálam ez a szóban kimondott (el)ítélet sántít. Mert hát miről is van szó ilyen és ez esetben Körtvélyesen? Arról, hogy szinte mindenütt többségben vannak azok, akik - és most ismét diszkrét jelzőket szeretnék használni - lefizethetők, megvásárolhatók, érdektelenek, orruk hegyéig sem látók, naplopók, áskálódók, gáncsoskodók, antiszociálisok stb. S tudjuk, sok lúd disznót győz.

Körtvélyesen sajnos, visszakerült az előző polgármester a posztra. Hogy biztosra menjen, jó kis rumlit okozott a helyi, újonnan tatarozott kultúrházban. A takarítónőnek volt mit súrolnia, mire lemosta a rengeteg vért, ami a késelések után visszamaradt. Mert egészen odáig fajult a kampánybuli a helyi romák közt. A helyszínre kiszálló rendőrség teremtett rendet, meg vagy hat mentőautó vitte a sérülteket a kórházakba. Az egyik állapota, tudomásom szerint, most is válságos.

Kérdem én: egy polgármester-jelölt tehet ilyet? Hogy a békességet megbontsa önös érdekei miatt, és békétlenséget szítson? Ki tudja, milyen messzemenő következményei lesznek ennek még a helyi romáknál? Na persze, ez már senkit sem érdekel, főképpen nem az immár győztes polgármestert. Pedig neki gyűlik meg velük a baja. Vagy már kezes bárányokká tette volna őket?

Négy évvel ezelőtt állítólag egyetlen szavazattal maradt el a jelenlegi mögött. Hosszú hónapokon át áskálódott, mert nem tudta elviselni a vereséget. Idén biztosra ment. Képes volt személyi oda-vissza szállítást is vállalni azokért, akik ugyan már elszármaztak a településről, de még mindig Körtvélyes a hivatalos lakóhelyük. Hát igen, nagyon akarta ezt az állást. 

A helyi választások egyik érdekessége volt az is, hogy három polgármester-jelölt indult, s mindhárman egy utcában, sőt, egymás tőszomszédságában laknak. A harmadik jelöltre is joggal haragudhatok, hiszen miatta sem győzhetett az értelem.

Az ott élő emberekre is haragudhatok, mert nem látták, hogy milyen munkát végzett a polgármesterük. Pedig látható eredményei vannak: felújított községháza, és kultúrház, épülő szabadtéri színpad, megalakult EGTC. S a további tervekről, amelyek kéznyújtásra vannak (voltak) a megnyert pályázatok révén, inkább nincs kedvem beszélni. Mert ki tudja, hogy az a másik tudja-e, akarja-e folytatni. Meglátjuk. Vagy következik négy (remélem, nem hosszabb) év szünet.

Talán éppen négy évvel ezelőtt, itt a Rovarton támadt egy vita a hozzászólásokban arról, hogy vajon jó-e az, ha olyanokat is szavazóurna elé engednek, akik nem adófizetők, hanem adónkból élők. És ha nem adófizetők, akkor mi jogon határoznak ők a társadalom menetéről? Mert hiszen sokan vannak, amely tömeg tömbösödik egy-egy hátrányos település esetében és sokat nyom a latba a szavazatuk. De ez is a demokrácia rákfenéje, amely végül felemészti a gazdaállatot.